A Játékok harca első pillantásra úgy néz ki, mintha valaki kiborította volna a gyerekszoba egyik dobozát az asztalra, aztán úgy döntött volna, hogy ebből most kérem szépen hadijáték lesz, ha a fene fenét eszik is. Az egységek között van itt dínó, gumikacsa, csontváz, robot, egyszarvú és mindenféle apró figura, amelyek látszólag nem férnének meg egymás mellett semmilyen komoly stratégiai játékban. A trükk épp az, hogy itt nagyon is megférnek, mert a játék mögött egy gyors, letisztult, kétfős területfoglalós rendszer dolgozik, amely pár perc alatt megtanítható, de már az első parti után látszik rajta, hogy nem csak a külsejével akar eladni valamit.
A Gémklub magyar kiadásában megjelent Játékok harca az eredetileg Toy Battle címen ismert társas, Paolo Mori és Alessandro Zucchini játéka, Paul Mafayon rajzaival. Kizárólag két főre készült, nagyjából 15 perces játékidővel, 8 éves kortól ajánlott, és pont azt adja, amit ezek az adatok ígérnek:
gyors döntéseket, kevés holtidőt, azonnal érthető helyzeteket, és olyan oda-vissza csatákat, amelyekből simán le lehet játszani egymás után hármat-négyet is.
Nem kell hozzá nagy előkészület vagy hosszú szabálymagyarázat, és nincs az a kellemetlen érzés sem, hogy a könnyed téma mögött valójában egy nehézkes rendszer rejtőzik.
A játékmenet alapja nagyon egyszerű. Minden játékosnak saját színű egységei vannak, ezekből a parti elején néhány véletlenszerűen kikerül a dobozból, így már az első pillanattól van egy kis bizonytalanság abban, hogy pontosan milyen készlettel kell gazdálkodni. A játékosok állványra pakolják a lapkáikat, majd a saját körükben két lehetőség közül választanak: vagy új egységeket húznak, vagy egy egységet lehelyeznek a terepre. Ennyi az alap, és már ebből is látszik, miért működik ilyen gyorsan a játék. Minden körben csak egy döntést kell meghozni, de az szinte mindig számít.
A lehelyezésnél jön a lényeg. Nem tehetsz le ugyanis akárhova egységet, mert a saját főhadiszállásodtól kiindulva kapcsolatban kell maradnod a terepen. Ez azt jelenti, hogy csak olyan helyre tudsz terjeszkedni, amelyhez a saját elfoglalt bázisaidon keresztül vezet út. Ha az ellenfél jól helyezkedik, simán elvághat egy útvonalat, és egyetlen okos lépéssel lelassíthatja vagy teljesen más irányba kényszerítheti a támadásodat. Ettől a Játékok harca nem egyszerű lerakós játék, hanem gyakorlatilag egy kis méretű kötélhúzás, ahol mindig figyelni kell, hogy a saját előrenyomulásod közben nem hagysz-e nyitva egy kellemetlen rést.
A győzelemhez két út vezet. El lehet foglalni az ellenfél főhadiszállását, ami azonnal lezárja a partit, vagy kitüntetéseket lehet gyűjteni a régiók irányításával. Egy régió akkor kerül hozzád, ha az azt körbevevő bázisokat te uralod, a megszerzett kitüntetéseket pedig akkor is megtartod, ha később elveszíted a területet. Ez nagyon jó feszültséget ad a játéknak, mert a két cél gyakran más irányba húz. Ha túl sokat foglalkozol a kitüntetésekkel, az ellenfél megindulhat a főhadiszállásod felé. Ha csak a főhadiszállást támadod, könnyen lehet, hogy közben a másik fél csendben összegyűjti a győzelemhez szükséges kitüntetéseket. A doboz egyik legjobb ötlete, hogy nyolc különböző terepet ad. A négy kétoldalas tábla miatt minden helyszín kicsit más helyzetet teremt. Nem arról van szó, hogy teljesen új játékot kapunk minden pályán, hanem arról, hogy a térkép formája, a főhadiszállások helye, a különleges bázisok extrája és a küldetések mindig más irányba tolják a gondolkodást. Ez nagyon fontos egy ilyen rövid játéknál, mert a 15 perces játékidő önmagában kevés lenne a hosszú távú változatossághoz. A pályák viszont gyorsan új helyzeteket teremtenek, ezért sokkal kevésbé érződik ismétlődőnek a rendszer.
Az egységek szintén hozzák a szükséges csavart. Minden típusnak van ereje, és a legtöbbnek valamilyen különleges hatása is. Az erő azért számít, mert csak gyengébb ellenséges egységet tudsz lefedni, vagyis egy jól elhelyezett erős figura komoly akadály lehet. A képességek közben apró trükköket adnak: húzást, váratlan lehelyezést vagy épp olyan lehetőséget, amellyel meg lehet törni az ellenfél tervét. A játék nem terheli túl ezeket a hatásokat, de az első néhány parti alatt érdemes gyakran ránézni a játékossegédletre, mert egy jól időzített képesség sokszor többet ér, mint egy nyers erőből lerakott lapka. A komponensek is jól szolgálják a játékot. A 48 egységlapka kellően vaskos, a két állvány praktikus, a 16 kitüntetés jól követhetővé teszi az állást, a tárolódobozok pedig segítenek abban, hogy ne egy széthulló halom legyen az elpakolás vége. A rajzok játékosak, de nem zavaróan túltoltak, és a két játékos lapkái nemcsak színben, hanem formában és hátoldali jelölésben is különböznek, ami színtévesztőbarát megoldásként is értékelhető. Ez apróságnak tűnhet, de egy gyors, gyakran gyerekekkel is előkerülő játéknál sokat számít, ha minden azonnal olvasható.
A Játékok harca legnagyobb erénye talán épp az arányérzéke. Nem akar mély, kétórás hadijáték lenni, nem próbálja komolyan venni a saját kis műanyagvilágát, és nem is akar minden parti végére nagy történetet építeni. Helyette ad egy rövid, feszes, viccesen kinéző párbajt, amelyben a döntések gyorsan visszaütnek. Ha rossz helyre raksz egy lapkát, pár kör múlva már érzed a bajt. Ha túl sokáig húzol új egységeket, az ellenfél elfoglalhatja a fontos pontokat. Ha csak támadsz, lehet, hogy kitüntetésekkel vernek meg. Ha csak védekezel, a másik fél szépen körbezárja a régiókat.
Kritikaként leginkább azt lehet felhozni, hogy a véletlenszerű húzás néha nagyon is beleszól a meccsbe. Előfordulhat, hogy valaki épp jókor húz jó egységet, és egy váratlan kombinációval hirtelen lezárja a partit. Egy hosszabb játéknál ez bosszantóbb lenne, itt viszont a rövid játékidő sokat tompít rajta. Ha egy meccs félremegy, tíz-tizenöt perc múlva jöhet a visszavágó.
A Játékok harca nagyon könnyen ajánlható azoknak, akik egy gyors, kétfős társast keresnek, amit gyerekekkel is elő lehet venni, de felnőttek között sem válik unalmassá két parti után.
Játékok harca
Eredeti cím: Toy Battle
Tervező: Paolo Mori, Alessandro Zucchini
Grafika: Paul Mafayon
Eredeti kiadó: Repos Production
Magyar kiadó: Gémklub
Játékosszám: 2 fő
Korhatár: 8+
Időtartam: 15 perc
