Nem, a cím ellenére ez nem egy átlagos betekintés lesz Charlie Sheen hétköznapjaiba a kétezres évek derekán, bármennyire is úgy tűnhet. Sheen ugyanis nem mindig volt arról ismeretes, hogy egy iszákos, dühöngő alak, mint ahogy az a Két pasi meg egy kicsi forgatásán kiderült. A botrányhős a 90-es években ugyanis számtalan moziban felbukkant, legismertebb alkotásai között olyan címekkel, mint a Tőzsdecápák vagy A szakasz.
A '90-es évek vége felé robogva viszont kezdett alábbhagyni a lelkesedés Sheen iránt, ami többek között annak volt köszönhető, hogy egyébként nem is volt kifejezetten jó színész, maximum középszerű, viszont egy nagyon hangzatos névvel. Ennek ellenére a sztár nem adta fel a próbálkozást, így lehetett, hogy főszerepet kapott az 1996-ban készült, Galaktikus támadás című filmben.
Az eredetileg Shockwave munkacímmel pörgő projektet az a David Twohy írta és rendezte, aki korábban az Oscar-díjas A szökevény egyik írója is volt, de hozzá köthető a Waterworld és a G.I. Jane is. Később aztán sci-fi történetekről vált ismertté, illetve hozzá köthető a Riddick-franchise is, amely Vin Diesel másik kedvenc projektje a Halálos iramban mellett. Twohy a Galaktikus támadás idején viszont még nem számított bejáratott névnek, ha rendezésről van szó, így a filmre nagyjából 25 millió dollárt sikerült szerezni, ami akkortájt egy közepes felé közelítő büdzsének számított.
Sheen azért csatlakozott a projekthez, mert előző filmje, a Végsebesség szintén Twohy tollából származott, így már ismerte a rendezőt. A forgatókönyv elolvasása után úgy gondolta, hogy ez egy rendkívül érdekes, a szokványostól eltérő idegen inváziós film, véleményében pedig Ron Silver is osztozott.
A színész állítása szerint a forgatókönyv egy igazi "page turner", azaz letehetetlen alkotás volt, amelynek olvasása közben csak úgy falta az oldalakat egymás után.
És hogy mire volt ez a nagy felhajtás? Nos, a Galaktikus támadás tényleg egy, a szokványostól eltérő történetet mesél el, amelyben egy Zane Zaminsky nevű csillagász úgy véli, idegen civilizáció létezésére talált bizonyítékot. Miután ezt közli főnökével, az szinte azonnal kirúgja, elindítva ezzel egy lavinát, amely során a dühös és csalódott Zane egyre inkább utat enged lappangó paranoiájának. Azt viszont még ő sem sejti, hogy egy idegen kolonizációs terv kellős közepébe csöppen, amelyben senki sem az, akinek mondja magát.
A Galaktikus támadás tehát egy paranoid, sci-fi thriller, viszont történetébe ügyesen csempész egy kis környezetvédelmet is. A globális felmelegedés, a környezettudatosság és hasonló témák a '90-es években nem voltak annyira népszerűek, mint mondjuk napjainkban, de ennek ellenére a korát meghaladó forgatókönyv mindent megtett, hogy azt izgalmasan ábrázolja az egyszerű mozinézőnek. Sheen játéka kellően bárgyú, folyamatosan izzad, zihál és kimerült, valamint idióta öltözékekben flangál, ezzel tovább erősítve a mániákus konteós külsőt, de a sztárnak meglepően jól áll ez a fajta megjelenés. A film második felébe jobban beékelődő, paranoid vonal viszont tovább emeli a téteket, amely okán a Galaktikus támadás egy hajszállal jobb is lesz, ráadásul a végén egy közepesen izgalmas csavarral is meglep.
Ennek ellenére viszont a film vegyes kritikákat kapott, de nem annyira lesújtóakat, hogy ne készüljön egy kisebb franchise az első rész alapján. Furcsa módon, az első film alapján készült egy videojáték is 1997-ben, kizárólag PC-re. Ez volt a The Arrival, az eredeti cím után, ami egy belső nézetes kalandjáték volt, amelyben különböző tárgyakra kattintva kell felfedezni a környezetünket és feladványokat megoldanunk. A cselekmény tíz évvel később veszi fel a fonalat a filmhez képest, tehát kvázi folytatásként szolgál az első és a második részhez is. Hasonlóan a Sheen-féle mozihoz, ez az alkotás is vegyes kritikai fogadtatásban részesült, bár a PC Gamer valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag 81%-ot adott rá.
Így is elkészült viszont a film folytatása, az 1998-as Galaktikus támadás 2, ezúttal Sheen nélkül, új rendezővel. A folytatást Kevin S. Tenney dirigálta, aki olyan alkotásokkal vált ismertté, mint a Démonok éjszakája vagy a Démoni játék, amelyek azóta kultikus horrofilmekké avanzsálódtak. A bejáratottabb rendező ellenére, a VHS- és DVD-piacra szánt második rész hatalmas bukásnak bizonyult, bár történetét és rendezői döntéseit tekintve egy sokkal izgalmasabb filmmel állunk szemben.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
A cselekmény két évvel később veszi fel a fonalat, miután a Sheen által játszott Zane rejtélyes körülmények között eltávozik az élők soraiból. Mostohatestvére, Jack Addison nemsokra rá egy különös borítékot kap, amelyben az elhunyt csillagász figyelmezteti rég látott öccsét, hogy veszélyben van. Miután kiderül, hogy mások is kaptak hasonló figyelmeztetést, főhőseinknek ismét farkasszemet kell, hogy nézzenek a galaktikus fenyegetéssel, ami már javában ostromolja a modern társadalmunk mindennapjait.
A megnövelt tét ellenére a büdzsé még kisebb lett, viszont a rendezés merészebb, mint valaha. Kreatív vágások, akciójelenetek, kifejezetten hangulatos, ijesztőnek szánt beállítások, de valahogy az egész mégsem áll össze. Talán a Sheent leváltó Patrick Muldoon miatt, talán mert a Galaktikus támadásban sosem volt több, mint egy egyszeri filmre való történet, de valamiért az egész érdektelenné vált a második részre. Hiába az új idegen kütyük, az egy fokkal jobb rendezés, ha a középszerűség mocsara még jobban lehúzza a produkciót, mint korábban az első rész esetében.
A film bukását követően a tervezett Galaktikus támadás 3 a kukában végezte, ami ezek alapján valószínűleg jobb is. Charlie Sheen harca az idegenek ellen egy merész, de mégis középszerű alkotásban csúcsosodott ki, amelyből egy tényleges franchise is lehetett volna, ha a forgatókönyv nemcsak az ötleteit tekintve tudott volna érdekes lenni, hanem a cselekményében is izgalmas marad.
