Robert Eggers neve mára szinte összefonódott a nyugtalanító, különös atmoszférájú folk horror műfajával. A boszorkánytól kezdve A világítótoronyon át a Nosferatuig a rendező rendre olyan filmeket készített, amelyekben a népi hiedelmek misztikuma és az ember legsötétebb félelmei keverednek egymással. Tökéletesen illik ebbe a mintázatba az idén karácsonykor megjelenő Werwulf. A film egy 14. századi ködös angol város történetét meséli el, amelyet egy farkasszerű szörnyeteg tart rettegésben.
Eggers a Polygonnak mesélt arról, hogyan fejlődött a Nosferatu után, és hogy szerinte a Werwulf inkább egy következő lépcsőfok a karrierjében, mintsem egy következő szint. Külön kiemelte, hogy a természet rendesen feladta neki a leckét, ugyanis az erdei környezet miatt sokszor át kellett alakítania az előre megtervezett jeleneteket. Hozzáillő sejtelmes módon jellemezte a fák közötti forgatás nehézségeit:
Az erdőnek megvannak a saját szabályai.
Annyi biztos, hogy a természet egy olyan stúdiót kínál, ami folyamatosan változik és a tökéletes képi beállítások keresése mellett az optimális fényviszonyok kalibrálása sem lehet piskóta.
Eggers arról is beszélt az interjúban, hogy mennyire motiválja a kockázatvállalás, amikor filmeket készít, hiszen a művészfilmi vonások keveredése a horror műfajával egy egészen új terep és a rendező bizony nagy úttörője ennek. A nyomasztó képi világok, a naturalisztikus ábrázolás, a természetes dialógusok és a művészfilmes látásmód egy új nyersebb horror élményt kínál a nézőknek, ami lehet, hogy csak egy bizonyos réteget tud megfogni.
Elmondása szerint azonban szerencsés helyzetben van, mert jelenleg olyan filmeket készíthet, amilyeneket valóban szeretne, és leginkább abban kell bíznia, hogy ezekkel sikerül eltalálnia a korszellemet. Szerinte a nézők ráadásul minden korábbinál jártasabbak a filmművészetben, ezért sokkal nyitottabbak arra is, hogy valami szokatlant, valami újat próbáljanak ki.
A Werwulf harmadik alkalommal hozza össze Eggerst Willem Dafoe-val, aki ezúttal sem véletlenül került a projektbe. A rendező már a forgatókönyv írásakor számol azzal, hogy Dafoe szerepelni fog a filmjeiben. Eggers szerint a színész pontosan érti a létezés abszurditását és ennek köszönhetően az általa megformált karakterek mindig élvezik azt, amit csinálnak. Na és persze ott van, ami mindenkinek eszébe jut Willem Dafoe-ról.
"Azt az arcot nem lehet felülmúlni."
Eggers nem titkolja, hogy a klasszikus vérfarkasos mozik is komoly hatással vannak rá. Kedvencei között ott van a Farkasok társasága (The Company of Wolves) és a Hammer-féle A farkasember átka (Curse of the Werewolf) és a számára legkedvesebb az Egy amerikai farkasember Londonban (An American Werewolf in London). A kérdés már csak az, hogy a Werwulf képes lesz-e hozzájuk hasonlóan emlékezetes darabbá válni.
