Cliffhanger cliffhanger hátán, nagyjából így lehet a legtalálóbban jellemezni a májusi évadzárót, amellyel Kayce Dutton önálló sorozatának első szezonja búcsúzott a nézőktől, akiknek meglepően rövid ideig kellett csak rágódniuk a látottakon. Még hat hónap sem telt el, és már itt a villámgyorsan elkészült folytatás, amely ott veszi fel a fonalat, hogy Tom Weaver visszautasíthatatlan ajánlatot tesz Kayce földjére, biztosítékként pedig elrabolja a fiát, Tate-et, és ezzel olyan olyan helyzetet teremt, amelyben ismét megvillanhat a Dutton család legsötétebb oldala. Ha valamit megtanultunk a Yellowstone-ból, az az, hogy érheti bármilyen kemény csapás a Duttonöket, a szeretteikért bárkivel megküzdenek, és egy seregnyi felfegyverzett zsoldos sem képes megállítani őket.
A tengerészgyalogos múlttal rendelkező Kayce ennek szellemében nem sokat teketóriázik és marsalltársai segítségével rövid úton pontot tesz az ügyre, némi üldözés, rengeteg fegyverropogás és egy jelentős karakterhalál kíséretében. A történet azonban hamar visszakanyarodik a heti ügyekre épülő, hagyományosabb sorozatformátumhoz. A montanai rendfenntartók pedig újabb veszélyes esetekkel találják szembe magukat, miközben a saját életükben is akad elég megoldatlan probléma.
Innentől személyes
A Marshals második évada valamivel magabiztosabban egyensúlyoz a bűnügyek és a személyes konfliktusok között. Az érzelmi szálak nem feltétlenül tetőznek minden alkalommal melodrámai túlzásban, a szereplők között tapintható feszültség kibontakozására pedig érezhetően több idő jut. Ez különösen Cal és Belle bimbódzó viszonya, illetve a csapat többi tagjának háttértörténete szempontjából előnyös. A fejlődés persze korántsem ennyire látványos minden tekintetben. A nyitóepizód például kurtán-furcsán varrja el a Weaver-szálat, holott ebben több volt, mint amennyit a sorozat ténylegesen kiaknáz.
Kellemes meglepetés viszont, hogy a Marshals végre kellő súllyal kezeli Kayce és Tate kapcsolatát. A fiú már nem az a kisgyerek, akit a Yellowstone-ban megismertünk, és a Dutton névvel járó terheket egyre inkább a sajátjaként kezeli. Miközben az apja megpróbálja megóvni attól az erőszakos örökségtől, amely John Dutton életét is meghatározta, Tate éppen ebben a hagyományban talál kapaszkodót. Ez a konfliktus pedig jóval többet kínál egy szokásos apa-fiú drámánál, hiszen Kayce-nek nemcsak a saját múltjával kell megbirkóznia, hanem azzal is, hogy milyen emberré válik a fia az ő útmutatása mellett. Kár, hogy a heti ügyek gyakran háttérbe szorítják ezt a személyesebb történetet, pedig éppen ez adhat valódi érzelmi súlyt a sorozatnak.
Hasonlóan érdekes Cal története is, akinek a rákdiagnózisa és a lányával való nehézkes kapcsolata újabb lehetőséget teremt a halandóság, a megbánás és a szülői felelősség témáinak boncolgatására. Logan Marshall-Green és Grimes játéka szerencsére elég erős ahhoz, hogy ezek a pillanatok ne vesszenek el teljesen az akcióban. A rendfenntartók életveszélyes hivatása és a családos élet között feszülő ellentét Belle és Andrea történetszálaiban szintén visszaköszön, előbbinek azzal kell szembenéznie, hogy egy hibás döntés miatt bármikor elveszítheti a fia az anyját, az utóbbit pedig nemcsak egy korábbi trauma nyomasztja, hanem láthatóan az apja meggyilkolását sem tudta lezárni magában. Eközben Milest, a csapat egyetlen őslakos tagját csakúgy mint az első évadban, leginkább a népét ért igazságtalanságok nyomasztják. Sajnos a sorozat még nem használja ki minden esetben a szereplőiben rejlő lehetőséget, de a csapatdinamika érezhetően jobban működik, a marsallok kezdenek lassan családdá válni.
Montana, te csodás
Szintén a Marshals javára írhatjuk, hogy noha nem presztízssorozat, és alapvetően tévébe, nem streamingre készült, egész jól mutat a képernyőn. Montana vadregényes tájai többek egy esztétikus háttérnél, markáns arculatot kölcsönöznek a történetnek. Az akciójelenetek is lendületesebbek, látványosabbak lettek, a sorozat olyan összecsapásokkal igyekszik megadni a heti adrenalinfröccsöt, amelyek a hagyományos tévés krimik mezőnyéből is kiemelik a produkciót. Spencer Hudnut, aki korábban a SEAL Team munkálataiban is részt vett, láthatóan otthonosan mozog ezen a terepen, ugyanakkor a több magyarázó párbeszéd és a konfliktusok túlságosan gyors feloldása folyton eszünkbe juttatja, hogy a Marshalsból hiányzik a Yellowstone lassan izzó, súlyosabb drámai pillanatainak ereje.
Három epizód persze édeskevés ahhoz, hogy ítéletet mondjunk a második évad felett, de már ennyiből is kirajzolódik a folytatás iránya, amely csupán apróbb javításokat eszközölt elődje receptjén, elfogadva és velünk is elfogadtatva a tényt, hogy Kayce Dutton történetének másfajta keretek között kell működnie. Luke Grimes változatlanul a sorozat legfontosabb ütőkártyája, akiből egyszerre sugárzik az erő, a sebezhetőséget és az a csendes elszántság, amely miatt érdemes követni a karakterét. Ha a készítők a későbbiekben több teret engednek Tate fejlődésének, és bátrabban merülnek el a szereplők személyes konfliktusaiban, a Marshals túlléphet a korrekt, látványos heti krimi szintjén. Egyelőre azonban inkább egy szórakoztató, a Yellowstone örökségéből táplálkozó mellékág. Nem több, és nem is kevesebb.
A Marshals első része már elérhető a SkyShowtime kínálatában, az új epizódok hetente érkeznek.
