A Metropol legfrissebb, szerdai számában bizarr felhívás jelent meg: az olvasókat arra buzdítják, hogy fotózzák le a köztereken feltűnő női lábakat, és küldjék be ezeket a lapnak - számolt be róla a Telex. A szerkesztők nem is rejtegetik a szándékot:
"minél rövidebb, annál jobb, és a lányok által hordott szoknyák és nacik esetében ez mindenképpen igaz."
Ez nem csupán ízléstelen, hanem a jóérzésű emberekben kifejezetten visszatetszést keltő, nőket tárgyiasító és nyíltan szexista tartalom. Továbbá erősen kérdéses, hogy ez a felhívás összhangban van-e a hatályos magyar és uniós joggal.
Jogilag is problémás
A személyiségi jogok Magyarországon alkotmányos védelmet élveznek. A Polgári Törvénykönyv szerint a képmás és a hangfelvétel rögzítése, felhasználása kizárólag az érintett személy hozzájárulásával történhet, kivéve közszereplő nyilvános szereplését. Az utcán sétáló nő nem közszereplő, és nem szerepel egy sajtóanyagban önként. Egy női lábról vagy ruhadarabról készült kép akkor is problémás lehet, ha "nem azonosítható" a szereplő - különösen, ha a cél nyilvánvalóan szexuális célú voyeurizmus. Ez erkölcsileg sem fér bele, de sok esetben büntetőjogi kategóriába is csúszhat, például a zaklatás vagy szeméremsértés határát súrolva. A Büntető Törvénykönyv is védi a magánszférát, különösen, ha az áldozat nem is tud róla, hogy "tartalomként" szerepel.
A fotózásra való buzdítás ráadásul nemcsak a fotóst, hanem a közzétevő sajtóterméket is felelőssé teheti - a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság (NMHH) korábban már bírságolt hasonló esetben, például amikor a Metropol olvasói "koldustérképet" készítettek a hajléktalanokról. A bíróság ezt 2023-ban jogerősen megerősítette.
A női test nem közérdekű látványosság
A társadalmi vonatkozások sem kevésbé súlyosak. A közterek nem vadászmezők, ahol a nők "feltűnő testrészei" versenyeznek egymással, és ahová egyesek lencsével vadásznak szórakoztató "tartalomért". Ez nem ártatlan játék, hanem egy olyan közeg fenntartása, amely normalizálja a nők akarata ellenére történő megfigyelését és dokumentálását. A nem kívánt fotózás egyértelműen része annak a jelenségnek, amely ellen nők szerte a világon nap mint nap küzdenek, legyen szó utcai zaklatásról, verbális megjegyzésekről vagy lesifotókról. A "minél rövidebb, annál jobb" típusú mondatok csak olajat öntenek a tűzre: azt sugallják, hogy aki rövid ruhát visel, az nyilván "akarja" a figyelmet. Ez áldozathibáztató, szexista és társadalmilag káros hozzáállás.
A sajtó nem legitimálhat zaklatást
A sajtónak nem feladata a voyeurizmus kiszolgálása. A "Fotózza le és küldje be!" rovat nem közérdekű információkat gyűjt, hanem a bulvárízlés mélypontját szolgálja ki, ráadásul női testek kárára. Egy olvasói fotóverseny nem lehet mentség a jogsértő és megalázó gyakorlatra. A lap nem hivatkozhat arra, hogy csak "tükröt tart", miközben aktívan alakítja és ösztönzi a zaklatásra hajazó magatartást. Aki ilyen tartalmakat tesz közzé, az közösséget vállal a készítőkkel. Aki pedig ilyen cikket szerkeszt, az részévé válik egy olyan kultúrának, amely a nők testét szabad prédának, az intimszférát pedig másodlagos szempontnak tekinti.
Még egyszer: nem, a női test nem "tartalom". Nem a ruha hosszától függ, hogy valakit meg lehet-e figyelni, fotózni, beküldeni, publikálni. Nem ez a közszolgálat. Ez nem újságírás, hanem modern kori leskelődés, amelyért nemcsak erkölcsi, hanem jogi felelősségrevonás is járhat. Itt az ideje, hogy ezt mindenki megértse.
