Dzsúdló idén februárban az MVM Dome-ban koncertezett ahol több, eddig kiadatlan számot is előadott. Ebből már várható volt a bejelentés, mely végül április végén, a vrumm című dal megjelenésével hivatalossá is vált: érkezik a negyedik nagylemez, ami civil névre hallgat.
Marci pár hete már a megjelenési dátumot is felfedte, ami július 9, most pedig egy rövid doksifilm is megjelent YouTube-csatornáján, ahol betekintést nyerhetünk abba, hogyan készült el az album és milyen gondolatiságot fűzött bele az új dalokba. Ez alapján pedig már most úgy érzem, hogy nálam nagyon be fog találni ez a lemez.
Ami a zenei világot illeti, mindenképpen különbözni fog legalább bizonyos mértékben a korábbi albumoktól, hiszen ezúttal egy koreai producer, ampoof is közreműködött a dalok megalkotásában, valamint egy japán előadót Only U-t is hallhatjuk majd a korong második dalában, ami reflex címre hallgat.
A produceri és vendégeladói választások nem véletlenek, az album egy része ugyanis ténylegesen Japánban készült, Marci elmondása szerint ugyanis az éles kulturális különbségek miatt egy nagyon érdekes és ihlető országnak tartja ezt, amit maximálisan meg tudok érteni. Tavaly nekem is szerencsém volt ide utazni és azóta is arra vágyom, hogy legalább egyszer még életem során visszajussak, minden percét imádtam. Ez a fajta merítés már a vrummban is egyértelmű volt, melynek a videóklipje gyakorlatilag pornográf tartalom a szó lehető legjobb értelmében, de a zenei világon is érződött a kulturális behatás.
Ami az album érzelmi részét illeti, fontos részét képezi az egésznek Marci önmaga felé érzett bizonytalansága, melyet az otthonról hozott, örökölt keserűségének és a zenei szférából való kívülállóság érzésének kombinációjaként ír le. Ez utóbbi különösen érdekes, hiszen ahogy ő is elmondja, gyakorlatilag mindent kipipált, amire egy hazai zenei előadó vágyhat, mégis egyfajta civilnek érzi magát ebben a világban. Innen ered az album címe.
Az egyik olyan megosztott gondolat, mely megjelenik a doksiban az a gyerekkora és a jelene közötti disszonancia, mellyel szintén elképesztő módon tudok rezonálni. Borsodi gyerekként számomra is a meghatározó élmények közé tartozik, hogy a nagy események közé tartozott, amikor egy hónapban egyszer (vagy ritkábban) elmentünk Miskolcra bevásárolni, és még talán soha nem gondoltam így ebbe bele, de részben simán lehet, hogy pont azért rezonál velem ennyire Dzsúdló zenéje, mert hasonló élményekből merítkezik.
Mindebből kifolyólag a civil minden jel szerint egy olyan kultúrkörből építkezik, mely hozzám is rendkívül közel áll, mindezt olyan gondolatisággal és érzésekkel megtöltve, melyekkel elképesztő mértékben tudok menni. Nagyon várom hát a kilencedikét, hogy meghallgassam, mit főzött Marci ebben a két évben a legutóbbi nagylemeze óta. Ha pedig szeretnétek ti is megnézni a doksifilmet, akkor alant találjátok:
