Simon Helberg majdnem nemet mondott az Agymenőkre

Nehéz ma már elképzelni az Agymenőket Simon Helberg nélkül, de szerinte nagyon kevésen múlt, hogy végül egyáltalán ne kerüljön be a sorozatba. A Howard Wolowitzot alakító színész egy francia fesztiválon idézte fel, hogy amikor megkeresték az akkor még alakuló sitcommal, első reakciója gyakorlatilag az volt, hogy köszöni szépen, nem kér még egy pilotot, mert elege volt a hasonló figurákból, ráadásul akkoriban már Aaron Sorkin Studio 60 on the Sunset Stripjében is szerepelt. Végül Chuck Lorre személyesen hívta fel, ő pedig engedélyt kért Sorkintól, aki egy máig őrzött, félig vicces, félig beszólós levélben adott neki szabad utat. Helberg elmondása alapján már az első forgatási napon érezni lehetett, hogy valami egészen más történik, mint egy átlagos tévés pilotnál. James Burrows rendezett, a közönség pedig annyira vevő volt a poénokra, hogy egy-egy nevetés egészen elképesztő ideig tartott. Helberg szerint volt olyan pillanat, amikor a nézők másfél percig nevettek, és Burrowsnak konkrétan le kellett csillapítania őket. Amikor pedig ő belépett a jelenetbe, taps fogadta, amit teljesen abszurd élményként írt le. Ekkor már számára is egyértelmű volt, hogy a sorozat valami olyasmire tapintott rá, amire az emberek nagyon is kíváncsiak voltak.

Howard Wolowitz figurája gyorsan a nézők egyik kedvence lett, amihez nem kis részben hozzájárult az a harsány, sokszor teljesen ízléstelen, mégis tökéletesen karakterhű megjelenés, amit a sorozat ráaggatott. Helberg most is nevetve beszélt arról, hogy már a forgatások idején is úgy érezte, ez az egész rettenetesen túl van tolva, de éppen ettől működött. Howard szerinte igazi feltűnési viszketegségben szenvedett, olyan ember volt, aki fluoreszkáló nadrágban is képes volt úgy viselkedni, mintha természetes lenne, hogy mindenki őt nézi. A színész azt is hozzátette, hogy a sorozat vége óta kerülte a garbókat, de a nyakát azóta is szereti eltakarni, mert saját bevallása szerint "ott hátul" egyszerűen borzalmasan néz ki.

Az Agymenők egyik nagy erénye szerinte az volt, hogy sok nézővel ellentétben egyetlen poén sem improvizációból született. Helberg azt mondta, még Hollywoodban is gyakran meglepődnek, amikor elárulja, hogy a szereplők nem saját vicceket dobáltak be, hanem szóról szóra azt mondták, amit az írók megírtak nekik. Az alkotók ugyanis annyira pontosan ismerték a karaktereket, hogy egyszerűen nem volt szükség rögtönzésre. Howard fejlődése is ebből a tudatos építkezésből fakadt: a kezdetben kifejezetten kellemetlen, tenyérbemászó figurából tizenkét év és közel háromszáz epizód alatt fokozatosan lett valamivel árnyaltabb, szerethetőbb, végül családapa karakter. Helberg szerint pont emiatt érződött természetesnek, amikor 2019-ben elköszöntek a sorozattól. A búcsút ahhoz hasonlította, mint amikor az ember elballag a gimnáziumból. Jó élmény volt, sokat jelentett neki, de ettől még nem akart örökre ott maradni. Úgy érezte, ennyi idő után már nem maradt több valódi tennivaló ebben a világban, és jobb volt akkor elengedni, amikor még rendben volt minden.

Helberg mostanában inkább az új, kicsit kényelmetlenebb kihívásokat keresi. A Series Manián ezúttal a The Audacity című projektet népszerűsítette, amelyben egy Szilícium-völgyi figurát játszik, aki mesterséges intelligenciás terápiás chatbotot fejleszt magányos tiniknek, miközben a saját lányát teljesen elhanyagolja. Helberg szerint az ilyen figurák azért érdekesek, mert nyilvánvalóan hibás emberek, de közben valamilyen szinten mégis próbálnak jót tenni, csak épp rendre elbuknak a saját önzésükön. A beszélgetés egyik legjobb része mégis az volt, amikor visszatekintett a karrierje korai szakaszára és arra, mennyire sokféle irányba próbált elindulni, mielőtt végül igazán befutott volna. Zenész akart lenni, jazzt játszott, webes sorozatot készített Bob Odenkirk támogatásával, később pedig olyan projektekben bukkant fel, mint az Annette, amelyhez még a francia állampolgárság megszerzését is kissé kreatívan kezelte. Helberg most már egyértelműen inkább az új világokba való belevetést élvezi, mint azt, hogy örökké ugyanannak a szerepnek az árnyékában maradjon.

Ettől még persze az Agymenők örökségét nem nagyon lehet levakarni róla, és valószínűleg ő maga sem akarja. A fesztiválon állítólag akkora sor kígyózott miatta, hogy alig fért be minden rajongó a helyszínre, ami azért elég jó jelzés arra, mennyire erősen él még mindig az emberek fejében Howard Wolowitz figurája. És bár Simon Helberg már régen továbblépett, az biztos, hogy a tévétörténelem egyik legismertebb "nyakig zárt" figuráját nélküle aligha lehetett volna ilyen emlékezetessé tenni.