Emily Wilson klasszika-filológus és műfordító rendkívül keményen bírálta Christopher Nolan Odüsszeiáját, noha a rendező korábban többször is méltatta az eposz 2017-ben megjelent Wilson-féle angol fordítását. A Pennsylvaniai Egyetem professzora szerint a film látványos ugyan, de szinte teljesen hiányzik belőle az a mélység, amely Homérosz művét évezredek óta meghatározó alkotássá teszi. Wilson a London Review of Books számára írt esszéjében úgy fogalmazott, azt remélte, hogy a homéroszi témák új alkotói magasságokba emelik majd Nolant, és segítenek neki hitelesebb karaktereket teremteni. Ezzel szemben szerinte az Odüsszeia ugyanazt a grandiózusságot és felületességet vegyíti, amely a rendező korábbi munkáit is jellemzi.
A fordító szerint a film világképe zavaros, a szereplők pedig túlságosan kidolgozatlanok ahhoz, hogy a történet által felvetett nagy kérdések valódi súlyt kapjanak. Úgy látja, Nolan semmi igazán meggyőzőt nem mond az időről, az emlékezetről, a háborúról, a történelemről vagy arról, milyen hatással van egy harcos hazatérése a családjára, a bajtársaira és az ellenségeire. Wilson különösen élesen támadta a forgatókönyvet. Szerinte a filmből hiányzik a pszichológiai, érzelmi, politikai és etikai mélység, a történet szerkezete mesterkélt, a szereplők cselekedetei mögött pedig gyakran nem található hihető indíték. Kritikáját azzal összegezte, hogy szégyellné magát, ha a forgatókönyvnek akár csak egy részét is ő írta volna.
A klasszika-filológus azt is kifogásolta, hogy Nolan szinte teljesen eltávolította a történetből a szexualitást, holott az Odüsszeusz, Kirké, Kalüpszó és Pénelopé közötti kapcsolatok fontos részét képezik az eredeti eposznak. Az ételek ábrázolását sem találta meggyőzőnek, pedig a vendéglátás, a lakomák és azok megsértett szabályai Homérosznál központi jelentőséggel bírnak. A Sunday Timesnak adott interjújában Wilson arról is beszélt, hogy a film érzelmileg egyáltalán nem hatott rá. Úgy érezte, Nolan nem adott neki okot arra, hogy törődjön Odüsszeusz sorsával, vagy érdekelje, hazajut-e végül a feleségéhez. Szerinte ez elsősorban abból fakad, hogy a filmes változat karakterei nélkülözik a homéroszi alakok összetettségét.
A különösen éles kritika azért is kellemetlen lehet Nolannek, mert a rendező a film bemutatása előtt elismerően beszélt Wilson modern nyelvezetű fordításáról. Többször is idézte annak első sorát, amely szó szerinti magyarításban úgy hangzik, hogy
Mesélj nekem egy bonyolult férfiról.
Devecseri Gábor klasszikus magyar fordítása ugyanezt a sort a
Férfiuról szólj nékem, Múzsa, ki sokfele bolygott
változatban adja vissza.
Wilson minden kifogása ellenére talált okot az ünneplésre is. A film sikere jelentősen megnövelte az érdeklődést az ókori görög irodalom iránt, a moziközönség pedig tömegesen kezdte vásárolni az Odüsszeia különböző fordításait. A professzor abban bízik, hogy a fellendülés az egyetemeket is arra ösztönözheti, hogy ne építsék le az irodalmi, nyelvi és történelmi képzéseiket.
A műfordító ezért a film művészi teljesítményét lesújtónak tartja, kulturális hatását viszont kifejezetten üdvözli. Mint írta, Nolan mindent megtesz azért, hogy a nagyközönség ismét olvasni kezdjen, ezért pedig hálás neki.
