Van valami különösen zavaró abban, amikor egy sorozat úgy próbálja megmutatni egy iparág sötét oldalát, hogy közben következetesen megvédi azt az embert, akinek a birodalma ebből az iparágból épült fel. A Birodalom papíron nem egyszerűen Kovács István, vagyis Kovi felemelkedésének története. A hatrészes széria a kilencvenes évek magyar pornóiparába vezet vissza, és több ismert szereplő életéből is merít. Adott lenne tehát minden ahhoz, hogy ne csak egy sikeres producer karrierjét, hanem az egész korszak ellentmondásait is megmutassa. A Birodalom azonban végül sokkal inkább Kovi eredetmítoszaként működik. Megjelennek benne traumák, függőségek, bántalmazó kapcsolatok és kiszolgáltatott helyzetek, de ezek felelőssége szinte mindig máshová kerül. A családra, a külföldi producerekre, a kegyetlen piacra vagy magukra a szereplőkre. Kovi közben újra és újra megértő, gondoskodó és védelmező figuraként jelenik meg, aki ugyan pénzt keres ezekből a nőkből, a sorozat szerint mégis elsősorban megmenti őket.
A sorozat eleje kifejezetten lendületes. Az első forgatások kaotikusak, a stáb tapasztalatlan, Kovi pedig olyan lelkesedéssel beszél a szépségről és a művészetről, mintha nem pornófilmeket gyártana, hanem új filmes irányzatot teremtene. A humor többnyire működik, a díszletek és a jelmezek pedig hitelesen idézik meg a rendszerváltás utáni Magyarországot. Egy ideig tényleg úgy tűnik, hogy a Birodalom egy magyar Boogie Nights lehet. Egy történet, amely egyszerre vicces, kínos, szomorú és kegyetlen. Csakhogy míg Paul Thomas Anderson filmje fokozatosan lebontotta a pornóipar csillogó felszínét, addig az RTL sorozata gyakran inkább tompítja a kényelmetlen pillanatokat. Amikor egy jelenet igazán súlyossá válhatna, rendszerint érkezik egy poén, egy könnyedebb fordulat vagy egy érzelmes gesztus, amely visszatereli a történetet a szerethetően kaotikus családi vállalkozás képéhez.
A széria legnagyobb erénye kétségtelenül Takács Zalán alakítása. Nem egyszerűen utánozza Kovit, hanem felépít egy önálló karaktert. Egyszerre bumfordi, lelkes, hiú, érzékeny és számító. A mozgása, a beszédritmusa, a tekintete és a testtartása mind azt sugallja, hogy alaposan végiggondolta a figurát. Kovi az ő játékában nem pusztán különc rendező, hanem üzletember is, aki pontosan felismeri, melyik nőből lehet sztárt csinálni, kit hogyan lehet magához kötni, és mikor érdemes gondoskodó apafiguraként viselkednie. Takács alakításában benne van egy sokkal összetettebb és kellemetlenebb főhős lehetősége. A probléma az, hogy a forgatókönyv újra és újra felmenti a karaktert. Amikor Kovi átlép egy határt, hamarosan kapunk egy jelenetet, amelyben megvéd vagy megment valakit. Amikor üzleti érdekei szerint dönt, a történet rögtön emlékeztet arra, mennyire fontos neki a stáb. Amikor kihasznál egy helyzetet, rövidesen úgy jelenik meg, mint az egyetlen ember, akire a szereplők számíthatnak.
A Birodalom legnagyobb problémája mégsem önmagában Kovi ábrázolása, hanem az, ahogyan a női szereplők pornóhoz vezető útját bemutatja. A sorozat szerint ezek a nők többnyire eleve pornózni szeretnének, legfeljebb még nem tudják magukról. Michelle híres akar lenni, Maya ki akar törni a szegénységből, Monique a traumái és toxikus kapcsolatai elől menekül. Kovi minden esetben felismeri bennük a lehetőséget, majd olyan közeget teremt számukra, amelyben kiteljesedhetnek. Önmagában természetesen nem hiteltelen, hogy valaki saját döntéséből választja ezt a munkát, és később sem tekint magára áldozatként. A gond az, hogy a Birodalom szinte kizárólag ezeket a történeteket mutatja. Alig látunk olyan szereplőt, aki csak a pénz miatt vállalja a forgatást, később megbánja a döntését, vagy a helyszínen szembesül azzal, hogy többet várnak tőle, mint amiben eredetileg megállapodtak.
A castingokon a nők szinte sorban állnak a lehetőségért. A pornó a szabadság, a pénz, a hírnév és az önmegvalósítás útjaként jelenik meg. Kovi pedig nem kihasználja ezt a vágyat, hanem teljesíti. A hatalmi viszony ezzel szinte teljesen megfordul. Nem a producer keres piacképes nőket, hanem a nők próbálják rávenni a vonakodó rendezőt, hogy engedje őket kamera elé. Ez különösen Michelle történetében feltűnő. A sorozat úgy mutatja be, mint aki szinte kiköveteli magának a lehetőséget. Kovi habozik, óvatos, félti őt, végül azonban beadja a derekát. A helyzet így nem arról szól, hogy egy producer felismeri egy fiatal nő hírnév iránti vágyát, és üzletet épít rá, hanem arról, hogy a nő ráveszi a jóindulatú férfit: segítsen megvalósítani az álmát.
Maya esetében a pornó kitörést jelent a szegénységből és az otthoni korlátok közül. Ez érdekes kiindulópont lehetne, de a sorozat itt sem vizsgálja meg igazán, mennyire szabad az a döntés, amelyet valaki anyagi kiszolgáltatottságban hoz meg. Attól, hogy az alternatíva rosszabb, még nem válik automatikusan felszabadítóvá az a rendszer, amely befogadja. Monique története kerül a legközelebb ahhoz, hogy a Birodalom valóban szembenézzen a témával. Az ő életében a bántalmazás, az önértékelési problémák, a függőség és a toxikus kapcsolatok egyre súlyosabb következményekhez vezetnek. Van olyan pillanat, amikor láthatóan rossz fizikai és mentális állapotban érkezik forgatni, a munka mégis elkezdődik. Kovi és a körülötte lévők érzékelik, hogy baj van, mégis csak később állítják le a jelenetet.
Ez lehetne a sorozat egyik legfontosabb pontja. Kovi itt nem barát vagy megmentő, hanem hatalmi helyzetben lévő producer, aki pénzt keres egy kiszolgáltatott nő munkájából. A Birodalom azonban ismét felmenti. Végül Kovi állítja le a forgatást, majd ő szerez segítséget Monique-nak. A történet nem azon időzik, miért indult el egyáltalán a kamera, hanem azon, hogy a végén mégis Kovi mentette meg a nőt. A sorozat egyik legkényelmesebb megoldása éppen ez: Kovi rendszeresen annak a helyzetnek a hőse lesz, amelynek kialakulásában maga is részt vett. Magdi szerepe is ezt a képet erősíti. Kovi felesége látja a problémákat, érzi a férje és a szereplők közötti határok bizonytalanságát, mégis újra és újra visszatér mellé. Főz a stábra, gondoskodik a lányokról, segít a forgatások körül, és olyan otthonos közeget teremt, amelyben mindenki családtagnak érezheti magát. A sorozat szerint éppen ez különbözteti meg Kovi vállalkozását a pornóipar többi részétől.
Csakhogy a családias légkör nem szünteti meg az üzleti viszonyt. Attól, hogy a producer kedves, még ő rendelkezik a pénzzel, a kapcsolatokkal, a kamerával és az elkészült felvételekkel. Sőt, a "mi egy család vagyunk" gondolata akár még nehezebbé is teheti, hogy valaki nemet mondjon vagy kilépjen. Egy egyszerű munkaadónak könnyebb nemet mondani, mint annak, aki apaként, barátként és megmentőként van jelen az ember életében. A Birodalom ezt az ellentmondást néha megmutatja, de sosem bontja ki igazán. A családias működést inkább erkölcsi bizonyítékként használja arra, hogy Kovi más volt, mint a többiek. Lehetséges, hogy valóban tisztességesebben bánt a szereplőivel, mint sok más producer. Ez azonban még nem jelenti azt, hogy kívül állt azon a rendszeren, amelyből a vagyonát és a hírnevét megszerezte. A mellékszereplők közben sokszor összetettebbek, mint maga a történet. Márkus Luca erőteljes Monique szerepében, Gombó Viola Lotti energikus Michelle-ként, Hermányi Mariann pedig érzékenyen játssza Mayát. Simon Zoltán Choky Ice-ként és Dér Zsolt Kobraként sok humort ad a sorozathoz, Nagy Zsolt pedig Monique apjaként már a puszta jelenlétével is fenyegetést teremt.
Szandtner Anna Magdija megmutathatná, milyen ára van annak, amikor egy házasság és egy vállalkozás teljesen összemosódik. A karakter azonban többnyire megmarad a türelmes társ szerepében, és a történet végül őt is Kovi emberi oldalának igazolására használja. Az utolsó epizód megpróbál sötétebb képet festeni az addig látottakról. A hangulat nyomasztóbbá válik, az erotika helyét egyre inkább átveszi a gépies teljesítés, és végre jobban érződik, hogyan válik a test egyszerű termékké. Ez fontos váltás, de túl későn érkezik. A sorozat addigra már hosszú órákon át építette a családias, szerethető, néha kissé őrült, de alapvetően biztonságos vállalkozás képét. A finálé inkább azt sugallja, hogy a pornó eredetileg még ártatlan és emberi volt, majd később a piac, a pénz és a közönség igényei tették kegyetlenné. Csakhogy a hatalmi különbségek már abban a pillanatban jelen voltak, amikor az egyik embernél volt a kamera, a pénz és a terjesztés, a másiknak pedig a saját teste volt a legfontosabb eszköze. Az is érezhető, hogy a befejezés azért annyira kapkodós, mert több év eseményeit sűríti össze pillanatok alatt, és még nyakon is önti nem kevés fikcióval. Mert ne feledjük el, ez a sorozat egy fikciós széria, nem pedig doku, tele van írói fantáziával, meg nem történt, vagy másképp történt eseményekkel.
A Birodalom egy technikailag igényes, jól játszott és többnyire szórakoztató sorozat. Jól néz ki, gyorsan halad, erős a szereposztása, Takács Zalán pedig végig képes megtartani a figyelmet. Éppen ezért bosszantó, hogy a széria nem meri igazán végiggondolni a saját témáját. A pornóipar sötét oldala nem csupán a drogokban, a bántalmazásban vagy a durva forgatásokban rejlik. Ott van a hatalmi különbségekben, az anyagi kiszolgáltatottságban, a beleegyezés folyamatos változásában és abban is, hogy valaki egyetlen döntéséből mások még éveken át pénzt kereshetnek. A Birodalom megmutatja a sebeket, de nem akarja pontosan megnevezni, mi okozta őket. Bemutatja a sérült nőket, de a felelősséget mindig máshová helyezi. Megmutatja Kovi manipulációját, majd gondoskodásként értelmezi. A sorozat világában szinte minden nő álma, hogy pornózhasson, Kovi pedig az az ember, aki ezt lehetővé teszi, közben pedig megvédi őket a valóban veszélyes szereplőktől. Takács Zalán ennél sokkal összetettebb Kovit játszik. Kár, hogy maga a Birodalom nem elég bátor ahhoz, hogy végig is vigye ezt az ellentmondást. Így egy igényesen elkészített és sokszor szórakoztató sorozat született, amely fontos kérdéseket érint, de a legfontosabb pillanatokban mindig félrenéz.
