A minap épp az egyébként remek, HBO Max-os Watchmen tévésorozatot ajánlottam valakinek, mikor eszembe jutott, esetleg külön is fel kellene hívnom a figyelmét arra, hogy a széria az eredeti képregény sztoriját viszi tovább, nem pedig Zack Snyder mozijának a történetét. Van ugyanis egy nagyon fontos változtatás a két mű között, a film teljesen átgyúrta a nagy finálét.
A Watchmen világa már önmagában is a szürke zónát és az erkölcsi dilemmákat vizsgálja, ahol a hősök nem fekete-fehérek, és a világ túlélése gyakran az igazság feláldozását követeli meg. A képregényben az utolsó nagy csapásként Ozymandias egy gigantikus, génmanipulált tintahalat teleportál Manhattanbe. Az óriási lény pusztító pszionikus hullámot bocsát ki, ami több millió ember azonnali halálát okozza. A világ ezt idegen inváziónak hiszi, és a hidegháborús szembenállás hirtelen megszűnik: a nagyhatalmak kénytelenek összefogni, hogy szembenézzenek a közös fenyegetéssel. A képregény vége így egyszerre megdöbbentő és szinte tragikus: a világ békéje egy hihetetlen hazugságon alapul, amelynek az ára több millió ember élete.
A 2009-es Zack Snyder-film azonban átírja ezt a kulcsjelenetet, és a végső apokalipszis okát Dr. Manhattanhez köti. Ozymandias Dr. Manhattan energiáját felhasználva pusztító eseménysort indít el, amelyben több nagyváros is megsemmisül. A világ vezetői Manhattanra tekintenek a katasztrófa okozójaként, és ennek a látszólagos fenyegetésnek a hatására kötik meg a tűzszünetet. Itt a hazugság ismét a világ megmentését szolgálja, de a hangsúly más: nem egy idegen lény, hanem a félisten státuszú Manhattan válik a bűnbakká.
A két verzió közötti különbség nem csupán narratív változtatás. A képregényben az apokalipszis külső, idegen erőként jelenik meg, ami az emberi félelmet és a kollektív túlélési ösztönt hozza felszínre. A filmben viszont a fenyegetés belülről jön, egy olyan karakterből, akit a világ hősnek tart, és így a történet erkölcsi súlya még nehezebb: az emberiség összeegyezteti túlélését a félisten által elkövetett pusztítással. Ez a változtatás a karakterek motivációit is árnyalja, hiszen Manhattan szerepe a világ megmentésében és elárulásában egyaránt megjelenik, miközben a néző morális dilemmába kerül: elfogadható-e az emberiség érdekében elkövetett tömeggyilkosság, ha az eredmény béke?
Mindkét verzió végső üzenete azonban hasonló: a túlélés és a béke néha hazugságokra, megtévesztésre épül, és az erkölcsi határok elmosódnak. A képregény és a film közötti különbség éppen ebben a finom árnyalatban rejlik: míg az egyikben a fenyegetés külső, a másikban belső, mindkettő az emberiség félelmeit és morális dilemmáit tárja elénk, és arra készteti az olvasót vagy nézőt, hogy újragondolja, mit jelent igazságosan cselekedni.
