A The Witcher: A végzet útja társasjáték azok közé a kiadványok közé tartozik, amelyek már pusztán a címükkel képesek felkelteni a rajongók érdeklődését. A Vaják-univerzum mára a modern fantasy egyik meghatározó brandje, és bár regényekben, videójátékokban és sorozatokban már mindenki találkozhatott vele, a társasjátékos világ eddig viszonylag szűkösen kapott belőle. Ez a játék azonban bátran vállalja, hogy nem csupán egy újabb kártyapaklikkal megpakolt doboz lesz a polcon, hanem igazi élmény, amelyben a történet, a karakterek és a döntéseid mind-mind számítanak.
Az alapkoncepció egyszerre épít a narratív mélységre és a játékosok közötti versengésre. Nem pusztán közösen meséltek egy sztorit, hanem mindannyian azért küzdötök, hogy ti magatok legyetek a történet igazi főhősei. A játékmenet három fejezetből áll, mindegyik három körön keresztül tart, és a történetkártyák adják hozzá az alaphelyzeteket. Ezek olyan események, amelyek megteremtik a keretet, de a játékosok cselekedetei döntik el, hogyan alakulnak a részletek, milyen irányba halad a sztori - a lapjátékban egyébként három történet kapott helyet, de az újrajátszhatósági faktor így is magas, hiszen sokfelé ágazhat maga a narratíva, illetve a kiegészítők további kalandokat biztosítanak.
Minden körben kártyákat választasz, kijátszod őket (gyakorlatilag tablót építesz belőlük), és a kör végén közösen elhelyezzek egy végzetjelölőt, amely megmutatja, hogy miként befolyásoljátok az eseményeket - ez az alapján dől el két választható út között, hogy az egyes játékosok melyik útvonal jelölőiből gyűjtöttek össze többet az adott körben. Közben a karaktereitek is fejlődnek, új (egyszer használatos) képességeket kapnak - utóbbiak nagyban befolyásolhatják az eseményeket. A játszma végén a pontozás során derül ki, ki szőtte bele magát legerősebben a történet szövetébe, ki az, akire a legenda majd emlékezni fog, vagyis ki lesz a kaland tényleges főhőse.
A szabályok igazából végtelenül egyszerűek: minden körben a meghatározott játékossorrend szerint kiválasztotok két, a játéktérre kihelyezett kártyát (vagy húztok 2 random lapot), majd ha ezzel mindenki megvan, kijátszotok a tablóba két lapot. Ezt követően össze kell számolni, hogy az aktuális fejezet kétfajta gyűjthető jelölője közül az egyes játékosoknál mely van többségben, majd az is kialakul, melyik token "nyeri" az adott kört - ezzel az adott jelölőhöz tartozó történetlap kap egy végzetjelölőt. Három ilyen kör után lezárul a fejezet, a végzetjelölők alapján eldől, mely irányba folytatódik a sztori, és elérkezünk a jutalmazáshoz is: mindenki annyi győzelmi pontot kap, amennyi darab győztes "tokenje" van, és annyi szintet lép a karaktere, amennyi "vesztes" jelölővel rendelkezik tablója alapján. Három lejátszott fejezet után pedig jön a végső pontozás, ahol a mellékküldetések és a 20. szint feletti szintlépések következtében még extra győzelmi pontokat lehet bezsákolni.
A játékmenet nagy előnye, hogy viszonylag egyszerű megtanulni, hiszen az alaplépések gyorsan megérthetők. Ugyanakkor a döntéseid súlya komoly stratégiai mélységet rejt: mikor játszol ki egy erősebb lapot (és főleg milyen sorrendben, hiszen a kártyák egymásra is hatással lehetnek), mikor tartogatod a jelölőidet (és mennyit vagy hajlandó beáldozni belőlük), hogyan időzíted a befolyásod, ez mind-mind nagyon sokat számít. A szerencse szerepe is jelen van, hiszen a paklid tartalma és a húzott lapok sokszor alakítják az esélyeidet, de ügyes játékosként ezt részben ellensúlyozhatod.
Éppen ezért a játék egyensúlya abban rejlik, hogy egyszerre kell reagálnod a helyzetekre és előre gondolkodnod (mondjuk megterveznek, a következő fejezet során milyen jelölőket fogsz vagy akarsz gyűjteni), miközben sosem lehetsz biztos abban, mi történik a következő körben. A játék világát erős tematika hatja át. Az illusztrációk, a kártyák hangulata és a történeti fordulatok mind-mind visszaadják Andrzej Sapkowski univerzumának légkörét, a grafika egy az egyben a The Witcher videójátékokból köszön vissza. Nem egyszerűen arról van szó, hogy figurákkal játszol, hanem ténylegesen részese leszel a Vaják történetének. Ez az atmoszféra az, ami miatt a Witcher-rajongók különösen nagy örömmel eshetnek neki a társasnak, mert valami újat és főleg hiteleset kapnak a jól ismert világban.
A doboz tartalma önmagában is impozáns. A szövetből készült "játéktábla" (tulajdonképpen egy playmat), a több tucat akciókártya, a különféle jelölők és a történeti elemek mind azt mutatják, hogy nem egy sebtiben összerakott adaptációról van szó. A játékosok saját táblát és kezdőpaklit kapnak, a történetkártyák pedig külön kis útmutatók, amelyek fejezetenként más és más hangulatot teremtenek. Az egész kiadás minőségi benyomást kelt, ami a Vaják világához méltó - és ezt az autentikus körítést tényleg nem lehet elégszer dicsérni. A végzet útja azonban nem mentes a kihívásoktól. A szerencsefaktor néha frusztráló lehet, ha nem úgy húzol, ahogy szeretnéd, és a versengő mechanika sem mindenkinek kedvez - nem nehéz megszívatni a másikat, és elhappolni előle a neki kedvező lapokat. Aki inkább pacifistább élményt keres, annak csalódás lehet, hogy itt a többiek akadályozhatják is a terveidet.
A játékidő 45-90 perc között mozog, ami valójában könnyen kitolódhat, ha többen játszotok és mindenkinek hosszabb idő kell a döntéseihez. Ez nem feltétlenül negatívum, de olyan társaságban működik valóban jól a játék, ahol van türelem a gondolkodósabb körökhöz. A játék újrajátszhatósága viszont hatalmas erősség. Mivel a történetek kimenetele a döntésektől és a jelölők elhelyezésétől függ, két lejátszott parti szinte soha nem lesz ugyanaz. Ráadásul opcionálisan egyedi szabályok (és extra kártyák, bővítmények) is tartoznak az egyes történetekhez, amik tovább színesítik a játékélményt. Ez folyamatosan motivál arra, hogy újra elővedd a dobozt, kipróbálj más stratégiákat, más karaktereket, és láss más végkifejleteket.
Az egyjátékos mód külön plusz, hiszen lehetőséget ad arra, hogy gyakorlásként vagy egyszerűen szórakozásból egyedül is végigjátszd a történeteket. A kiadó a bővíthetőségről is gondoskodott, hiszen mint említettem, már most több kiegészítő is elérhető. A Vad falka új narratív szálakat és mechanikákat hoz, a Legendás szörnyek különleges ellenfeleket állít a játékosok elé, míg Triss saját kiegészítője új mágikus lehetőségekkel gazdagítja a játékmenetet.
Ezek mind mélyítik az élményt, de egyben növelik a komplexitást is, így érdemes először az alapjátékkal megbarátkozni. A deluxe kiadás extra tartalmakat kínál, például minifigurákat és süllyesztett táblát, ami még jobban feldobja a játékélményt.
A The Witcher: A végzet útja egy olyan társasjáték, amely komoly értéket képvisel a kártyás, tablóépítős műfajban. Nem csak a keményvonalas, hardcore rajongóknak nyújt örömöt, hanem azoknak is, akik szeretnek történeteket mesélni és versengve alakítani a közös élményt. Ha szereted a fantasy világokat, ha izgalmasnak találod a narratív és stratégiai elemek ötvözését, vagy ha egyszerűen kíváncsi vagy, milyen lehet a Witcher világában a legendák közé beírni magad, akkor ez a játék kihagyhatatlan lehet számodra. Bár vannak kisebb kompromisszumok, a hangulat, az újrajátszhatóság és a minőség mind azt mutatják, hogy itt egy valóban figyelemre méltó kiadványról van szó, amely méltó helyet kaphat bármely társasjáték-gyűjteményben.
The Witcher: A végzet útja
Eredeti cím: The Witcher: Path Of Destiny
Tervező: Łukasz Woźniak
Grafika: Michał Długaj, Agata Skowronek
Eredeti kiadó: Go On Board
Magyar kiadó: Reflexshop
Játékosszám: 1-5 fő
Korhatár: 14+
Időtartam: 45-90 perc
