A Marvel Polgárháborúja a 2000-es évek egyik legfontosabb képregényes eseménye volt, de az biztos, hogy nem minden döntése öregedett szépen. Tony Stark és Steve Rogers összecsapása, a szuperhősök regisztrációjáról szóló vita és a barátokból lett ellenfelek képe azóta is meghatározza, hogyan gondolkodunk a modern Marvel-eseményekről. Csakhogy volt a sztorinak egy pillanata, amely már akkor is inkább sokkoló trükknek tűnt, mint átgondolt fordulatnak:
Bill Foster, vagyis Goliath halála.
A Civil War: Unmasked #3 most pontosan ehhez a sebhez nyúl vissza. A történet Goliath temetésével indul, és már ez a kép is elég ahhoz, hogy újra eszünkbe jusson, mennyire brutálisan bánt el vele a Marvel. Bill Fostert a Thor klónjaként létrehozott Ragnarok ölte meg villámcsapással, a teste pedig óriási maradt, ezért láncokkal kellett összefogni, hogy el lehessen temetni. Tony Stark állítólag kifizette a rengeteg sírhely árát, amelyre a test miatt szükség volt, de ettől az egész nem lesz kevésbé hideg és embertelen.
A friss füzet azért érdekes, mert nem egyszerűen visszamutat a Polgárháború egyik híres áldozatára, hanem azt is érzékelteti, hogy Bill Foster halála mennyire rosszul kezelt döntés volt. Goliath nem azért halt meg, mert a története természetes végpontjához ért, és nem is azért, mert a karakterének akkora súlya volt, hogy a halála új korszakot nyisson. Sokkal inkább úgy hatott, mintha a Marvelnek kellett volna egy látványos veszteség, valaki, akit fel lehet áldozni, hogy az esemény nagyobbnak, véresebbnek és visszafordíthatatlanabbnak tűnjön.
Ez azért különösen fájó, mert Bill Fosterben sokkal több volt ennél. Tudós volt, hős volt, Hank Pym örökségének egyik fontos továbbvivője, és a Polgárháború alatt sem vak gyűlöletből állt Amerika Kapitány oldalára. A mostani visszatekintésben az is előkerül, hogy Foster értette: Hank Pym, Tony Stark és Reed Richards is olyan álláspontot képvisel, amelyben hisz. Nem démonizálta az ellenfeleit, nem akart bosszút, nem akarta szétszakítani a hősközösséget. Pont ezért tragikus, hogy végül ő lett az a karakter, akit a konfliktus súlyának bizonyítására ledaráltak. A Civil War: Unmasked #3 Bill unokaöccsére, Tom Fosterre is fókuszál, aki a temetés után érthetően dühös a hősökre, főleg Hank Pymre és azokra, akiknek szerepük volt Ragnarok létrehozásában. Tom később maga is felveszi a Goliath nevet, és bosszút akar állni, de az ő pályája sem lett igazán méltó folytatása Bill örökségének. Rövid ideig fontosnak tűnt, aztán a Marvel lényegében őt is félretolta.
És itt válik igazán kínossá az egész. A képregényes halálok többsége a Marvelnél legfeljebb átmeneti állapot. Jean Grey, Amerika Kapitány, Rozsomák, Vasember, Thor, Hulk és még egy rakás karakter visszatért már a sírból, néha többször is. Bill Foster viszont húsz év után is halott. Nem kapott nagy feltámadást, nem kapott új esélyt, nem kapott olyan történetet, amely utólag értelmet adott volna az elvesztésének. A Polgárháború egyik legcsúnyább döntése így nem drámai lezárásnak, hanem elhúzódó igazságtalanságnak tűnik. A Marvel most mintha ezt ismerné fel. Nem nyílt bocsánatkérésről van szó, nyilván nem fog a kiadó közleményt kiadni arról, hogy elrontotta Goliath halálát. De az, hogy a Civil War: Unmasked külön számot szentel Bill Foster örökségének, a temetésének, Tom Foster dühének és annak, hogyan hullott szét a Goliath név körül minden, nagyon is úgy hat, mintha a Marvel végre kimondaná:
ezt a karaktert annak idején nem kezelték méltó módon.
A legnagyobb hiba nem is az volt, hogy Goliath meghalt. Egy jó történetben egy fontos hős halála működhet, sőt, néha éppen ettől lesz maradandó egy esemény. A hiba az volt, hogy Bill Foster halála után a Marvel nem igazán tudott mit kezdeni sem vele, sem azzal, amit képviselt. A karakterből sokkal több lehetett volna, mint egy sokkoló panel, egy óriási holttest és Tony Stark bűntudatának egyik lábjegyzete. Külön bosszantó, hogy közben a mozis Marvel is csak félgőzzel használta a figurát. Laurence Fishburne alakításában Bill Foster feltűnt A Hangya és a Darázsban, de a karakter ott is inkább mellékszereplő maradt, majd a folytatásokból és a nagyobb MCU-s történetekből gyakorlatilag eltűnt. Mintha a Marvel minden univerzumban ugyanabba a hibába futna bele vele. Felismeri, hogy ő egy érdekes figura, aztán nem meri vagy nem akarja igazán a fókuszba tenni.
A Civil War: Unmasked #3 ezért nem csak nosztalgikus visszatekintés, hanem kellemetlen emlékeztető is. Arra, hogy a nagy képregényes események sokszor nemcsak hősöket emelnek fel, hanem karaktereket is bedarálnak, akiknek később senki nem adja vissza a súlyát. Bill Foster ilyen áldozat lett. Nem a Polgárháború tragikus középpontja, hanem annak bizonyítéka, hogy a Marvel néha túl könnyen dob el olyan hősöket, akikben sokkal több volt.
Húsz év után talán itt lenne az idő nem csak visszanézni Goliath halálára, hanem tényleg kezdeni is vele valamit. Bill Foster nem a Marvel legismertebb hőse, de pont ezért lenne fontos, hogy ne csak akkor jusson eszükbe, amikor megint kell egy fájdalmas emlék a Polgárháborúból. Ha a kiadó tényleg felismerte, mekkora hiba volt így elbánni vele, akkor a következő lépés nem egy újabb temetői jelenet, hanem végre egy méltó visszatérés lenne.
