Mindannyian ismerünk, vagy legalábbis láttunk már olyan személyt, aki valamilyen formában túlzásba esett bizonyos dolgokkal kapcsolatban. Legyen az alkohol, cigaretta vagy akár a lootboxok végtelen nyitogatása, ez sajnos egy létező és komoly jelenség. A szenvedélybetegség sajnos egy olyan probléma, ami társadalmi szinten mindig felüti a fejét, épp ezért olyan érdekes, hogy idáig kellett várni arra, hogy egy egész animét húzzanak fel egy lecsúszott, folyamatosan cigarettázó, macskafülekkel megáldott lányra, aki képtelen leszokni a dohányzásról.
Hollywood, mit tettél velem?
A Hollywood aranykorának tartott, 1920 és 1960 közötti időszak alatt a filmek szinte szemtelen módon szolgáltak a dohánytermékek és az alkoholos italok legnagyobb reklámfelületeként. Később ezek ábrázolása jóval visszafogottabbá vált, azonban a dohányzás mint olyan, egyáltalán nem vesztett a "menő" faktorából, mi több, a 90-es évek végére szinte elkerülhetetlen kellék lett a videoklipek világából átnyergelt rendezők számára.
De miért olyan fontos most ez? Nos, legfőképp azért, mert Hollywood évtizedeken keresztül gyártott olyan dohányzással kapcsolatos jeleneteket, amik ma már a filmtörténelem szerves részét képezik. A legjobb az egészben, hogy ezzel a Chainsmoker Cat is teljes mértékben tisztában van, ami számomra volt a legmeglepőbb, pozitív értelemben.
Főképp azért, mert mostanában számos alkotás használja híresebb nyugati filmek ikonikus beállításait vagy vizualitását ahhoz, hogy megszólítson egy nagyobb közönséget, azonban ezeket az elemeket csak gagként kezelik, mintsem az adott sorozat szerves részeként. Ezzel szemben a Chainsmoker Cat nemcsak poénosra veszi a figurát, hanem kicsit görbe tükröt is mutat Hollywoodnak, és úgy az egész filmiparnak azáltal, hogy kissé "ráolvassa" azt a számtalan jelenetet, amiben promótálták a dohányzást. De elég a kontextusból, lássuk magát a sorozatot!
A macska rúgja meg!
A Chainsmoker Cat főszereplője Yani, egy lecsúszott, sokszor munkanélküli, de legfőképpen láncdohányos macskalány, aki mindennapjait a lakása dohos, koszos és olykor kifejezetten gusztustalan környezetében tölti. Teendői kimerülnek a boltba járás, alkalmi munkák elvégzése és a siránkozás közötti átmenetben, és amikor éppen nem utálja magát, azért mert nem tud bármi mást csinálni, nos, akkor rágyújt. A probléma fő forrása, hogy Yani képtelen a változásra, habár már ő is úgy érzi, szüksége van rá. Nem segít az se, hogy képtelen szembenézni a problémáival egyedül, és habár van egy húga, aki támogatni akarja őt, vele se találja sokszor a közös hangot.
Őszinte leszek, a Chainsmoker Cat nem sok mindenről szól, olyan tekintetben, amit egy klasszikus sorozattól várunk narratíva tekintetében. Műfaján belül sokkal inkább hasonlít a szintén Netflixen napvilágot látott The Way of the Househusband c. alkotásra, csak sokkal igényesebb animációval ellátva.
A magány, a keserűség, a mindennapok terhe és az olyan életről való fantáziálás, ami soha nem következhet be, mindennapos a főszereplő számára, és ezt a fajta keserűséget humorral, undorral és a valóság sokszor tényleg gyomorforgató milyenségével akarja demonstrálni a Chainsmoker Cat. Egy rész alatt sikerül bemutatnia azt, hogy milyen könnyű visszaesni, az alternatívák "biztonságába" menekülni, ígérgetni saját magunknak, majd elölről kezdeni az egészet.
A bugyuta alapszituáció tényleg egy komoly, érző és rendkívül komoly belsőt rejt, ami nemcsak beszélni akar erről a problémáról, de folyamatosan tabukat is döntöget. Egyszerre rombolja le a női nemről alkotott "tökéletesség" képét amit évekig építettek más animék, filmek és sorozatok, és mutatja meg azt, hogy olykor nem elég csak jó embernek lenned ahhoz, hogy ne járj úgy mint Yani.
Füstje vagy a lángja?
Az elmondottak ellenére mégis rendkívül sokan akadtak ki erre a sorozatra, többek között a sokszor öncélúnak érződő jelenetek, az egyáltalán nem finomkodó stílus és a kissé talán céltalannak érződő első rész miatt. Fontos megjegyezni, a sorozatnak egyelőre csak egy része elérhető, a másodikra még pár napot várnunk kell, szóval a kép még közel sem teljes.
Szerintem a Chainsmoker Cat animációját, őszinteségét és szándékát tekintve egy különleges alkotás, és habár teljesen érthető, hogy sokaknak az ingerküszöbét átlépi egy-egy igencsak megkérdőjelezhető mozzanat a főszereplőtől, ne feledjük, hogy amíg Yani egy kitalált karakter, rengetegen vannak, akik hasonló cipőben járnak.
Emiatt nagyon nehéz meghatározni, hogy a Chainsmoker Cat kinek ajánlható. Ha szereted a fekete humorral megtűzdelt karakterközpontú sorozatokat, valószínűleg tetszeni fognak a látottak, akkor is ha sokszor "nagyon japán" az egész, viszont ha érzékenyebb vagy, és rosszul viseled, ha más emberek vergődését kell nézned (akkor is, ha a végcél az, hogy ez az állapot változzon), akkor viszont ez garantáltan nem a te sorozatod lesz.
