Az erdő új arca a lápvidéken - elképesztően addiktív lett a Dartmoor

Az erdő az elmúlt évek egyik legkellemesebb meglepetése volt a kártyavezérelt, tablóépítős stratégiai játékok között. Egy olyan cím lett, amely látszólag békés természetfotós hangulatot árasztott, valójában azonban kíméletlen optimalizálásra, okos kombóépítésre és folyamatos helyezkedésre kényszerített. Az alapjátéktól független, önállóan játszható "testvére", vagyis Az erdő: Dartmoor pontosan ezt a formulát viszi tovább, de nem egyszerűen több lapot dob a rendszerbe, hanem új irányokat, új döntési helyzeteket és egy teljesen más hangulatú terepet hoz be. A Gémklub gondozásában megjelent magyar változat azt bizonyítja, hogy egy jól működő alapjátékot nem csak bővíteni lehet, hanem valóban továbbgondolni is.

A Dartmoor nem egy kedves, mesebeli rengeteg. A lápvidék ködös, szeles, de korántsem kietlen táj, ahol a természet más szabályok szerint működik, mint Az erdő eredeti, idilli erdejében. Ez a tematikai váltás nem puszta díszlet: a kiegészítő új állatokat, növényeket és különleges kártyatípusokat hoz, amelyek teljesen átrendezik a megszokott stratégiákat. Ami korábban biztos pontnak tűnt, itt könnyen zsákutcává válhat, és fordítva: olyan irányok nyílnak meg, amelyek az alapjátékban nem is léteztek. Az erdő alapmechanikája megmarad. Továbbra is fákat és cserjéket ültetünk, és azok köré építjük fel az ökoszisztémát kártyák segítségével. Az állatok és növények speciális képességei egymásra hatnak, és a játék igazi mélysége abból fakad, hogyan sikerül ezeket a hatásokat láncba fűzni. A Dartmoor azonban új rétegeket tesz erre a rendszerre. Megjelennek olyan kártyák, amelyek a lápvidék sajátosságaira építenek, és olyan kombinációkat tesznek lehetővé, amelyek teljesen felborítják a korábbi gondolkodásmódot.

Megjelennek a mocsárkártyák, amelyek az álló fa és cserjelapokkal ellentétben fektetve kerülnek a játékba, és míg az előbb említettek köré ugyebár négy állatot/növényt lehet pakolni fel, le, balra, illetve jobbra, addig a mocsaraknál csak alulra és felülre kerülhet kártya, viszont azokból nem egy-egy, hanem két-két darab. Ezen felül az egyik legfontosabb újdonság az, ahogyan a Dartmoor a kockázat és jutalom viszonyát kezeli. A Dartmoor kártyái gyakran erősebb hatásokat kínálnak, de cserébe szigorúbb feltételeket szabnak. Nem elég egyszerűen jó lapokat húzni, sokkal tudatosabban kell felépíteni a saját erdődet, mert egy rosszul időzített döntés hosszú körökre visszavethet. Ez a feszesebb játékmenet különösen azoknak fog tetszeni, akik az alapjátékot már kívülről fújják, és új kihívásokat keresnek.

A Dartmoor nagy erénye, hogy nem bonyolítja túl a rendszert. A szabályok néhány perc alatt elsajátíthatók, mégis érezhetően megváltozik a játék dinamikája. Nem erőltet rá új mechanikai rétegeket az alapra, inkább finoman áthangolja azt. Ez az elegancia ritka a kiegészítők és spin-offok világában, ahol gyakran az a cél, hogy minél több új elemet zsúfoljanak a dobozba. Itt viszont minden változtatásnak világos szerepe van. A versenyhelyzet is élesebbé válik. Az új kártyák miatt gyakrabban alakulnak ki közvetett konfliktusok, amikor egy játékos egyetlen jól időzített lapja keresztülhúzza a többiek terveit. Az erdő mindig is interaktív volt a maga csendes módján, a Dartmoor azonban még jobban kiemeli ezt az oldalt. Nem egymást támadjátok, hanem ugyanazokért a lehetőségekért küzdötök, és ez sokszor legalább olyan feszült, mint egy nyílt konfrontáció. A látványvilág továbbra is az egyik legerősebb pont. A Dartmoor illusztrációi hűen hozzák a lápvidék hangulatát: komorabbak, nyersebbek, kevésbé idilliek, mint az alapjáték képei, de azért így is csodaszépek. Ez a vizuális irány tökéletesen illeszkedik a mechanikai változásokhoz, és segít abban, hogy a kiegészítő ne csak számok szintjén, hanem érzelmileg is újnak hasson. A komponensek minősége hozza a megszokott szintet.

A játék elsősorban azoknak szól, akik szerették Az erdő gondolkodós, kombóépítő jellegét, de már keresik az új kihívásokat. Nem forgatja fel az alapokat, inkább mélyíti és árnyalja azokat. Aki viszont az eredetit túl száraznak vagy túl számolósnak érezte, annak a testvérjáték sem fog csodát tenni, mert ugyanazt a filozófiát viszi tovább, csak magasabb szinten. A Dartmoor remek példa arra, hogyan lehet egy sikeres társasjátékot intelligensen továbbfejleszteni. Nem több akar lenni, hanem jobb, izgalmasabb és változatosabb. A Dartmoor megmutatja, hogy Az erdő világa nem merült ki az első dobozzal, és hogy még rengeteg felfedeznivaló vár a kártyák között. Ha szeretted az alapjáték finom, mégis kegyetlen döntési helyzeteit, akkor a lápvidék ködében garantáltan újra otthon fogod érezni magad.

Az erdő: Dartmoor 

Eredeti cím: Forest Shuffle: Dartmoor

Tervező: Kosch

Grafika: Toni Llobet, Judit Piella

Eredeti kiadó: Lookout Games 

Magyar kiadó: Gémklub

Játékosszám: 2-5 fő

Korhatár: 10+

Időtartam: 60 perc