Bizonyára észrevettétek az elmúlt hetekben, hogy a GS a korábbinál fókuszáltabban foglalkozik közélettel. Ahogy egy külön cikkben ezt már kifejtettük, tesszük mindezt azért, mert 2019 óta dedikáltan, névileg, korábban pedig szellemiségében a GS (régebben GameStar) nem egy sima videójátékos újság, avagy online portál volt, hanem egy geek életmódmagazin, ami a világon mindennel foglalkozik, ami minket, a szerzőket, és titeket, az olvasókat is érdekel, és kapcsolódik a hobbijainkhoz, a mindennapjainkhoz. Az utóbbit, vagyis a mindennapokat pedig markánsan meghatározzák elég konkrét tényezők. Társoldalunkon, a PCW-n (de olykor itt, a GS-en is) gyakran előkerült Elon Musk, Mark Zuckerberg, vagy épp egy d6-tal kidobott másik techmogul, aki bizony olyan üzleti döntéseket hoz (sokszor nem üzleti alapon), ami befolyásolni fogja a mát és a holnapot. Ugyanez igaz az amerikai Trump-adminisztrációra is, ami az egyik napról a másikra bedobott és/vagy visszavont vámokkal képes teljes iparágakat kigáncsolni, elég csak a társasokra gondolni, még nem is kell a telefonokig, konzolokig, más hardverekig elmenni.
Szóval a helyzet az, hogy úgy érezzük, a jelenlegi, messzemenőkig polarizált világban nem megoldás az, hogy nem veszünk tudomást a körülöttünk történő eseményekről. Éppen ezért beszámolunk ezekről mind a külföld, mind Magyarország vonatkozásában. És ezért írtunk egy hírt múlt vasárnap arról, hogy influencerek és civilek tüntetnek ma a Kossuth Lajos téren az új, átláthatóságinak nevezett törvényjavaslat ellen. A cikket a Facebookon is megosztottuk, mint minden más anyagunkat, és közel 100 komment született alatta. Voltak, akik egyetértettek azzal, hogy a GS beszámol egy ilyen eseményről, sőt hálásak voltak érte, másokat zavart, sőt egyenesen felháborított az anyag.
És ezzel nincs a világon semmi gond. Nem kell folyamatos buksisimik mellett dicsérni bennünket, bátran elmondhatjátok, mi az, ami nem tetszik nektek, és egészen pontosan miért is nem tetszik - nyilván nem árt, ha a véleménynyilvánítás megmarad kulturált keretek között, nincs benne személyeskedés, rágalmazás vagy hasonló.
És ez persze nem csak felénk igaz, egymás között is az lenne az ildomos, ha nem csak az a vágy vezérelne valakit, hogy a lehető legjobban (ha úgy tetszik, teli rüszttel) beleálljon a másikba. A hazai közhangulat viszont cseppet sem nyugodt, az emberek, álljanak akár a politikai paletta egyik vagy másik oldalán, végtelenül feszültek, és elég egyértelmű, hogy erre a feszültségre rá is játszanak azok, akik prosperálhatnak belőle. A nap végén viszont két egymást szidó kommentelő marad, és ami a legszomorúbb, úgy tűnik, ez a konfliktus nem mindig marad meg a kommentek félhomályában.
Egy olvasónk számolt be ugyanis nekünk hétfőn arról, hogy az említett cikk Facebook posztja alatt vitába keveredett. Ő kommentjében kritikusan állt a cikkünkhöz, világos volt, hogy nem tetszik neki, ennek hangot is adott, sőt azt is felvetette, nem áll-e a cikk születése mögött külföldi behatás. Már ez is végtelenül szomorú egyébként, nagyon sokan egyszerűen fel sem tudják tételezni azt, hogy egy velük ellentétes vélemény bármiféle befolyás, ráhatás, kényszer vagy kérés következtében születik meg, és nem egyszerűen csak a szerzőnek van egy gondolata, amit át tud adni. Több évtizede hallgatjuk, hogy egy játékteszt vagy filmkritika azért lett pozitív, mert a kiadó biztosan fizetett érte, vagy épp azért lett negatív, mert nem tette ezt meg. Ami nyilván nettó baromság, de még 2025-ben is vannak ilyen reakciók, ami jól mutatja, mennyire nehezen befogadható egyeseknek az, hogy nem gondolkodik mindenki pontosan ugyanúgy. És mindez még jobban kiéleződik, ha nem kedvenc játékunkról, filmünkről, tévésorozatunkról, operettünkről van szó, hanem közéleti kérdésekről. De kanyarodjunk is vissza a felemlegetett kommentelőhöz.
Ő ugyanis szóváltásba keveredett egy másik követőnkkel. Ez a másik olvasó pedig fogta, és megnézte a Facebook-adatlapja alapján, hogy történetünk főszereplője hol dolgozik, majd írt egy e-mailt a munkahelynek, hogy tájékoztassa a munkavállalót, alkalmazottja "diktátorokat támogat".
Legalábbis erről számolt be nekünk a kommentelő. Igen, jól értitek, ha mindez tényleg így történt, akkor valaki fogta magát, és azzal töltött el valószínűleg nem kevés időt, hogy lenyomozza, egy számára ismeretlen embernek mi a munkája, majd arra sem sajnálta a fáradságot, hogy levelet fogalmazzon meg, és "bemártsa" az illetőt. Mi lehetett ezzel a célja? Ki akarta rúgatni az illetőt? Borzalmas világképet vetít elő az, ahol ez egyáltalán felmerülhet. Ahogy az is, hogy elképzelhetőnek tartja, ténylegesen célt ér, és valakit egy komment miatt kirúgnak az állásából. Hallottunk már ilyen és ehhez hasonló történeteket, oldaltól, pártállástól függetlenül.
Szörnyű állapotban van a magyar társadalom, ha egyetlen komment ilyen reakciót vált ki. És nehéz lenne megfejteni, hogy mi a megoldás azon felül, hogy nyomatékosan kérünk benneteket, NE viselkedjetek így, fogadjátok el, hogy léteznek a tiétekkel teljesen szembemenő vélemények is, és sose jussatok el odáig, hogy ezért konkrétan meg akarjátok büntetni a másikat.
Ezen a ponton nem harcosokra, hanem gondos bocsokra lenne inkább szükség.
Lehet, hogy már én vagyok csak annyira öreg, hogy emlékszem rájuk, úgyhogy Care Bears gyorstalapló: a Care Bears, vagyis a Szívmackók története 1981-ben kezdődött, amikor Elena Kucharik illusztrátor megrajzolta az első, élénk színekben pompázó mackókat az American Greetings képeslapjaihoz. A barátságot, törődést és pozitív érzéseket hirdető figurák hamar túlnőttek eredeti céljukon: 1983-ban és 1984-ben két animációs különkiadásban debütáltak, majd 1985 és 1988 között önálló tévésorozatot is kaptak, Care Bears címmel. Ezek a mackók a világ legcukibb lényei, soha, senkit sem bántanak, a szeretet erejében hisznek. Most őszintén: kommentkommandók helyett nem lenne jobb egy olyan világ, ahol a nézeteltérések ellenére egy szívecskés pocakú mackó mentalizációs skillszettjével lennénk felvértezve? Én nagyon örülnék neki.
Végezetül még egy fontos tanulság: a mostani példa remekül mutatja, mennyire ügyelni kell arra, milyen információkat osztotok meg magatokról az interneten, milyen beállításokat használtok a közösségi médiában. Egyáltalán nem biztos, hogy jó ötlet nyilvánosan közzétenni, hol dolgoztok, milyen iskolába jártok satöbbi. Bőven elég, ha kizárólag az ismerőseitek láthatják ezeket az infókat, ha már mindenképp ki akarjátok pakolni őket a profilotokra - mindent egyesével be lehet állítani egyébként a közösségi oldalakon, akár még a fényképeknél is megadható, hogy egyedül az ismerőseitek nyithassák meg őket. Szuper lenne egy olyan világban élni, ahol az ember nem ütheti meg a bokáját azért, mert nyilvánosan megosztja, hova jár be dolgozni, de ez most nem az az idővonal.
Remélem, egyszer az lehet, de ehhez több gondos bocsra lesz szükség.