Ez az 5 Disney Channel sorozat meghatározta a kamaszkoromat

Idén 20 éve, hogy elindult a Hannah Montana című sorozat a Disney Channelen Miley Cyrus főszereplésével, ebből az alkalomból pedig a Disney+ egy különkiadással készül, amiről mi is beszámoltunk nektek. Ezt a témát kissé túltolt álszemérmességgel közelítettem meg, mondván, én azt se tudom, miről van szó, majd töredelmesen bevallottam, mennyire fontos részét képezték ez és az ehhez hasonló sorozatok a kamaszkorom kezdetét.

Én '98-as születésemmel még ahhoz a korosztályhoz tartozom, akinek a gyerekkorát nem határozták meg az okostelefonok és az internetes tartalomfogyasztás, a suli utáni szórakozás egyik elsődleges formája (a videójátékok mellett nyilván) pedig a TV-nézés volt. A korosztályom legnagyobb képviselőinek megvolt a maga preferált adója a Cartoon Network - Nickelodeon - Jetix szentháromságból, mely leginkább meghatározta a fiataloknak, de már nem elsődlegesen kisgyerekeknek célzott TV-zést. Nickelodeon a mi előfizetésünkben nem volt, és noha a Cartoon Network is fontos volt olyan sorozatok miatt, mint például A klónok háborúja, én elsősorban jetixes voltam.

Ez a csatorna annak idején a Fox Kids helyét vette át, miután felvásárolta a Disney, ám az ottani műsorblokk egy része a Jetixen is tovább ment. Mikor a kétezres évek második felében a nézettsége kissé csökkenni kezdett, megjelent egy új műsorblokk, mely az anyacég másik TV-csatornájának, a Disney Channelnek a műsorait kezdte bevezetni hazánkba. Végül 2009-ben a Jetix megszűnt, helyét teljes mértékben átvette a Magyarországon Disney Csatorna néven futó új adó.

Míg a Jetix elsősorban animációs tartalmakra fókuszált, a Disney Csatornán ez másodlagos tartalom lett, a fő fókusz az élőszereplős sitcom sorozatokra került. Ebben az írásban összeszedtem ezek közül ötöt, amely leginkább meghatározó volt számomra ebben az időszakban, és amelyek közül néhány ma is teljes mértékben képes megállni a helyét.

Amerikai sárkány

A kevés animációs tartalom egyike, mely már a jetixes Disney műsorblokknak is részét képezte, engem pedig teljes mértékben magával ragadott. Többször is elkezdtem felnőttként nézni, de ez sajnos nem öregedett annyira jól, különösen a "how do you do fellow kids" jellegű párbeszédek miatt, melyekről süt, hogy olyan felnőttek írták, akik nagyon szeretnék leutánozni a tinédzserek beszédét, ez pedig olykor roppant kínos tud lenni.

Az alaptörténet viszont egy egész ötletes koncepcióra épül. A széria világában a különböző mitológiai lények titokban, rejtve élnek az emberek között, az ő védelmük pedig a sárkányok feladata, akik a hétköznapokat emberi bőrben töltik, ám készakarva képesek bármikor átváltozni szárnyas hüllővé, és amolyan mágikus szuperhősként funkcionálnak. Így jön a képbe főszereplőnk, Jake Long, aki még barátkozik képességeivel nagyapja segítségével, miközben több gonosz lénnyel, valamint a Vadász Klán nevű emberi csoporttal is meggyűlik a baja, akik a mitikus teremtmények elpusztítására esküdtek fel.

Természetesen a tinidráma sem marad ki a sztoriból, de ez is egy fokkal érdekesebb az átlagnál. Jake szíve választottjáról, Rose-ról ugyanis kiderül, hogy a Vadász Klán tagja, és amíg nappal a suliban enyelegnek, addig éjszakánként azét küzd, hogy tálcára kerüljön Jake és az általa védelmezett lények feje. Leginkább ez a történetszál volt az, ami az én figyelmemet végig fenntartotta, és annak ellenére is szép emlékként tekintek rá vissza, hogy a borzalmas párbeszédek miatt ma már képtelen lennék megnézni.

Zeke és Luther

Az előző szériával ellentétben ez már sokkal jobban öregedett mind a humor, mind a megvalósítás szintjén, noha tény és való, hogy én mindmáig meglehetősen vevő arra a sok esetben infantilis poénkodásra, amivel ez a sorozat operál.

A történet középpontjában két középiskolás srác, a címszereplő páros áll, akik gördeszkázással töltik szabadidejüket és céljuk az, hogy egyszer profi deszkássá váljanak. Ezen út során különböző kalandokba keverednek, jellemzően annak következtében, hogy valami őrültséget próbálnak megvalósítani annak érdekében, hogy felhívják magukra a figyelmet, vagy épp egy kis pénzt próbálnak keresni valamilyen, jellemzően eszement céljuk megvalósításáért.

Amikor nemrég belenéztem a szériába, tartottam attól, hogy ennek a humora sem öregedett jól, ám már rögtön az első rész eloszlatta a kételyeimet ezzel kapcsolatban, egy beállt nyak és csapba szorult lábujj máig képes minimum megmosolyogtatni. A személyes kedvenc részem viszont az, amikor valaki összetöri az ex-asztronauta szembeszomszéd régóta ápolt, drága virágait, ami miatt rendőrségi nyomozás kezdődik, melyben az egyedüli nyom egy elejtett szárított marhahúsban lévő harapásnyom.

Ami miatt viszont igazán meghatározó volt számomra ez a sorozat az az, hogy emiatt kezdett el érdekelni a gördeszkázás. Noha a cruisolgatáson túl sohasem jutottam, máig legkedvesebb emlékeim kötődnek azokhoz az időkhöz, amikor otthonom és a szomszédos falu közötti biciklúton szántottam fel a betont deszkán, vagy legalábbis én úgy éreztem.

Varázslók a Waverly helyből

Újabb élőszereplős sorozat érkezik, melynek címe hasonlóan sokatmondó. Ennek a szériának a világában szintén van egy titkos varázsvilág, mely az emberi civilizációval párhuzamosan létezik. A varázsló családokban a gyerekeket általában az apa tanítja varázsolni, amíg a fiatalok elég idősek nem lesznek ahhoz, hogy összemérjék erejüket. A testvérek közötti összecsapás győztese teljes jogú varázslóvá válhat, míg a többiek elveszítik képességeiket.

Ez az alapszituáció már önmagában is elég érdekes, hiszen varázslós sztorit láttunk már sokat, itt viszont amellett, hogy mindenféle elborult kalandba keverednek hőseink (Alex, Justin és Max), egyszerre segítik is egymást testvérként, miközben vetélkednek is azért, hogy ki tarthassa meg képességeit, amikor eljön az idő.

Ez a sorozat is meglehetősen jól öregedett, ami a karaktereket, a történetet és a párbeszédeket illeti. A helyzetkomikum és a szereplők közötti dinamika elviszi a hátán az egészet, a már a sorozat megjelenésekor is rendkívül gagyi, mégis éppen emiatt borzasztóan szerethető speciális effektek pedig felteszik a pontot az i-re.

Sok sikert, Charlie

Az élőszereplős tartalmak sorából oszlopként emelkedik ki a Bridgit Mendler főszereplésével készült Sok sikert, Charlie, aminek titka az egyszerűségében rejlik. Itt nincs tinilány, aki titokban popsztár, nincs sárkánnyá változó srác és nincsenek varázslók. A történet egy teljesen hétköznapi családról szól, ahol egész egyszerűen több gyerek sikerült be, mint amivel a szülők elbírnak. Megvan a butácska, de végtelenül jóindulató legidősebb gyerek, PJ, az eminens, jó tanuló húg/nővér, Teddy, az elhanyagolt középső gyerek, Gabe, és a legújabb jövevény, a címszereplő Charlotte, becenevén Charlie.

A sorozat ennek a nagyra nőtt családnak a hétköznapjait követi, és a felsoroltak közül bármely pozíciót töltöd is be saját családodban, szinte minden rész tartalmaz olyan szituációt, mely a valóságban ugyan ebben a formában nem valószínű, hogy megtörténik, de egy olyan jelenségre világít rá, ami egész biztos, hogy átérezhető lesz.

A humor ebből a fajta életszagúságból kifolyólag máig remek és nem csak a kamaszoknak, de kifejezetten felnőtteknek célzott poénokkal is operál. Bármikor, bármennyire is rossz kedvem legyen, mindig szívesen veszem elő ezt a sorozatot, mert rövid úton mosolyt tud csalni az arcomra.

Phineas és Ferb

Az abszolút etalon viszont az animációs szekcióból kerül ki. A Phineas és Ferb az egyik legviccesebb animációs sorozat, ami valaha készült, mely fantasztikus meta humorral operál úgy, hogy közben egy percre sem veszíti szem elől az elsődleges célközönségét. Meghökkentően intelligens humora van, pusztán a váratlanra és az abszurdra építve, aminek során nincs szüksége sem durva erőszakra, sem trágárságra, sem szexuális témákra ahhoz, hogy az idősebbek számára is vicces tudjon lenne.

Mindezt pedig egy alapvetően formulára épülő epizódstruktúrában. A címszereplő mostohatesók minden nap építenek valami esztelen és veszélyes szerkezetet saját szórakoztatásukra, a nővérük, Candace pedig megpróbálja bemártani őket a muternál.

A család házikedvence, Kacsacsőrű Kerry valójában egy titkosügynök, aki minden nap, a fiúk ténykedése alatt lelép, hogy megküzdjön egy dr. Heinz Doofenshmirtz nevű gonosz tudóssal, akinek tervei jellemzően mindig egy igencsak könnyen megkerülhető kényelmetlenségre igyekeznek egy végtelenül túlkomplikált megoldást találni, különböző, gyermekkorából származó háttértörténetei, melyek extra rétegként szolgálnak a motivációihoz, az abszurd humor csúcsát képezik a sorozatban. Életének első traumája például születésekor történt, mely eseményen egyik szülője sem vett részt, kisgyerekkorában ocelotok nevelték, majd mikor ínséges időkben a család kertitörpéit be kellett szolgáltani, arra kényszerítették, hogy napokon és éjszakákon át törpeként szobrozzon a ház előtt, hogy megvédje őket a gonosz szellemektől. De mindez csak a felszínt kapargatja.

Kerry és Doofenshmirtz harca aztán jellemzően azt eredményezi, hogy Phineas és Ferb masinái eltűnnek, mire anyuka hazaér, Candace pedig képtelen bemártani őket. Lényegében minden részben ugyanez történik, de szinte minden epizódban sikerül ebbe a történeti struktúrába valami olyan csavart hozni, ami miatt újfent érdekes lesz az, hogy vajon mit csinál ma a testvérpár, és Doofenshmirtz milyen eszement tervvel áll elő egy abszurd gyermekkori traumájára hivatkozva.

Számomra ezek a Disney Channel sorozatok voltak a legmeghatározóbbak, egy részüket pedig máig szívesen újra előveszek részben a nosztalgia kedvéért, részben pedig azért, mert néhány közülük egyszerűen csak rezonál velem. Ha ti is néztétek ezt a csatornát, nektek melyek voltak a kedvenceitek?