Chris Claremont neve egyet jelent a modern képregénytörténelemmel, ez most tényleg nem csak csöpögős rajongói körbeszopkodás. A londoni születésű, ám Amerikában nevelkedett író nem csupán az X-Men sorozatot emelte legendás magaslatokba, hanem az egész médiumot új irányba terelte. Karakterei élettel teliket, történetei komplexek, hősei emberiek lettek hibákkal, traumákkal, esendőséggel, és ez utóbbi korábban egyáltalán nem volt jellemző a képkockák és szövegbuborékok műfajára. Az ő víziója nélkül a mai képregényfilmek, a Marvel-univerzum egésze és a szuperhősmítosz modern arca teljesen másképp nézne ki. És valljuk be, a "másképp" itt most azt jelent, hogy jóval bénábban.
Claremont 1950-ben született Londonban, majd kisgyermekként szüleivel Long Islandre költözött. Édesapja orvosként, édesanyja pedig pilótaként és vendéglátósként dolgozott, így a nyitottság és a sokszínűség már korán meghatározta világlátását. Nem vicc, a mester anyukája tényleg egy második világháborús veterán volt, a Brit Királyi Légierő őrmestere, és egy ilyen végtelenül menő anyuval a háttérben igazából nem is meglepő, hogy Claremont olyan kompetens és a szó jó értelmében erős női karaktereket alkotott vagy gondolt újra, mint mondjuk Jean Grey, aki hétköznapi telepatából isteni erőkkel bíró szupermutáns lett, vagy az a Carol Danvers (később Marvel Kapitány), aki másodvonalbeli Bosszúállóból abszolút az élvonalba léphetett elő.
A Bard College-ben Claremont politológiát és színészetet tanult, és bár színész szeretett volna lenni, végül az írás volt az, ami teljesen magához vonzotta. 1969-ben, még egyetemistaként kezdett dolgozni a Marvel Comicsnál, először asszisztensként, majd 1973-ban már önállóan írta meg első történetét a Daredevil sorozatban. A nagy áttörés 1975-ben jött el, amikor átvette az akkor épp haldokló Uncanny X-Men című sorozatot. Ahelyett, hogy egyszerűen folytatta volna a korábbi sablonokat, teljesen új irányt szabott a történetnek. Az X-Men csapata innentől nemcsak amerikai fiatalokból állt, hanem multikulturális, nemzetközi hősökből (ilyen volt például az afrikai Storm/Vihar, a német Nightcrawler/Árnyék vagy a kanadai Wolverine/Rozsomák), akik valóban tükrözték a világ sokszínűségét. Claremont egyedi írói stílusa, vagyis a hosszú távon építkező történetívek, a karakterdrámák és a társadalmi allegóriák előretolása olyan mélységet adott a képregénynek, amilyen addig ritkán volt tapasztalható.
Az ő nevéhez fűződik a legendás Dark Phoenix Saga, amely Jean Grey tragikus átváltozását meséli el (ezt a Fox féle X-men filmek kétszer is adaptálták), vagy a Days of Future Past, ami időutazásos, disztópikus vízióként később a mozivásznakat is meghódította. Ezek a történetek nemcsak izgalmas kalandok voltak, hanem társadalmi kérdéseket is boncolgattak: a hatalom korrumpáló erejét, a kirekesztést, a háború traumáit vagy a női identitáskeresést. Claremont különösen nagy figyelmet fordított a női karakterekre, Kitty Pryde, Vadóc, Vihar vagy Mystique mind összetett, önálló személyiségek lettek a kezei alatt, nemcsak mellékszereplők egy férfiközpontú világban.
Több mint tizenhat éven át, egészen 1991-ig írta folyamatosan az Uncanny X-Ment, ezzel megdöntve minden korábbi írói rekordot egy szuperhős-sorozatban. A csúcsot egy új széria nyitánya, az X-Men #1 kiadása jelentette 1991-ben, amely több mint nyolcmillió példányban kelt el, ez máig Guinness-rekord. Ugyanebben az évben azonban Claremont távozott a Marveltől, mivel kreatív nézeteltérései támadtak a kiadó új szerkesztőivel, akik más irányt képzeltek el a sorozatnak.
A kilencvenes években a DC Comicsnál is dolgozott, itt hozta létre saját jogú sorozatát, a Sovereign Sevent, amely harminchat számot élt meg. Ezzel párhuzamosan sci-fi regénytrilógiákat is írt (First Flight, majd a Shadow War trilógia George Lucas fantasy világában, a Willow alapján), bizonyítva, hogy nemcsak a képregények terén mozog otthonosan. Több regényét második felesége, Beth Fleisher szerkesztette, aki maga is a sci-fi és fantasy szcénából érkezett.
A kétezres évektől kezdve többször is visszatért a Marvelhez: az X-Men Forever, az X-Treme X-Men, a Nightcrawler, a Gambit vagy az Exiles címeken dolgozott, de egyik sem hozta vissza azt a kreatív szabadságot, amit a hetvenes-nyolcvanas években élvezett. Ettől függetlenül neve legendává vált, munkássága pedig kötelező tananyag a képregényes képzéseken, több amerikai egyetemen is tartott már előadásokat, archív anyagait pedig a Columbia Egyetemen őrzik kutatók számára. Cameo szerepeket is vállalt: feltűnt az X-Men: Az ellenállás vége és a X-Men: Az eljövendő múlt napjai filmekben is. 2015-ben beiktatták a Will Eisner Hall of Fame-be, ami a képregényes életmű legnagyobb elismerése. Munkája máig hatással van minden X-Men feldolgozásra, legyen az film, sorozat vagy videójáték. Chris Claremont története azt példázza, hogy egyetlen ember is mennyire képes lehet átformálni egy egész műfajt. Az X-Men az ő kezei alatt vált színes magazinból kortárs mitológiává, ahol a mutánsok már nemcsak szuperképességekkel rendelkező hősök, hanem valódi emberek, valódi problémákkal. És ez az örökség örökre velünk marad.
Most hétvégén, vagyis június 14-én és 15-én a Budapest Comic Conon pedig maga Chris Claremont is jelen lesz, vagyis személyesen is találkozhattok a képregényipar igazi hőskorának egy utolsó, még élő legendájával - több más képregényalkotó mellett.
