A filmtörténelem egyik legikonikusabb gonosztevője Darth Vader, ehhez kétség sem férhet. Az ő története egyike a Csillagok háborúja azon kevés elemének, melyről már az eredeti trilógiában is sokat megtudhattunk. Obi-Wan Kenobi tanítványa volt, akit Anakin Skywalkernek hívtak eredetileg, ám a sötét oldalra fordult, illetve ő Luke Skywalker édesapja. Az előzménytrilógia igazából csak részleteiben kibontotta ezeket az információkat, ám egy fontos adalékkal is kiegészítette Anakin történetét, mely mostanra annyira beágyazott része az univerzumnak, hogy sokan minden bizonnyal nem is gondoltak eddig bele, hogy ez csak több mint harminc évvel a figura első felbukkanása után vált a történet részévé. Ez pedig nem más, mint a Kiválasztott próféciája.
A kánon szerint a régmúltban voltak úgynevezett jedi próféták, akik azzal az egyszerre áldásként és átokként is értelmezhető tehetséggel rendelkeztek, hogy rendszeresen látomásaik voltak a jövőről. Ezeket a jóslatokat a Jedi Rend egy ideig feljegyezte, ám idővel ez megszakadt, mivel úgy gondolták, a jövő mindig mozgásban van, így, ha csak a látomásokra hagyatkozva avatkoznak be egy helyzetbe, az torzíthatja az ítélőképességüket. Ezen jóslatok egyike úgy szólt, eljön majd a Kiválasztott, aki apa nélkül született, és egyensúlyt teremt az Erőben.
Noha a Tanács nem nézte kifejezetten jó szemmel, ha valaki ezeket a próféciákat tanulmányozta, és mindez nem volt javallott, tiltva sem volt senki számára, egyes jedik pedig különös érdeklődést mutattak irántuk. Közéjük tartozott Dooku is, akinek tanítványaként Qui-Gon is többet megismert a jóslatok közül, sőt hitt is némelyikben, ideértbe a Kiválasztottat is. Nem csoda hát, hogy amikor rábukkant Anakinra a Tatuinon, rögtön magával vitte őt.
Innen származik hát maga a prófécia, de mit is jelent pontosan az egyensúly? Sokan úgy értelmezik ezt, hogy Anakin A Sith-ek bosszújában teljesítette be a próféciát azzal, hogy kvázi kiegyenlítette az erőviszonyokat a jedik és a sithek között, ám George Lucas értelmezése szerint nem erről van szó.
Mint több korábbi fejtegetésemben, ezúttal is a Star Wars Archives című kétrészes könyvsorozathoz kell visszanyúlnom, melyben Lucas rendkívül részletes betekintést nyújtott a filmek elkészültébe és gondolatiságába. Ebben elárulta, hogy a Star Wars és kifejezetten az Erő alapgondolata a szimbiotikus kapcsolatok rendszere. Az egyén kapcsolatban áll más emberekkel, a közvetlen és közvetett környezetével, a benne lévő élő és élettelen dolgokkal. Amíg ez az együttélés egy olyan ökoszisztémában zajlik, melyben minden fél segíti, kiegészíti egymás létezését ahelyett, hogy egymás elpusztítására törekednének, addig egy szimbiotikus kapcsolatról beszélhetünk, ezt tekinti Lucas egyensúlyi állapotnak.
Az Erő in-universe szempontjából vizsgálva ezt a kérdést többféle értelmezése is lehet a sötétnek és a fénynek. Az Erő természetes előfordulásában a fény jelentheti az életet, míg a halál a sötétséget, e tekintetben pedig az egyensúly ennek a kettőnek a természetes körforgása. Ami viszont az Erő használóit illeti, ott egyáltalán nem a fény és a sötétség erejének egyensúlyáról van szó Lucas szerint. Ebben a kontextusban a sötét oldal az önzés, míg a fény az önzetlen cselekedetek allegóriája. Azok, akik a sötét oldalt képviselik tetteikkel, önző okokból, harácsolva cselekszenek, hatalmat akarnak magukhoz ragadni mások ellenében, ezzel kibillentve az egyensúlyt. Ezzel szemben a fény képviselői önzetlenül, mások segítését, a gyengék felemelését teszik meg céljukként, ezáltal erősítik a szimbiotikus kapcsolatokat.
Ide kapcsolható a ragaszkodás kérdése, mely Anakin történetében és különösen sötét oldali fordulatában kulcsfontosságú szerepet játszik. Az ifjú jedi hatalmat akart magához ragadni annak érdekében, hogy képes legyen feltámasztani szerelmét, Padmét, aki végül éppen az ő személyiségtorzulásának következtében halt meg. A fő pont itt a motivációban rejlik: Anakin ugyanis elsősorban önző okokból akarta megmenteni őt. Nem Padmé egészsége miatt akarta megvédeni őt a haláltól, hanem azért, hogy továbbra is birtokolhassa őt. Kicsit puritán módon megfogalmazva ugyanezt: nem azért akarta megmenteni Padmét, hogy az életet védje, hanem azért, hogy ő ne veszítse el.
A folytatástrilógia filmjeit számos ponton lehet jogosan kritizálni, erre a gondolatra viszont a Skywalker kora Ben Solo révén egészen szépen kapcsolódik rá. Kylo Ren egyik fő gondolata, mely többször is visszaköszön a filmhármasban, hogy befejezi, amit a nagyapja elkezdett. Első körben ő ezt a galaxis leigázására és a Jedi Rend utolsó csírájának kiirtására érti, a végére viszont egészen más értelmet nyer mindez. Hiszen a Skywalker kora végén Ben minden életerejét átadta Reynek, hogy megmentse őt a haláltól, ezáltal sikerült neki az, ami a nagyapja célja volt. Anakin viszont erre sohasem lett volna képes. Nem készségeinek hiánya, hanem motivációja miatt. Hiszen Ben feláldozta az életét Rey megmentéséért, Anakin szempontjából viszont Padmé feltámasztása csak úgy értelmezhető, ha közben együtt maradhatnak.
Az egyensúlynak ezen kívül egy harmadik értelmezése is van, mely szorosan összefügg mindkét korábbi értelmezéssel, ez pedig a béke. A klónok háborúja sorozatban, miután Savage Opress elviszi a mentálisan összetört Mault a Dathomirra, a boszorkányok vezetője, Talzin pedig helyreállítja az egykori sith elméjét, a zabrak egyik első mondata az, hogy az Erő háborog, nincs egyensúly. Savage erre azt feleli, valóban, ugyanis háború dúl, a klónok háborúja. Az ezzel járó harag és pusztítás, a szimbiotikus kapcsolatok megtagadása is kibillenti a dolgok természetes körforgását, ezáltal egyensúlytalanságot okoznak.
Anakin tehát azzal, hogy letaszította az Uralkodót, feloldotta a sötét oldal hatalmát a galaxis felett, felgyorsította a háború lezárását, ráadásul feláldozta magát a fia megmentéséért, beteljesítette a próféciát, még úgy is, hogy az így kialakult egyensúlyi állapot sem a Legendák, sem az új kánon idővonalán nem bizonyult túlságosan tartósnak, és később még korrekciókra volt szükség. A sötét oldalt ugyanis nem lehet legyőzni. Az önzés, a másokon való átgázolás céljaink eléréséért mindig is jelen volt, mindig is jelen lesz, és még a legjobb embereket is megkísérti olykor ennek a lehetősége. Ahogy Yoda mondta, ez az út könnyebb, simábban járható, ezáltal folyamatosan küzdenünk kell annak érdekében, hogy önzetlenül cselekedjünk.
Mindez egy relatíve könnyen feldolgozható, értékes tanulságot magában hordozó értelmezési rendszer, aztán eljutunk A klónok háborúja harmadik évadáig és a Mortis isteneihez (a fényt megtestesítő Leányhoz, a sötétséget szimbolizáló Fiúhoz, és a köztük egyensúlyt tartó Atyához), ami aztán fenekestül forgat fel mindent, amit ez alapján gondolhatunk, legalábbis akkor ha tényleges, fizikailag is létező figurákként tekintünk rájuk, nem pedig metaforaként. Meglátjuk, ha az Ahsoka sorozat úgy dönt, hogy foglalkozik még ezzel a kérdéssel, akkor milyen módon bővíti majd az értelmezés lehetőségeit, remélhetőleg úgy, hogy összeegyeztethető maradjon Lucas eredeti elképzeléseivel.
