A 28 évvel később nem csupán egy újabb zombihorror, sokkal inkább egy posztapokaliptikus családi dráma, ami épp ezért válik igazán hátborzongatóvá. Aaron Taylor-Johnson, aki Jamie-t alakítja a filmben, a GamesRadar+ interjújában úgy fogalmazott: a történet ijesztőbb, mint egy átlagos horror, mert "nem a műfaji elemekre, hanem a körülmények valóságára" épít. És ez az, ami igazán félelmetessé teszi.
A Danny Boyle és Alex Garland visszatérésével készült filmben Jamie fiával, Spike-kal (Alfie Williams) és feleségével, Islával (Jodie Comer) próbál túlélni a fertőzöttekkel teli világban. Ahelyett, hogy a zombis kliséket használnák, inkább a karakterek érzéseire és kapcsolataira helyezik a hangsúlyt. A történet középpontjában az áll, hogyan próbál egy család egységben maradni egy összeomlott világban - ami sokszor sokkal dermesztőbb, mint bármilyen támadó élőhalott.
A film főként a fiú, Spike útját követi, aki apjával együtt elhagyja elszigetelt otthonukat, a Szent Szigetet, hogy felfedezzék a külvilágot, és szembesüljenek mindazzal, amit eddig titkoltak előle. A gyermeki kíváncsiságból érett túlélővé váló Spike karaktere a film lelke. Alfie Williams szerint "a túléléshez fel kell nőnie, és meg kell tanulnia, hogyan védje meg az anyját".
Taylor-Johnsonék nem is néztek más zombis alkotásokat a forgatás előtt, mert ahogy fogalmaztak, ez a film "annyira egyedi és kreatív", hogy nem akarták, hogy bármi más befolyásolja a megközelítésüket. Egyedül az eredeti 28 nappal később szolgált inspirációul, hogy elkapják az univerzum sajátos hangulatát.
A zombis filmek tengerében a 28 évvel később nem a hangos ijesztgetésekre épít, hanem azokra a csendes, mégis fojtogató pillanatokra, amikor az ember rádöbben: a legnagyobb veszély nem mindig kívülről jön.
