Huszonöt éve indult el az a Pókember-történetszál, amely sok rajongónak máig az egyik legfontosabb modern korszakot jelenti. Az Amazing Spider-Man második szériájának 30. száma 2001 áprilisában került a boltokba, és ez volt J. Michael Straczynski író és John Romita Jr. rajzoló közös menetelésének kezdete (jelenleg egyébként már a 7. szériánál tartunk, ami 2025-ben indul, szóval jól látszik, hogy az elmúlt években picit begyorsult a képregényipar "újraindítgatós" hulláma). A füzet nem rebootolta a karaktert, hanem finoman, mondhatni elegánsan, ugyanakkor nagyon határozottan új pályára tette őt.
A legfontosabb változás Peter Parker civil életében az volt, hogy a történet visszavitte őt a régi iskolájához, a Midtown Highhoz, és ezzel előkészítette, hogy tanárként térjen vissza. Ez azért működött ennyire jól, mert nem egyszerű munkahelyváltásként jelent meg, hanem valódi karakterfejlődésként tudták bemutatni mindezt. Peter ebben az időszakban már nem a klasszikus, kapkodó, szeleburgi egyetemista figurája volt, hanem egy felnőttebb, felelősségteljesebb ember, akinek a mindennapjai is új hangsúlyt kaptak.
Ugyanez a füzet hozta be Ezekielt is, aki gyakorlatilag azonnal felforgatta Pókember eredettörténetének értelmezését - nem tudom elégszer hangsúlyozni, hogy a képregényes Ezekiel egy remek karakter, ellentétben azzal a verzióval, akit a botrányosan rossz Madame Web mozifilmben láthattunk. Az addigi, jól ismert magyarázat szerint Peter a radioaktív pókcsípés miatt kapta meg a képességeit. Ezekiel viszont felvetette, hogy talán nem is, vagy nem kizárólagosan a sugárzás a lényeg, hanem valami ősibb, nehezebben megfogható erő, amely csak ezen keresztül nyilvánult meg. Ez nyitotta ki a kaput a későbbi pók-totemes történetekhez, és ezzel együtt ahhoz az irányhoz is, amely sokkal misztikusabban kezdte el kezelni Pókember mitológiáját.
Nem mellékes az sem, hogy ugyanez a szám mutatta be Morlunt is, aki később az egész korszak egyik legveszélyesebb ellenfelévé vált. A karakter első megjelenése itt még csak egyfajta ígéret volt, de már ebben a nyitányban világos volt, hogy Straczynski nem egyszerűen új mellékszereplőket és új helyzeteket akar, hanem új fenyegetést is, amely más szinten teszi próbára Pókembert. Morlun később nemcsak ennek a szálnak lett fontos része, hanem a sokkal későbbi Pókverzum-történeteknek is.
Ez a korszak egyébiránt Magyarországon is külön figyelmet kapott. A történet először a Panini-féle A Hihetetlen Pókember-sorozat indulásával vált olvashatóvá nálunk 2005-ben, amikor hosszú szünet után újra elérhető lett itthon a klasszikus Pókember-folyam, méghozzá már Straczynski és Romita Jr. korszakával. Később a nyitó történetív önálló kötetben is megjelent A hihetetlen Pókember - Hazatérés címmel, a Nagy Marvel-képregénygyűjtemény első darabjaként, 2018-ban. Ez a kiadás az Amazing Spider-Man vol. 2 30-35. számait gyűjtötte össze.
A magyar kiadás külön érdekessége, hogy a kritikai visszhang szerint nem egyszerű utánközlésként működött. A kötet fordítása kifejezetten erős lett, és még az első magyar megjelenés hibáit is javították benne. Ez azért fontos, mert a Hazatérés nemcsak egy nagy Pókember-sztori nyitánya, hanem egy olyan történet, amely tényleg megérdemelte, hogy végre rendezett, szép kiadásban is hozzáférhető legyen magyarul.
A Straczynski-Romita Jr.-éra később vitatható irányokat is vett, de a kezdete máig nehezen támadható. Az Amazing Spider-Man 30. száma nem azért emlékezetes, mert nagy dirrel-durral egy hangos, új korszakot hirdetett, hanem azért, mert pontosan értette, hogy Peter Parkerből hogyan lehet egyszerre ismerős és mégis új figurát csinálni.
Ez a történetfolyam nem elvette tőlünk, rajongóktól a régi Pókembert, hanem adott hozzá valamit, ami nélküle ma már nagyon is hiányozna a karakter történetéből.
