A Lámpások egyik legnagyobb erőssége Hal Jordan és John Stewart kapcsolata volt, és ahogy a teljes évados kritikánkban is írtuk, a fináléban különösen sokat jelentett mindaz, amit a két főszereplő között addig felépítettek. Az évadzáró után lehetőségünk nyílt részt venni egy online sajtóbeszélgetésen, amelyen Kyle Chandler és Aaron Pierre mesélt a közös munkáról. A The Ringer újságírója, Mallory Rubin által vezetett beszélgetés egészen személyes fordulatot vett, ugyanis Chandler a saját édesapjáról is beszélt, Pierre pedig többször is elérzékenyült, miközben felidézte a forgatást.
Figyelem, a cikk a Lámpások teljes első évadáról, így a fináléról is tartalmaz spoilereket!
Chandler a sajtóbeszélgetés reggelén nézte meg az utolsó epizódot, és bevallotta, hogy Hal és John búcsújánál neki is eleredtek a könnyei. Ahhoz hasonlította az élményt, amikor egy csapat megnyeri a bajnokságot, és a pályán állva egyszerre szakad a játékosokra mindaz, amit a sikerért végigdolgoztak. Neki az utolsó közös jelenetben sűrűsödtek össze a forgatás emlékei, a barátságok és a több hónapnyi munka. Persze rögtön hozzátette, hogy igyekezett észrevétlenül letörölni a könnyeit, nehogy a felesége ugratni kezdje miatta.
Hal és John kapcsolatának ráadásul volt számára egy nagyon személyes oldala is. Chandler tizennégy éves korában veszítette el az édesapját, a forgatás során pedig egyre erősebben érezte, hogy a két Zöld Lámpás között valamiféle apa-fiú viszony alakult ki. Az idősebb férfi végül képes volt átadni valamit abból, amit az élete során megtanult, a fiatalabb pedig közel engedte magához.
"A végére megnyerte a szívemet, én pedig megtehettem érte azt, amit az apám tett volna értem"
- fogalmazott Chandler.
Pierre arról beszélt, hogy a színészek között is valódi barátság született. Különböző helyekről érkeztek, más körülmények között nőttek fel, és egészen eltérő utat jártak be, a közös munka során mégis rengeteg hasonlóságot fedeztek fel egymásban. Ami pedig különbözött, arra kíváncsiak voltak. Pierre szerint ez a nyitottság a sorozat számára is alapvető volt, hiszen Hal és John kapcsolatára épült a történet jelentős része. Ha nem tudtak volna őszintén reagálni egymásra, azt a nézők is megérezték volna.
A körülmények miatt gyorsan meg kellett találniuk a közös hangot. Pierre nagyjából 116 forgatási napot említett, amelyek a hat hónapos munka során gyakran tizenkét-tizennégy órásra, olykor még hosszabbra nyúltak. Ehhez kellett az a bizalom, amelyben a másik előtt a bizonytalanabb, sebezhetőbb oldalukat is megmutathatták. A színész hangsúlyozta, hogy a jó személyes kapcsolatot egyetlen produkciónál sem lehet előre biztosra venni. Szakmailag akkor is el kell végezni a munkát, ha nem alakul ki barátság, nekik viszont ezúttal ez is megadatott. Az epizódokat később a nézőkkel együtt követve újra átélte ezeket a hónapokat, az évadzáróval pedig a forgatástól is elbúcsúzott még egyszer.
John Stewart megformálásában ugyanakkor egészen más jelentette számára a legnagyobb kihívást, mint amire elsőre gondolnánk. Pierre maga is rajongott a karakterért, és úgy fogalmazott, hogy ha bármelyik szuperhőst választhatná, akkor is mindig John mellett döntene. Csakhogy a Lámpások elején még nem játszhatta el azt a határozott hőst, akit annyira szeretett. Előbb ki kellett találnia, milyen emberből lett az a John Stewart, akit az évad második felében láttunk.
Ehhez fejben két részre osztotta a történetet. Az első négy epizódban a még bizonytalanabb Johnt alakította, az ötödiktől pedig egyre inkább azt a figurát, akinek a későbbi történeteit is erre az alapra lehet majd építeni. A korai forgatókönyvek olvasásakor többször azon kapta magát, hogy rajongóként tiltakozott egy-egy helyzet ellen: John ezt biztosan nem hagyná annyiban, ezt nem tűrné el. Aztán emlékeztetnie kellett magát, hogy a karakter még csak úton volt afelé, akivé később vált. Hiába rendelkezett komoly katonai tapasztalattal, és hiába volt kiváló tengerészgyalogos mesterlövész, a Zöld Lámpás Hadtest feladataira ez önmagában nem készítette fel.
Pierre számára éppen attól lett hiteles John későbbi magabiztossága, hogy előtte helyet hagyott a tanulásnak és a bizonytalanságnak is. Az újranézés kapcsán azt emelte ki, hogy a korai részekben John már felismeri, mennyi mindent nem tud még. Ezt nem feltétlenül mondja ki Halnek, de elfogadja, és próbál fejlődni. A színész szerint ebben keresendő a karakter legfontosabb ereje is.
"John szuperképessége szerintem nem a félelemnélküliség. Hanem az, hogy képes felismerni a félelmét és felülkerekedni rajta."
Érdekes volt ezt annak fényében hallani, hogy a fináléban John gyűrűjébe a félelemhez kötődő sárga energia is bekerül.
Chandlernek közben ugyanannak az embernek több változatát kellett megmutatnia. A különböző időszakokban látott Hal mellett ott volt a halogram is, vagyis a gyűrűben megőrzött személyiséglenyomat, amely a férfi halála után is John mellett marad. A színész nem választotta el teljesen egymástól ezeket a változatokat. A halogramra bizonyos értelemben Hal tudatalattijaként tekintett, amely hozzáfér olyasmihez is, amit az élő férfi nehezen tudott kifejezni. Így a búcsújelenet számára Hal egész történetét összefoglalta, amikor Kerry utolsó szavaira rákérdezve kimondatja Johnnal, hogy "szeretlek", majd azt feleli, "én is szeretlek", végre meg tudja fogalmazni a kötődését.
Chandler azonban egy jóval korábbi jelenetet is kiemelt, amely szerinte a befejezés ismeretében még többet jelenthet. A negyedik rész egyik autóútjáról beszélt, amikor Hal azt mondja Johnnak: "Én tényleg bíztam benned". Azért szeretett különösen dolgozni ezen a pillanaton, mert itt félretehette a karakter humorát, és egyenesen, mindenféle védekezés nélkül mondhatta ki a csalódottságát. Hal valóban megbízott a másikban, ezért fájt neki, ami közöttük történt. Chandler szerint ez a rövid mondat a saját alakításához is új kapaszkodót adott.
A jelenethez egy egészen más hangulatú forgatási emlék is tartozott. Az éjszakai autózást a világítás miatt újra kellett venniük, a munka pedig annyira elhúzódott, hogy a várakozás alatt végül együtt kötöttek ki Pierre lakókocsijában. Ott a Twist Olivér musicalváltozatából néztek részleteket. Chandler szerint kollégájának sikerült úgy a fejébe ültetnie az egyik dalt, hogy még hetekkel később is azt dúdolta. Amikor Rubin megpróbálta rávenni őket egy kis éneklésre, Chandler rögtön Pierre-re mutatott, ő viszont nevetve kérte a következő kérdést.
A közös munka kapcsán mindketten sokat beszéltek az alkotókról és a stáb többi tagjáról is. Chandler számára a bizalom volt a legfontosabb: úgy érezte, Chris Mundyék olyan környezetet teremtettek, amelyben szabadon dolgozhatott, és bátran kipróbálhatta az ötleteit. Pierre ehhez egy nagyon konkrét színészi szempontot tett hozzá. Mindketten rengeteget készültek, jegyzeteltek, apró részleteken gondolkodtak, a jelenet közben azonban már a partnerükre kellett figyelniük. Szerinte a Lámpások egyszerűen nem működött volna, ha mindenki a saját alakításával volt elfoglalva. Az érdekes pillanatok abból születtek, ahogyan egymásra reagáltak.
Szóba kerültek a sorozat társadalmi kérdései, a fekete identitás és az amerikai megosztottság is. Pierre szerint az írók azzal tudtak közel kerülni ezekhez a témákhoz, hogy megmutatták, Hal és John milyen tapasztalatokat hozott magával. Aki hasonló helyzeteket élt át, az magára ismerhetett bennük, mások pedig olyan élethelyzetekbe láthattak bele, amelyeket korábban kevésbé értettek. Pierre ezt a kíváncsiságot érezte a sorozat egyik fontos értékének. Úgy fogalmazott, az alkotók beszélgetésre hívták a nézőket, és közben mindkét főszereplő nézőpontjának teret adtak.
A fogadtatásról érdekes módon egyikük sem az internetet böngészve tájékozódott. Chandler elmondta, hogy egyáltalán nem használ közösségi médiát, bár a felesége megmutatott neki egy rajongói videót, amelyen Pierre-rel együtt énekeltek. Ezen annyira jót nevetett, hogy tovább is küldte kollégájának, aki a beszélgetésen bevallotta, hogy még nem látta. Pierre-nek volt Instagram-fiókja, de az alkalmazást nem tartotta a telefonján, és főleg munkával kapcsolatos teendők miatt nézett fel rá. Az online reakciókból így többnyire mindketten azt ismerték, amit mások elküldtek nekik.
Pierre számára ennél sokkal többet jelentettek a személyes találkozások. A sorozat nyolc hete alatt a legkülönbözőbb emberek állították meg, hogy elmondják, melyik jelenet érintette meg őket, és miért. Nehezen találta a szavakat arra, mennyire fontosak voltak neki ezek a beszélgetések. Többször is visszatért ahhoz, hogy bár a sorozatot az ő arcukkal hirdették, rengeteg ember munkája kellett hozzá, és remélte, hogy a stáb minden tagja büszkén nézte végig az évadot. A saját érzéseiről viszont egészen egyértelműen fogalmazott:
"Bármi történik ezután, ez a pályafutásom egyik olyan pillanata, amelyre a legbüszkébb vagyok, és mindig az is marad."
