Ebben az egyszemélyes kártyajátékban saját királyságot kell építened

Egy királyság krónikája olyan játékélmény, amely különösen azoknak kínál mély és emlékezetes kalandot, akik szeretik, ha a döntéseiknek súlya van, ha minden választás nyomot hagy a történetben, és ha igazából saját maguk alkothatnak meg egy birodalmat, gyakorlatilag a semmiből. Ez a szóló-legacy társasban (bár a "társas" jelző így meglehetősen fura) a játékos egyedül építi, alakítja, fejleszti a saját királyságát. A játék kiindulópontja az, hogy semmid sincs, csak egy ürest terület (az asztalod), amelyre rá kell építeni mindazt, amit egy királyság jelenthet (a kártyákat, amelyek helyszíneket, épületeket, személyeket jelépeznek). Az első pillanattól kezdve érződik, hogy a játék nem a gyors akciókra hajt, hanem arra, hogy hosszú távon gondolkodj, stratégiát alakíts, mérlegelj, és persze vállald is fel a következményeket. A legacy jelleg abból fakad, hogy bizonyos lapokat el kell tépni, másokat megerősíteni, matricákat ragasztani, a paklid pedig folyamatosan, fordulóról fordulóra bővül, ahogy újabb és újabb kártyalapokat adsz hozzá. 

A játékmenet alapja a pakliépítés és a kártyák fejlesztése, de az, hogy a kártyák milyen hatással vannak a birodalomra, attól függ, hogyan használod őket. Minden kör elején a húzópaklidból négy kártyát játszol ki a játékteredre - ha már kevesebb lap maradt, azokat is felhasználod. Az így kirakott lapok adják meg az alapot ahhoz, hogy döntéseket hozz: termelést indíts, fejlessz egy lapot, használd ki a lapok speciális hatásait, vagy ha úgy látod, passzolsz, azaz tudatosan lezárod a kört. Amikor egy lapot fejlesztesz, azzal a körödnek is egyből vége kesz. Ha nincs olyan lehetőség, amivel előreléphetsz, húzhatsz további lapokat, hogy új opciók nyíljanak meg, de ez sem mindig biztos recept a sikerhez. A fordulók akkor érnek véget, amikor a húzópaklid kiürült.

A játékidő abszolút nem tekinthető csekélynek: a legtöbb forrás 6-8 órát jelöl, ha valaki teljesen komolyan veszi, belemerül, nem siet, nem spórol a gondolkodással, és élvezi azt, hogy minden döntésnek tartalma van. Nekem kicsivel több mint 6 órába telt a teljes végigjátszás. Mivel csak egy játékos játszik, nincs más, akivel versenyezni kell, nincs kooperáció sem, minden sikert, minden vereséget önmagadnak kell elszámolni. A kártyák több szinten fejleszthetők, a játék dinamikája pedig leginkább abban áll, hogy mikor lépsz tovább, mikor tartasz ki, milyen célokat tűzöl ki magadnak: több erőforrást akarsz termelni, fejleszteni a lapokat, vagy inkább a hatásorientált kártyákat hasznosítod.

Nagyon szórakoztató az az ív, ahogy pár lapból és minimális szabályok mellett elindul a "királyságépítés", majd ez fokozatos kap újabb szinteket. Az elején még nem sok lehetőséggel dolgozol, de ahogy telik az idő, körökön, fordulókon át, úgy épülnek ki azok a struktúrák (gazdasági, katonai, védelmi elemek), amelyek egy királyságnak tartozékai. A játék elején egyébként még van egy adott pont, mielőtt beindulnak a komolyabb legacy mechanikák, itt kapsz egy utolsó lehetőséget arra, hogy "visszaállítsd" az eredeti állapotokat és újrakezd az egész játékot.

Lesznek persze negatív események is: ezek lehetnek banditák, járványok, valamilyen ellenség-kártyák bekerülése a pakliba - ezek olyan kihívások, amelyek arra kényszerítenek, hogy ne csak építs, hanem védekezz és reagálj is - mondjuk egy kard ikonnal megszabadulj egy banditától, vagy egy misszionáriussal jó útra térítsd őt. Nem mindig lehet békés életet élni a saját királyságodban; ha akarod, lehet harcias birodalmat faragni, ha akarod, lehet inkább kereskedelemre, növekedésre, kultúrára, fejlődésre helyezni a hangsúlyt. De minden döntésednek ára van: ha egy lapot fejlesztesz, annak költsége van; ha speciális hatást használsz, gyakran eldobod vagy feláldozod valamit; ha passzolsz, akkor időt veszítesz. A döntés súlya nem csak abban áll, hogy mit teszel, hanem mikor teszed.

Nyilván nem mindenki szeret egy kártyajátékot "tönkre tenni" annak legacy jellege miatt, de erra is van megoldás. Ha te is meg szeretnéd őrizni eredeti formájában a játékot (ezzel biztosítva az esetleges újrajátszást) akkor használhatsz bátran kártyavédőt, és esetleg alternatív megoldásokat kereshetsz arra, hogy a matricázás ne legyen zavaró, mondjuk csak alkoholos filccel rajzolsz az átlátszó kártyavédőre. 

Az Egy királyság krónikája nagyjából 6000 forintos ára egy szóló legacy-élményhez képest nem tűnik túl soknak, ha figyelembe vesszük a lapok mennyiségét, a változatos kártyák fejlesztési lehetőségeit, és azt, hogy a játék idővel "fejlődik", több és nagyobb lesz. A doboz mérete, a játék helyigénye viszonylag kis asztalt is megenged, de még akár egy hosszabb vonatúton is simán pörgethető a birodalom építgetése. 

Összességében az Egy királyság krónikája olyan játék, amit nem gyakran vesz elő az ember, sőt nem is sokszor találkozik hasonló koncepcióval, ugyanakkor különleges, egyedi élményként kiváló szolgálatot tud tenni. Az az öröm, amikor visszanézed a korábbi döntéseidet, hogy hol voltál még kezdő uralkodó egy poros határvidéken, és hogyan nőttél fel birodalmad egy várossá, várkastéllyá, uralkodói székhellyé, ez az, ami igazán értékessé teszi a játékot.

Ha van benned türelem, szereted az építkezést, ha nem baj, hogy nem lehet mindig "jó" döntést hozni, ha úgy alapjaiban véve bejön neked ez a formátum, akkor az Egy királyság krónikája egy valóban egyedi játékélményt fog kínálni. 

Egy királyság krónikája

Eredeti cím: Kingdom Legacy: Feudal Kingdom

Tervező: Jonathan Fryxelius

Grafika: Michał Długaj, Agata Skowronek

Eredeti kiadó: Adobe Firefly

Magyar kiadó: FryxGames

Játékosszám: 1 fő

Korhatár: 14+

Időtartam: 6-8 óra