A Prime Video Spider-Noir sorozata Nicolas Cage főszereplésével remekül használja a harmincas évek noir hangulatát, de aki a képregények pontos adaptációját várta, annak gyorsan feltűnhetett, hogy az alkotók nagyon szabadon nyúltak az alapanyaghoz. A sorozat ugyan a Spider-Verse tágabb világából indul ki, de már az elején jelzi, hogy ez nem ugyanaz a Pókember Noir, akit a képregényekből vagy a Pókember: Irány a Pókverzum! című animációs filmből ismerünk.
A legnagyobb változás rögtön a főhősnél kezdődik. A képregényekben Spider-Man Noir Peter Parker, a sorozatban viszont Ben Reilly áll a történet középpontjában. A készítők ezzel tudatosan távolodtak el a klasszikus Parker-képtől, mert ez a karakter nem egy fiatal, idealista hős, hanem egy megfáradt, kiégett, múltja elől menekülő férfi. A sorozat ugyan utal arra, hogy a névcsere mögött is lehet történeti magyarázat, de az irány egyértelmű: Cage hőse nem a megszokott Pókember-variáns, hanem egy sokkal idősebb, sötétebb figura.
Ez a korbeli különbség az eredettörténetet is teljesen átírja. A képregényes Peter Parker még tinédzserként kapja meg a képességeit a harmincas években, míg a sorozat Ben Reillyje maga is megjárta az első világháborút. Ez azonnal más súlyt ad a karakternek, mert a sorozat Pókja nemcsak bűnözőkkel és szörnyekkel találkozott, hanem háborús traumákat is hordoz magában. Emiatt sokkal távolabb kerül a klasszikus Pókembertől, és közelebb egy kemény, bűntudattal terhelt detektívfigurához.
A képregényben Spider-Man Noir képességei misztikusabb eredetűek. Peter egy bűnözőhöz szállított különös ereklyéket figyel meg, amikor egy edényből kiszabaduló pókok egyike megmarja, majd látomásban találkozik egy pókszerű istenséggel. A sorozat ehelyett háborús génkísérletekkel magyarázza a hős átalakulását. Ben a németek embertelen kísérleteibe botlik, amelyekben állati és emberi tulajdonságokat próbáltak összekapcsolni, majd egy szörnyű, emberpókszerű lény mérge adja meg neki az erejét.
Ez a változtatás nemcsak az eredetet, hanem a karakter természetét is átalakítja. A képregényes Noir alapvetően a Pókember ismert képességeit használja, organikus hálóval kiegészítve. A sorozatban viszont Ben teste sokkal durvábban módosult, és a történet szerint újra kellett tanulnia, hogyan viselkedjen emberként. Ezt a filmekből és régi színészek mozgásából próbálta ellesni, ami Nicolas Cage játékának is fontos része lett. A karakter így néha nem emberként, hanem ösztönből működő, félig állati lényként reagál, különösen akkor, ha sérült, bedrogozott vagy elveszíti a kontrollt.
A gonosztevők is erősen eltérnek a képregényes változatoktól. A Spider-Noir sorozatban több ellenfél szintén német kísérletek áldozata, akiket a világ szörnyeknek tekint, és akik végül Silvermane bűnszervezetének közelébe sodródnak. Ez az irány egységesebbé teszi a sorozat világát, mert a hős és az ellenfelek ugyanabból a sötét tudományos háttérből nőnek ki. Homokember például a képregényekben nem homokból álló szupergonosz, hanem rendkívül erős, vásári látványosságként kezelt ember, míg a sorozat inkább a klasszikus Marvel-féle Homokemberhez közelíti, csak más eredettörténettel.
Cat Hardy karaktere is jelentősen módosult. A képregényekben Felicia Hardy a Black Cat klub tulajdonosa, Ben Urich szeretője, majd Spider-Man Noir fontos szövetségese és későbbi szerelme. A története később egészen más irányt vesz, a White Widow névhez is kapcsolódik, és jóval közvetlenebbül kötődik a képregények bűnügyi hálójához. A sorozat Cat Hardyja ezzel szemben inkább új karakterként működik, aki ugyan felismerhetően merít Fekete Macska hagyományából, de saját útja van. Ben Reilly fontos szerelmi érdeklődése lesz, de a történet végül Homokemberhez fűződő kapcsolatát is hangsúlyossá teszi.
A Spider-Noir tehát nem egyszerűen modernizálja vagy tévés formára igazítja a képregényt, hanem szinte teljesen újraértelmezi annak alapjait. A név, a korszak, a noir esztétika és néhány ismerős motívum megmaradt, de a főhős kora, múltja, képességeinek eredete, természete és a mellékszereplők szerepe is jelentősen megváltozott. Ez kockázatos döntés volt, de éppen ettől tudott a sorozat önálló karaktert kapni: nem a képregény árnyékában próbál létezni, hanem egy másik, komorabb és furcsább Pókember-mítoszt épít Nicolas Cage köré.
