Lehet szeretni vagy utálni Robert Eggers filmjeit, de azt muszáj elismernünk, hogy A boszorkány, A világítótorony, Az Északi és a Nosferatu direktora sosem a megszokott utat választja. A rendező ezúttal a középkori farkasember-legendákhoz nyúl vissza, de már most egyértelművé tette, hogy a Werwullf nem a klasszikus vérfarkasos sablonokat követi majd. A történet a 13. században játszódik, a főszereplője pedig egy földműves, akit Aaron Taylor-Johnson alakít. A férfit átok sújtja, amelynek következtében farkasemberré változik. Eggers szerint azonban a film középpontjában nem maga az átváltozás áll, hanem egy ember története, aki a szerelemben reméli megtalálni a megváltást. A rendező úgy fogalmazott, hogy egy fájdalmas terhet cipelő, meggyötört karakterről van szó, aki egy könyörtelen és embertelen világban próbál életben maradni.
A főhős feleségét és gyermekei édesanyját Lily-Rose Depp játssza, akit Eggers egyszerűen a film szívének nevezett. De nem csak ők térnek vissza a Nosferatu stábjából, a Willem Dafoe ezúttal egy vadászt alakít, és Ralph Inesont is láthatjuk majd, akinek a szerepe a történetben még nem publikus.
Több érdekességet is elárult a rendező a maga nemében egyedülállónak ígérkező produkcióról. Ezek egyike, hogy a kutyát leszámítva egyik szereplőnek sincs neve a történetben. A másik pedig keményen megdolgoztatja majd a szinkronstúdiókat, és rendkívül erős érv amellett, hogy eredeti nyelven nézzük meg inkább. Eggers és társírója, Sjón ugyanis úgy olyan forgatókönyvet alkottak, amely alapján a szereplők középangol nyelven beszélnek. Ez átmenetként szolgált a 1066 előtti óangol és az 1500 évektől beszélt modern angol között, ami szintén periódusokra osztható. A szöveget ugyanakkor nyelvjárási szakértők finomították, hogy a mai közönség számára is könnyebben érthető maradjon.
Eggers szerint a film világa minden eddiginél nyersebb lesz. Sárral, vérrel, szenvedéssel és kegyetlenséggel teli közegben játszódik, amely, mint elmondta, Aaron Taylor-Johnsonból eddigi pályafutása legjobb alakítását hozta ki. A rendező külön kiemelte az átváltozási jeleneteket is, amelyek fizikailag rendkívül megterhelőek voltak. A hitelesség érdekében Taylor-Johnson valódi farkasokat tanulmányozott, hónapokon át dolgozott Marie Gabriel-Rotie mozgástrénerrel, hogy elsajátítsa az állat viselkedését és a szerep különleges fizikai követelményeit.
A magyar mozikba december 31-én érkező Werwullf látványvilága szintén különlegesnek ígérkezik. A filmet 35 milliméteres nyersanyagra forgatták, majd az utómunkák során ortokromatikus eljárással betegesebb bőrtónusokat adtak a szereplőknek, emellett a fekete-fehér filmek szemcsézettségét is ráültették a színes képre, hogy még egyedibb vizuális hatást érjenek el.
A rendező elmondása szerint a történet alapját az angliai és kontinentális európai sötét középkor farkasember-hiedelmei adják, de a viking kultúra egyes elemei is inspirálták. Éppen ezért a nézőknek nem érdemes a klasszikus filmes farkasember-szabályokra számítaniuk. Ebben a világban nincsenek ezüstgolyók, nincs harapással terjedő átok, számos olyan elem teljesen hiányzik, amely az évtizedek során a műfaj megszokott kellékévé vált.
