A játékipar a 2020-as években komoly nehézségekkel küzd. Mindegy, hogy melyik nagy kiadóra nézünk, mindegyikőjük hatalmas leépítésekre kötelezi csapatait, miközben azt kommunikálja, hogy ez nem kirúgás, hanem átszervezés. Akárhogy is nevezzük, csak 2026-ban több mint 10 000 alkalmazottat vágtak ki az ajtón, részben a fejlesztési költségek visszavágása, részben AI-eszközök bevezetése, részben botladozó játékeladások miatt. A Wall Street befektetői sem lelkesednek már azért, hogy az interaktív médiára költsenek, amikor egy ablakkal odébb a látszólag kirobbanó formában lévő AI-iparra fogadhatnak.
Mindezzel párhuzamban egy kegyetlen chiphiány fojtogatja azokat, akik konzolokat és handheld eszközöket vásárolnának vagy PC-ket építenének. A GI.biz éppen ezért ült le az iparág több szereplőjével, hogy megvitassák, mit is tehetnek a nagyok a Crash 2.0 közepén, a második nagy játékpiaci összeomlás során.
"Ez egy előre nem látott, kegyetlen komplikáció. Példátlan befektetési hullámok támogatják az AI rendszereket és adatközpontokat, mert az emberek azt hiszik, hogy ezek teljesen átalakítják majd a gazdaság működését, és a tét súlyossága megindokolja, hogy minden komponenst belepakoljanak ebbe. Emiatt mi húzzuk a rövidebbet, a memória és tárolók ára megnégyszereződik és nem is feltétlenül áll meg ott. Fel kell készülnünk arra, hogy a következő három évben egyszerűen hiány lesz minden játékokkal kapcsolatos hardverből."
Sweeney szerint itt az egyetlen megoldás, ha épülnek új gyárak, melyek elkezdenek több chipet kitolni magukból, de persze ez sem megy majd csettintésre.
"Nincs Moore-törvény építőeszközökre."
Ugyanakkor a bevételek frontján előállt egy sajnos túlságosan ismerős ötlettel.
"Vagy fel kell építened egy ökoszisztémát, és kinevelned egy közönséget a termékeidnek vagy be kell lépned egybe, hogy elérhesd azokat, akik ott vannak. Egy nagy, nyílt üzleti rendszer, ahol kiadhatsz dolgokat, melyek működnek a Fortnite-ban vagy bármelyik más, a rendszerben résztvevő játékban is."
Ha NFT-kre gondolnátok, akkor egy rugóra jár az agyunk. Sweeney is tudja, hogy hogyan hangzik ez:
"Azok is valami hasonlóval próbálkoztak és abszolút elbuktak, és mindenkit kizsákmányoltak. Itt kell lennie egy bevételmegosztási rendszernek, szóval ha valaki vesz itt egy szerelést, de nagyrészt csak ott használja, akkor az ottani játék fejlesztői is kaphassanak a bevételből."
Az ötletei alapvetően nem ördögtől valók (komoly akadályai vannak a megvalósításnak, de az elmélet vállalható), de közben rátapintott egy olyan problémára, ami nagyobb baj annál, mintsem hogy hány helyen használhatjuk a Fortnite-os John Wick skinjeinket: az emberek egyetlen dologgal játszanak. Szerinte a megosztási funkció bátorítana sokakat több cím kipróbálására, de Sweeney valójában azzal keres dollármilliárdokat, hogy egy "forever game"-et üzemeltet, ami nagyon szeretné, hogy ne foglalkozz mással, csak annak újdonságaival.
Matthew Ball elemző tanulmánya szerint alig néhány százalék próbál ki frissen megjelent címeket, míg a többség 1-7 évvel vagy annál régebbi kedvenceivel tölti az idejét. Amikor pedig senki nem költ új játékokra, és mindenki egy maréknyi szolgáltatásnál és klasszikusnál ragad le, akkor az egyetlen elérhető növekedési vektor a mikrotranzakció lesz. Az pedig oda vezet, hogy senki sem akar új dolgokra költeni, de nagyon szívesen ad majd el neked 500 dolláros Ahri skineket.
