A 2012-es The Cat Lady egy meglepően működőképes point & click horror, és annak ellenére is őszintén és empátiával mesél a depresszióról és a traumákról, hogy főleg hatásvadász horrorkliséket használ. Susan Ashworth egyedül él egy romos társasházban. Barátai nincsenek, egyedül a környék kóbor macskái nyújtanak neki társaságot, amikor esténként a nyitott ablaknál zongorázik nekik. Susan démonait azonban ezek a puha társak sem tudják elűzni, és a nő egy marék pirula lenyelésével feladja a küzdelmet a történet elején.
Élet és halál között lebegve egy rejtélyes öreg hölggyel, a Férgek Királynőjével találkozik, aki pont azzal a képességgel ajándékozza meg őt, amire Susannek a legkevésbé lenne szüksége: a halhatatlansággal. Az ajándék mellé feladatot is kap. A Királynő kiválasztottjaként le kell vadásznia öt parazitát (vagyis öt nagyon veszélyes embert), Susannek pedig nincs választási lehetősége. Ha elfogadja a Királynő megbízatását, Susan végre felszabadulhat a szomorúság alól, ami egész életében emésztette őt. Ha visszautasítja, a démonai a túlvilágra is el fogják kísérni. Így hát, egy gyertya szertartásos elfújásával, és "néhány csepp" véráldozattal Susan visszatér az élők közé.
Susan meghal. Susan feltámad. Susan dühös
A feltámadás első pillanataival, és ezzel együtt az egyik legemlékezetesebb intróval, amit indie játékban láttam, kezdetét veszi Susan morbid második élete, és rajtunk, a játékosokon múlik, mennyire sikerül megváltania magát a történet végére. A The Cat Lady ugyanis, a hentelős premisszája ellenére, egy pszichológiai horror elsősorban, és a játék minden pillanata ezt az alzsánert szolgálja ki. Susan körül minden reménytelen és rohad, az első fejezetekben tényleg csak a kóbor cicák felbukkanásakor válik könnyebbé a levegő. De még az újratalálkozás meghitt pillanatát is tönkreteheti a külvilág, mondjuk egy mogorva szomszéd felbukkanásával.
A paraziták hasonló érzelmi ívet követve leplezik le magukat, és, mivel sorozatgyilkosokról beszélünk, az MO-juk is szépen rímel Susan aktuális lelki állapotára. Ezek az alakok nemcsak a nő életére törnek, hanem a tetteikkel valami fontosat és személyeset sértenek meg a lelkében: a gyógyulni akarását, vagy épp a cicák iránt érzett szeretetét, Susan pedig mindig arra fog törekedni, hogy visszaszerezze a kontrollt a helyzete felett. A point & click rejtvények során fegyvert kovácsol, mérges gázt kever, egy alkalommal pedig borsot tör a szemét felső szomszéd orra alá.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
"Ha depresszióval küzdesz, ez a játék megért téged."
Jogosan merülhet fel a kérdés, hogy a horror toposzokkal telepakolt sorozatgyilkos-parádé ellenére hogyan marad komolyan vehető a történet? Itt jön képbe a forgatókönyvi munka. A játék írója és fő fejlesztője, Rem Michalski nem csak okosan gamifikálja a mentális egészséget, de jól választott nüanszokon keresztül is megmutatja egy parton ragadt depressziós ember mindennapi küzdelmeit: pénzbedobós villany- és vízóra a szegénység miatt, instant burger és lejárt tej a hűtőben, véletlenszerű helyeken hagyott tárgyak, vagy épp egy bérlésre meghirdetett szoba Susan lakásában. Utóbbinak a kiírásáról már rég megfeledkezett a főhősnőnk.
Pont ennek a hirdetésnek köszönhetően kerül egy új barát az életébe, a fiatal és talpraesett Mitzi Hunt személyében. Mitzi nem ok nélkül tartott igényt pont arra a megüresedett szobára, és a súlyos betegsége miatt már nincs sok ideje beteljesíteni a célját. Hiába cipel ő maga is súlyos terheket, mosolyogva viseli azokat, és arra is marad ereje, hogy figyelmes társként nyissa ki Susan darabokra tört szívét. Az ő életszagú dialógusaikon keresztül ismerjük meg a főszereplőnk tragikus múltját, és idővel az is nyilvánvalóvá válik, hogy nem csak Susannek van szüksége egy megbízható barátra.
Nem tökéletes, de szeretettel készült
A történet végjátéka pedig olyan erős tetőponttal zárul, aminek már a puszta gondolata is újra meghozza a kedvemet The Cat Ladyhez - még az apróbb technikai bukdácsolások ellenére is. Mert, habár az irányítás intuitív, időbe telt megszoknom, hogy egér-billentyűzet helyett csak a klaviatúrát kell használnom. Ráadásul az alapos QA utógondozás hiányát is érezni: előfordulhatnak crash-ek, újabb rendszereken kifejezetten nem szereti az Alt+TAB-olást a játék, és a hivatalos magyar fordítás szövege helyenként elmarad vagy elcsúszik. Én azonban meg tudtam bocsátani ezt a sok clunkyságot, mert furcsa módon ezek is hozzáadtak a játékélményhez.
Susan történetét bárkinek ajánlom, aki nyitott az elvontabb indie játékokra, és nem riad vissza a lélek sötétebb zugaitól. Ha pedig valakinek megtetszik Rem Michalski morbid világa, az bőven válogathat még a fejlesztőnél, ugyanis Susan története az antológia-szerű Devil Came Through Here trilógia első részét képezi.
