Van az a pillanat, amikor az ember azt hiszi, hogy a politikai kommunikáció már tényleg nem tud mélyebbre ásni, aztán megjelenik egy újabb videó, és kiderül, hogy a kreatív pince alatt is van még egy sokadik dohos kazamata. Soltész Miklós legfrissebb szereplése pontosan ilyen élmény: a Miniszterelnökség egyházi és nemzetiségi kapcsolatokért felelős államtitkára leül a Counter-Strike elé, és úgy próbál erkölcsi intelmeket osztani a fiatalságnak, mintha legalábbis a Dust2 hosszúját védte volna személyesen a kilencvenes évek óta.
A látvány már önmagában megérne egy külön esettanulmányt. A háttér eltüntetésére használt chroma key olyan minőségben sikerült, mintha a vágóprogramot egy rosszindulatú unokaöcs állította volna be öt perc alatt. Az államtitkár mögött remegő, elmosódó kontúrok, előtte egy teljesen eltűntetett asztal, és az a megmagyarázhatatlan vizuális diszkomfort fogad, amitől az ember önkéntelenül is elkezdi keresni a "skip ad" gombot. A kommentelők persze rögtön kiszúrták a legnagyobb rejtélyt: a videóban Soltész Miklós egér nélkül játszik, ami a CS világában nagyjából olyan, mintha valaki kormány nélkül próbálna autót vezetni.
A mondanivaló sem kevésbé bizarr. Az államtitkár elmeséli, hogy fiatalok mutattak neki egy "számítógépes háborús játékot", de gyorsan hozzáteszi, hogy a háború nem játék, hanem "halál, pusztulás és szenvedés". Ezzel nehéz vitatkozni, kár, hogy ezt az alapigazságot sikerült összekötni a kormányzati kommunikáció kedvenc mumusával, Brüsszellel, amely állítólag bele akar minket kényszeríteni valamiféle háborúba. Hogy pontosan hogyan, milyen jogi vagy katonai mechanizmuson keresztül, az továbbra is a misztikum ködébe vész, de a lényeg nem is ez, hanem az üzenet: félni kell, de szerencsére van, aki majd megvéd.
A dramaturgia szerint a megmentő természetesen maga a Soltész Miklós mögött álló politikai család, amely pajzsként áll a magyar fiatalok és a képzeletbeli lövészárkok közé. Az egész jelenet olyan, mintha egy kilencvenes évekbeli iskolai drogprevenciós VHS-t kereszteztünk volna egy rosszul sikerült Twitch-streammel. Az ember szinte várja, mikor jelenik meg a sarokban a donate sáv, hogy összedobjunk az államtitkárnak egy rendes egeret.
Az igazi tanulság azonban talán nem is geopolitikai, hanem generációs. Lehet a Counter-Strike-ot démonizálni, lehet a háború borzalmairól beszélni, de ha mindezt egy 62 éves politikus próbálja eladni egy olyan vizuális környezetben, ami már 2008-ban is ciki lett volna, abból nem meggyőzés lesz, hanem mémgyár. A kommentmező pontosan ezt igazolta: a fiatalok nem megijedtek, hanem röhögtek, és pillanatok alatt darabokra szedték a produkciót.
Talán ideje lenne elfogadni, hogy a Z generációt nem lehet elterelni a monitor elől egy rosszul kulcsolt green screennel és néhány brüsszelező panellel. A CS marad, a kampányvideó meg elvérzik a neten, és végül mindenki ugyanazt kérdezi: tényleg ez volt a legjobb ötlet arra, hogy megszólítsák azokat, akik két kattintással bármikor továbbgörgetnek?