A Városépítők társas egyik legjobb ötlete, hogy mindenki ugyanazt a várost építi, mégsem ugyanazért dolgozik. Házak, piacok, múzeumok, szállodák, éttermek, parkok és metróállomások kerülnek egymás mellé, a végén azonban minden játékos külön számolja össze, mennyit ért neki a közösen kialakított városkép. Mándi Zsófia magyar tervezésű játéka 2-4 főre készült, nagyjából 45 perc alatt lejátszható, és pont abban a sávban mozog, ahol a szabályok még könnyen taníthatók, a döntések viszont már bőven adnak gondolkodnivalót. A játék négy fordulóból áll, mindegyik elején kilenc területlapka kerül az asztalra. Ezekért nem egyszerűen sorban választva versengünk, hanem licitálunk rájuk.
Minden játékosnak négy, 1-től 4-ig számozott licitjelölője van, amelyek közül hármat használ az adott fordulóban. Egy jelölőt közvetlenül egy lapkára téve (rejtve, így csak a leleplezéskor derül ki, milyen értékű a licites korong) annak értéke kétszeresen számít, két lapka közé helyezve viszont mindkettőért versenybe szállunk vele. Már itt elindul a taktikázás, mert nemcsak azt kell eldönteni, melyik épület kell nekünk, hanem azt is, mennyire akarjuk elárulni, mire hajtunk, és hol próbálunk egyszerre két lehetőséget nyitva hagyni.
A fel nem használt negyedik licitjelölő sem vész kárba. Az értékével előrelépünk a közös tervsávon, amely a játék végén komoly pontokat érhet. Emiatt nincs egyszerűen hibátlan licit. Ha minden erős jelölőt elhasználunk, könnyebben megszerezzük a kívánt lapkákat, de lassabban haladunk a tervvel. Ha visszatartjuk a négyest, értékes végjátékpontokhoz kerülhetünk közelebb, közben viszont könnyen elviszik előlünk azt az épületet, amelyre az egész elképzelésünk épült. A megszerzett lapkákat ezután közösen helyezzük el. Az első darab indítja el a várost, minden további területnek pedig oldalával kell kapcsolódnia a már megépített részekhez. Innentől különösen érdekes a helyzet, mert hiába a miénk egy lapka, a helyét nem egy saját táblán választjuk ki. Minden új épület alakítja a többiek lehetőségeit is, ezért könnyen előfordulhat, hogy valaki saját magának épít pontforrást, közben pedig akaratlanul sokkal nagyobb ajándékot ad egy ellenfelének.
A három lapkatípus eltérően működik. A szürke területek egyszerűbbek, nincs külön képességük, cserébe gyakran magasabb alappontot érnek. A zöld lapkák tulajdonosa különféle feltételek teljesítésével szerezhet további pontokat. A lila területek már jóval veszélyesebbek, mert a szomszédos lapkákkal lépnek kapcsolatba, és a képességükből más játékosok is profitálhatnak. Egy jól elhelyezett park, múzeum vagy játszótér ezért pillanatok alatt átírhatja, kinek mennyit ér egy városrész. Az épületek pontozása kellően változatos ahhoz, hogy ne lehessen minden partiban ugyanazt a receptet követni. Az étterem például a körülötte álló házakból profitál, a szálloda a különféle szomszédos ikonokat szereti, a metró az adott sorban vagy oszlopban lévő házakat értékeli, a múzeumok pedig egymást erősítik. Ehhez társul a véletlenszerűen kiválasztott terv, amely újabb közös célokat hoz a játékba. A pontozás emiatt végig jól olvasható, de soha nem teljesen egyértelmű, hogy a legértékesebbnek látszó lapka valóban nekünk lesz-e a legjobb választás.
A Városépítők legerősebb része éppen ez a folyamatos egymásra utaltság. Nincs saját kis városrészünk, amelyben zavartalanul optimalizálhatunk. Figyelni kell, mire licitálnak a többiek, milyen épületeket szereztek korábban, melyik lapka hova kerülhet, és kinek hozhat pontot egy új szomszéd. Direkt rombolás nincs, ez egy pacifista móka, mégis bőven akad lehetőség keresztbe tenni egymásnak, egyszerűen azzal, hogy valamit más helyre építünk, vagy elhappolunk egy fontos területet.
A rendszer közben meglepően könnyű marad. Négy forduló után jön a végső pontozás, így nincs idő hosszú motorépítésre vagy végtelen tervezgetésre. A döntések gyorsan visszaütnek, és a közös város a parti végére látványosan megmutatja, hogyan alakultak a játékosok egymásnak feszülő tervei. A szabálykönyv még eltérő kezdő elrendezéseket is kínál, amelyekkel a megszokott kilences, négyzetrácsos területlapka-lehelyezés helyett más formájú verziókban mehet a licit.
A Városépítők nem próbál forradalmat csinálni a városépítős társasok között, de van egy nagyon jó saját ötlete, és következetesen végigviszi. A licit önmagában is érdekes, a közös építkezés pedig minden megszerzett lapkának plusz jelentőséget ad. Néha bosszantó lesz látni, hogy a tökéletesnek hitt épület végül másnak hoz több pontot, de éppen ezekből a helyzetekből születnek a játék legjobb pillanatai. Könnyen tanítható, gyors, látványos és kellően interaktív ahhoz, hogy a családi kategóriában ne váljon magányos pontgyűjtéssé.
Városépítők
Tervező: Mándi Zsófia
Grafika: Varga Tamás
Magyar kiadó: Gémklub
Játékosszám: 2-4 fő
Korhatár: 10+
Időtartam: 45 perc
