2001. szeptember 11. nemcsak az Egyesült Államok történetét változtatta meg. Az al-Káida terroristái által eltérített repülőgépekkel végrehajtott támadások, a World Trade Center ikertornyainak összeomlása, a Pentagon elleni merénylet és a Pennsylvania területén lezuhant United Airlines 93-as járat közel háromezer ember életét követelték, a történtek pedig szinte azonnal megjelentek az amerikai kultúra minden területén, így a kisebb és nagyobb kiadók képregényfüzeteiben is. 2026-ban, a támadások 25. évfordulóján már az is jól látható, hogy a képregények különösen érdekes lenyomatot őriztek arról, miként változott az események megítélése az első döbbenettől és gyásztól a politikai következmények feldolgozásáig.
A képregényipar első reakciója ugyanis - egyeseket talán meglepő módon - nem az volt, hogy szuperhősökkel próbálja újraírni a történteket. Sok alkotó éppen azt érezte, hogy a valódi tragédia mellett hirtelen értelmetlenné váltak azok a sztorik, amelyekben egyetlen jelmezes hős még az utolsó pillanatban megmentheti a napot. A Marvel szerkesztőihez már közvetlenül a támadások után érkeztek olvasói kérések, hogy a kiadó valamilyen formában reagáljon. Joe Quesada akkori főszerkesztő szerint azonban egy hagyományos képregény elkészítése hónapokat vett volna igénybe, ezért született meg rendkívül gyorsan a Heroes című, 64 oldalas kiadvány. Több mint száz író és rajzoló vett részt benne, a lapokat pedig nem egy összefüggő történet, hanem a rendőrök, tűzoltók, mentősök és civilek előtt tisztelgő illusztrációk töltötték meg. A fikció hősei itt szándékosan háttérbe szorultak a valódiak mögött.
A Marvel persze ennél közvetlenebbül is hozzányúlt a eseményekhez. A The Amazing Spider-Man vol. 2 #36, vagyis a teljesen fekete borítója miatt később csak Black Issue-ként emlegetett szám 2001. november 14-én jelent meg J. Michael Straczynski írásával és John Romita Jr. rajzaival. A történetben Pókember a romok között szembesült azzal, hogy minden képessége ellenére sem tudott megakadályozni egy valódi tragédiát. Amerika Kapitány, Daredevil és más Marvel-karakterek a mentésben segédkeztek, miközben a képregény következetesen azt hangsúlyozta, hogy azon a napon nem ők voltak az igazi hősök.
Ez a füzet ugyanakkor azt is megmutatta, milyen nehéz valós történelmi eseményt beilleszteni egy olyan univerzumba, amelyben istenek, időutazók és világpusztító szupergonoszok léteznek. A képregény legismertebb és legtöbbet vitatott kockáján Doctor Doom könnyes szemmel nézte a pusztítást. Romita Jr. később elmondta, hogy ez az ő ötlete volt, el akarta választani a képregények fantasztikus gonoszságát a való életben történt tömeggyilkosságtól.
A jelenet azonban már a megjelenéskor komoly vitát váltott ki, hiszen Doom és a mellette feltűnő Magneto saját történeteikben szintén rengeteg ember haláláért feleltek. Ez a kiadvány épp ezért egyszerre vált az egyik legismertebb 9/11-es képregénnyé és annak példájává, milyen könnyen összeütközhet egymással egy fiktív, szuperhős-univerzum belső logikája és maga a valóság.
A Marvel másik fontos kiadványa, az A Moment of Silence egészen más módszert választott. Négy, valós események által inspirált történetet mesélt el, viszont teljesen szöveg nélkül tette ezt. Brian Michael Bendis, Scott Morse, Kevin Smith, John Romita Jr., Bill Jemas, Mark Bagley, Joe Quesada és Igor Kordey dolgozott rajta, a bevezetőt pedig New York akkori polgármestere, Rudy Giuliani írta - eléggé más idők voltak még ezek, szóval ne arra a Giulianira gondoljatok, aki jelenleg legalább 4-5 nagyobb aktív büntetőperben és polgári perben érintett közvetlenül, változnak az emberek.
A kiadvány nem próbálta megmagyarázni a történteket, inkább egyszerűen csak az arcokra, gesztusokra, veszteségre és hétköznapi emberekre koncentrált. Bevételével egyébként a Twin Towers Fundot támogatta. Ez egy segélyalap volt, amelyet 2001. szeptember 12-én hoztak létre New Yorkban a szeptember 11-i terrortámadások áldozatául esett egyenruhás és más mentőalakulatok családjainak támogatására.
A 9/11 után az egész amerikai képregényipar megmozdult. Ennek talán legnagyobb vállalkozása a kétkötetes 9-11 antológia lett. A Dark Horse, a Chaos! Comics és az Image Comics által gondozott 9-11: Artists Respond, Volume One 2002 januárjában jelent meg, és szinte példátlan mennyiségű alkotót hozott össze.
Will Eisner, Frank Miller, Alan Moore, Jeph Loeb, Stan Sakai, Dave Gibbons, Peter Kuper, Alex Maleev, Becky Cloonan, Robert Kirkman és még rengetegen készítettek rövid történeteket vagy egyoldalas képeket. Paul Chadwick például a United Airlines 93-as járat utasainak helytállását dolgozta fel, Stan Sakai saját New York-i emlékeihez nyúlt vissza, mások a gyásszal, a gyerekek félelmével, az erőszak körforgásával vagy egyszerűen azzal foglalkoztak, hogyan lehetett egyáltalán megérteni, ami történt.
A DC gondozásában megjelent 9-11: The World's Finest Comic Book Writers & Artists Tell Stories to Remember, Volume Two hasonlóan monumentális lett. Neil Gaiman, Ed Brubaker, Brian Azzarello, Brian K. Vaughan, Stan Lee, Will Eisner, Jeph Loeb, Kurt Busiek, Geoff Johns, Denny O'Neil és Dwayne McDuffie mellett olyan rajzolók szerepeltek benne, mint Alex Ross, Jim Lee, Neal Adams, Dave Gibbons, Paul Pope, Eduardo Risso, Sergio Aragonés, Walter Simonson vagy Tim Sale.
A DC 1400 alkotónak küldött felkérést, a visszajelzések pedig annyira nagy számban érkeztek, hogy Paul Levitz, a DC Comics egykori elnöke személyesen vállalta a kötet szerkesztését. Az első és a második rész bevétele több segélyszervezethez került.
A nagy kiadók mellett a független képregényes közeg is elkészítette a saját emlékművét. A 2002-es 9-11: Emergency Relief az Alternative Comics gondozásában jelent meg, bevételével az Amerikai Vöröskeresztet támogatva. Harvey Pekar, Will Eisner, Jeff Smith, Jessica Abel, James Kochalka, Dean Haspiel, Peter Kuper és sok más underground vagy alternatív alkotó szerepelt benne. Ezek a munkák sokszor jóval személyesebbek voltak a szuperhősös kiadványoknál. Vonatokról, utcákról, Ground Zeróról, New York megváltozott hangulatáról és az alkotók saját emlékeiről szóltak.
Joseph Michael Linsner 2002-ben saját kiadásban készítette el az I Love New Yorkot, amelyben született New York-iként a saját szemszögéből dolgozta fel a támadás napját. A bevételt az Amerikai Vöröskereszt kapta.
A Marvel ugyanebben az időszakban egy egész fikciós projektet épített a katasztrófa után különösen nagy megbecsülést kapó elsősegélynyújtók köré: a The Call of Duty tűzoltókról, rendőrökről és mentősökről szólt. Nem 9/11 közvetlen újramesélése volt, hanem egy annak hatására született Marvel-sorozat, amely ezeket a hétköznapi foglalkozásokat emelte egy szuperhőstörténet középpontjába. Három minisorozat és egy rövid életű folytatás született belőle 2002 és 2003 között.
Ahogy nőtt a távolság 2001 szeptemberétől, a képregények hangvétele is megváltozott. Ennek legfontosabb példája alighanem a Maus alkotója, Art Spiegelman In the Shadow of No Towers című munkája. Spiegelman Manhattan déli részén élt, és személyesen látta az ikertornyok pusztulását, feleségével közben a közelben lévő iskolákban tartózkodó gyerekeiket keresték. A képregény számára nemcsak a támadás feldolgozásáról szólt, hanem az azt követő amerikai politikai és társadalmi légkörről is. Saját traumája mellé fokozatosan bekerült George W. Bush kormányának kritikája, a terror elleni háború, a média működése és az a kérdés is, miként válhat egy nemzeti tragédia politikai eszközzé.
Spiegelman munkája 2002 és 2004 között jelent meg folytatásokban, többek között a német Die Zeitben, majd 2004-ben különleges, nagyméretű kötetként adták ki. A forma sem véletlen. A hatalmas lapokon egymásra torlódtak a modern képek, a száz évvel korábbi amerikai újságos képregények figurái és Spiegelman saját emlékei. Az In the Shadow of No Towers ezért nem hagyományos történelmi beszámoló, hanem annak ábrázolása, hogyan marad ott egy katasztrófa valakinek a fejében még évekkel később is.
Más szerzők már egyenesen alternatív történelmet építettek 9/11 köré. Brian K. Vaughan és Tony Harris Ex Machina című sorozatában Mitchell Hundred, vagyis a gépekkel kommunikálni képes Great Machine közbeavatkozott a támadás során, és megakadályozta a World Trade Center második tornyának összeomlását. Ebből lett politikai karrierje alapja, később New York polgármesterévé választották. Vaughan elmondása szerint az Ex Machina ötlete közvetlenül szeptember 11-ből született. Brooklyni lakása tetejéről nézte az épületek összeomlását, a sorozatban pedig azt próbálta megérteni, mit jelent valójában a hősiesség, és hogyan gyárt belőle saját történeteket a politika.
Peter Milligan Human Target sorozata sokkal földhözragadtabb, egyben sötétebb módon használta fel a tragédiát. A The Unshredded Man című, két részből álló történetben egy férfi kihasználta a World Trade Center pusztulását arra, hogy halottnak tettethesse magát és eltűnjön a sikkasztási ügye miatti következmények elől. A történet már nem egyfajta emlékműként kezelte szeptember 11-et, hanem azt vizsgálta, milyen morális következményei vannak annak, ha valaki saját menekülésére használ fel egy kollektív tragédiát.
2006-ban a képregény már történelmi ismeretterjesztés eszköze is lett ebben a témában. Sid Jacobson és Ernie Colón The 9/11 Report: A Graphic Adaptation című kötete az amerikai vizsgálóbizottság több mint ötszáz oldalas jelentését dolgozta át egy 144 oldalas képregénnyé. Nem kitalált szereplőkkel próbálta értelmezni az eseményeket, hanem vizuálisan is követhetővé tette az eltérített repülőgépek mozgását, a döntéshozatal hibáit, a támadást megelőző eseményeket és a bizottság következtetéseit. A kötethez maga a 9/11 Commission, vagyis a vizsgálóbizottság elnöke és alelnöke, Thomas H. Kean és Lee H. Hamilton írt előszót.
A fikció közben egyre merészebben kezdte átírni magát a támadást is. Garth Ennis és Darick Robertson The Boys képregényében 2001. szeptember 11. egészen másképp alakult. Ebben a világban az amerikai légierő három eltérített gépet megsemmisített, a negyediket pedig a Hetek próbálták megállítani. A tapasztalatlan és kezelhetetlen szuperhősök beavatkozása azonban katasztrófába torkollott, a gép a Brooklyn hídba csapódott, a híd megsemmisült, és több mint ezer ember meghalt. Ennis ezzel gyakorlatilag kifordította a 2001-es Marvel-féle megközelítést. Míg Pókember történetében a szuperhősök tehetetlenül álltak egy náluk nagyobb valóság előtt, a The Boys világában éppen az lett a tragédia egyik oka, hogy a szuperhősök közbeavatkoztak.
A 2011-es események tizedik évfordulójára már vitatottabb feldolgozások is megjelentek. Rick Veitch The Big Lie című Image-képregényében egy 2011-ből visszautazó fizikus megpróbálta megmenteni a World Trade Centerben dolgozó férjét. A történet azonban gyorsan a 9/11 körül kialakult úgynevezett truther összeesküvés-elméletek bemutatásának eszközévé vált, és azt sugallta, hogy a hivatalos magyarázat nem mondja el a teljes igazságot. A képregényt emiatt már megjelenésekor kemény kritikák érték, több korabeli elemzés érzéketlennek és manipulatívnak tartotta, különösen azért, mert éppen a tragédia tizedik évfordulójának hetében jelent meg.
Ugyanezen az évfordulón egészen másfajta megemlékezés is zajlott. A Cartoonists Remember 9/11 keretében az öt legnagyobb amerikai képregényszindikátus alkotói egyszerre foglalkoztak szeptember 11-ével a vasárnapi újságokban. Az Archie-tól a Family Circuson és a Dennis the Menace-en át a Doonesburyig rengeteg, egyébként egymástól teljesen eltérő hangvételű sorozat szakított aznap a megszokott rutinjával. A kezdeményezés egyik szervezője szerint azért volt ennek jelentősége, mert az újságok képregényoldalaitól az olvasók is azt várták, hogy tükrözzék azt a beszélgetést, amelyet aznap az egész ország folytatott.
A 9/11-ről készült képregények történetét ezért nehéz egyetlen műfajként kezelni. Ott vannak a közvetlenül a támadások után készült jótékonysági kiadványok, amelyek egyszerűen segíteni próbáltak, az Amazing Spider-Man #36, amely a szuperhősök nyelvén próbálta megfogalmazni a felfoghatatlant, Spiegelman személyes és politikailag dühös munkája, a dokumentarista 9/11 Report, valamint az Ex Machina, a The Boys vagy éppen a The Big Lie, amelyek már magát a történelmet kezdték átírni, kiforgatni vagy vitatni.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Talán éppen a legelső reakció mondja el a legtöbbet arról, miért volt szeptember 11. ennyire nehéz téma a szuperhősös képregények számára. Ezek a történetek évtizedeken át arra épültek, hogy amikor minden összeomlik, érkezik valaki, aki még időben elkapja a zuhanó repülőt, megtartja a leomlani készülő épületet vagy kimenti az ártatlanokat. 2001. szeptember 11-én nem érkezett ilyen hős. A képregényalkotóknak pedig akkor talán először azt kellett elfogadniuk, hogy saját világuk legfontosabb szabálya a valóságban egyszerűen nem létezik. A korai művek ezért fordították el a tekintetüket Supermantől, Pókembertől és Amerika Kapitánytól, és helyezték a fókuszba azokat a tűzoltókat, rendőröket, mentősöket és civileket, akiknek nem voltak szuperképességeik, mégis hősként viselkedtek.
