Elég gyorsan kiderült, hogy a geekközeg sem fogja csendben végignézni, ahogy egy kampánypropagandát képregénynek neveznek. A 24.hu friss videójában a Budapest Comic Con résztvevőit kérdezték meg az Én, a Kétarcú című, Magyar Pétert főgonoszként ábrázoló kiadványról, és a reakciók alapján a jelenlévők többsége nem egyszerűen rossznak, hanem a médiumra nézve kínosnak és megalázónak tartotta az egészet. A füzetet a Nemzeti Ellenállás Mozgalom adta ki, Ambrózy Áron neve alatt, a kiadvány masszívan a mesterséges intelligencia segítségével készült el.
A legerősebb mondat rögtön az egyik megszólalótól jött, aki úgy fogalmazott, hogy "a képregényeket ezzel megalázzák". Ez azért ül ennyire pontosan, mert a vita igazából már rég nem csak arról szól, hogy valaki kedveli-e ezt a kiadványt vagy sem. A probléma sokkal inkább az, hogy egy eleve politikai lejáratásra épített anyag próbálja magára húzni egy olyan médium ruháját, amelynek így is folyamatosan meg kell küzdenie azért, hogy komolyan vegyék. A 24.hu anyaga pont azt mutatja meg, hogy a képregényes közeg ezt nagyon is érzi.
Az Én, a Kétarcú már a megjelenésekor is erős reakciókat váltott ki. A történet Magyar Pétert egy démonizált, háttérhatalmakkal lepaktáló figuraként mutatja be, és olyan politikai toposzokat zsúfol bele, amelyektől az egész sokkal inkább tűnik agitprop kiadványnak, mint bármiféle értelmezhető képregénynek. Ehhez képest a Comic Conos visszajelzések nem is annyira meglepőek, inkább csak megerősítik, hogy a célközönségnek tekinthető geek és képregényrajongó közeg sem hajlandó automatikusan elfogadni, hogy attól még valami képregény lesz, hogy paneleket és buborékokat raknak rá. Az egész történetben az a legbeszédesebb, hogy a 24.hu nem politikai elemzőkhöz vagy kampányszakértőkhöz vitte el a füzetet, hanem épp oda, ahol a forma önmagában számít valamit. Oda, ahol az emberek nem azért vesznek kézbe képregényt, mert aktuálpolitikai muníciót keresnek benne, hanem mert szeretik a médiumot, ismerik a nyelvét, látják a rajzot, a ritmust, a panelezést, a hangot, és pontosan érzik, amikor valami csak jelmezbe bújtatott üzenet akar lenni. A reakciók keménysége ezért nem véletlen, hanem teljesen logikus következmény.
A dolog külön pikantériája, hogy a kiadvány mesterséges intelligenciával készült képi világa már önmagában is gyanús terep a képregényes közegben. Egy olyan műfajban, ahol a rajzoló kézjegye, vizuális döntései és panelről panelre felépített ritmusa eleve az egyik legfontosabb érték, különösen rosszul veszi ki magát, ha valami inkább generált képi maszlagként, mint tudatosan megrajzolt oldalként működik. Ettől az egész nemcsak politikailag lesz átlátszó, hanem formailag is olcsóbbnak hat.
A 24.hu videója ezért többről szól, mint egy kínos kampányfüzet kifigurázásáról. Arról szól, hogy van egy közeg, amely még mindig komolyan veszi a képregényt mint médiumot, és amely nem hajlandó szó nélkül hagyni, ha valaki ezt a formát puszta politikai fegyverként használja. Lehet ezen nevetni, lehet mémesíteni, lehet politikai oldalak szerint értelmezni, de a Comic Conos reakciókból az jön le a legvilágosabban, hogy a közönség pontosan érzi a különbséget képregény és képregénynek álcázott kampányeszköz között.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
