Steven Spielberg neve mára szinonimája lett a modern hollywoodi filmkészítésnek. A rendező, aki ugyanazzal a könnyedséggel formált klasszikusokat a kaland, a sci-fi, a háborús dráma vagy épp a musical műfajában, soha nem készített valódi, élőszereplős szuperhősfilmet. Bár a rajongók gyakran úgy képzelik, Spielberg egyszerűen "túl elegáns" a műfajhoz, ez valójában távol áll az igazságtól. Mint kiderült, képregényes világok iránti rajongása régre nyúlik vissza, és már jóval a képregényfilmes korszak felívelése előtt komoly szerepet vállalt egy ikonikus hős mozis újjászületésében.
Ez a film pedig nem más, mint az 1998-as Zorro álarca, amely Antonio Banderas és Catherine Zeta-Jones emlékezetes párosával az egyik utolsó nagy, klasszikus módszerekkel készült hollywoodi kalandfilm lett. A karakter ugyan a mai értelemben nem szuperhős, mégis ő az egyik legkorábbi előképe a maszkos igazságosztóknak, akiket a képregények és filmek később világhírűvé tettek. Jerry Siegel és Bob Kane egyaránt Zorrót nevezték meg Superman és Batman egyik fő inspirációjaként, és nem véletlen, hogy a klasszikus Batman-eredettörténetben Bruce Wayne szülei egy Zorro-film mozis vetítése után esnek áldozatul a sorsdöntő támadásnak.
A Zorro álarca ugyan nem Spielberg rendezése, de nélküle nagy eséllyel nem készült volna el az a film, amelyet ma is a '90-es évek egyik legjobb kalandmozijaként tartanak számon. Spielberg ugyanis éveken át volt a projekt motorja, először rendezőként, később pedig rendkívül aktív executive producerként. Szerette volna Tom Cruise-t a főszerepben látni, majd amikor a produkció végül egy erősebben latin színészgárda felé mozdult, ugyanolyan lelkesedéssel támogatta Antonio Banderas castingját. A legendák szerint Catherine Zeta-Jonest is ő fedezte fel a film számára, miután látta őt egy tévés Titanic-minisorozatban, és úgy érezte, ő lehet a tökéletes Elena.
Spielberg keze nyoma a film utolsó pillanatáig érezhető maradt. A bemutatót megelőző tesztvetítéseken a közönség nem reagált túl jól a korai befejezésre, ezért Spielberg ragaszkodott egy új zárójelenethez, amelyben Zorro és Elena már egy újszülött fiukkal folytatják a legendát. A melegebb, emberibb lezárás pedig éppen azt a fajta érzelmi keretet adta a filmnek, amely Spielberg védjegyének számít.
A Zorro álarca közel három évtizeddel később is kiállta az idő próbáját. Nemcsak egy korszak utolsó nagy, teljesen praktikus eszközökkel készült kalandfilmje, hanem egyben Spielberg egyetlen élőszereplős szuperhősprojektje is, amely megmutatja, mennyire közel állt hozzá mindig is a legendák, a hősök és a maszkos igazságosztók világa. És hogy miért nem rendezett soha saját szuperhősfilmet? Talán azért, mert végül így is sikerült örökre beírnia magát a műfaj történetébe.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
