Az gondolom, hogy nem kell bemutatnom a Might and Magic-szériát senkinek, különösképpen annak egyik spin-offját, a Heroes-játékokat, amik nemcsak kis hazánkban, hanem az egész régióban legendás címekként élnek tovább a mai napig. Különösen a harmadik rész. Nemrég ráadásul új epizód is érkezett a Heroes of Might and Magic: Olden Era formájában, amiről itt olvashattok egy minden részletre kitérő betekintőt.
Azonban én nem erről szeretnék nektek mesélni, hanem egy olyan korszakról a franchise életében, amely sokak számára tele volt keserűséggel, megbánással és egy csipetnyi szenvedéssel. Egy éráról, amit nem a kellemes nosztalgia lengett körbe, hanem a kiaknázatlan ötletek, a felemás megvalósítások és az elbaltázott lehetőségek, avagy beszélgessünk egy kicsit a 3DO-éra szépségeiről.
A The 3DO Company 1991-ben jött létre, amelyet az Electronic Arts mögött álló Trip Hawkins azzal a nemes céllal hozott létre, hogy belépjen a konzolgyártók világába, versengve az akkortájt főleg még csak a Sega és a Nintendo által uralt piaccal, ahová a Sony is csak '94-ben tört be. A siker mondanom sem kell, elmaradt, így a 3DO kénytelen volt kiadó és fejlesztőként működni a továbbiakban, így ugyanazon évben, amikor kilépett a cég a konzolpiacról, felvásárolta a New World Computing egészét, vele együtt pedig a Might and Magic IP-t is.
A Might and Magic itt érkezett el egy olyan korszakhoz, ahol az újonnan érkező címek egyre inkább váltak kísérletekké, mintsem komolyan vehető, önálló játékokká, aminek hála a minőség rohamosan zuhanni kezdett. A felismerhető IP miatt azonban a 3DO mindenre rábiggyesztette a Might and Magic nevet, legyen az a 2000-ben megjelent Warriors of Might and Magic, ami a Soul Reavert próbálta másolni vagy a Crusaders of Might and Magic, ami az RPG-műfajjal kísérletezgetett.
Az így készülő címek között azonban akadt egy, ami minden korábbi próbálkozást felülmúlt, hála a ténylegesen merész, innovatív ötleteknek és az izgalmas alapkoncepciónak. Ez volt a Legends of Might and Magic, ami egy teljes egészében többjátékos módra építő shooterként határozott léptekkel indult el a Counter-Strike nyomában.
A Legends of Might and Magic először a 2000-es E3 során mutatta meg magát, amit akkor még egyjátékos élményként harangoztak be, amiben szerepelt többek között egy kooperatív mód is, hasonlóan az igencsak hányattatott sorsú, egészen más műfajban készült Daikatanához. A kezdeti elképzelések szerint akár hat játékos is játszhatta volna egyszerre a történetet, ami mellett szerepelt volna még egy 16 játékost mozgató deathmatch-alapú többjátékos mód, egy kalandgenerátor, valamint egy szörnyekre összpontosító aréna is.
Ezen tervek azonban gyorsan a kukában landoltak, amikor a 3DO akkoriban szokásos megszorításai miatt, az ambiciózus terveket ténylegesen realizálni is kellett, így a játék teljes egészében a többjátékos élményre fektette a hangsúlyt, az eredeti elképzelés rovására.
A 2001. június 29-én megjelent játék végül nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.
A játékmenet viszont tartogatott pár újdonságot, ugyanis minden mérkőzés elején két csapat közül választhattunk, amelyekhez exkluzív kasztok tartoztak. A jó oldalon lehettünk paladinok, druidák vagy varázslók, míg a rossz oldal képviselői a harcos, íjász és a heretic között választhattak. A meccsek a klasszikus játékmódok kissé kifordított, fantasy változatait használták, mint például a zászlók helyett hercegnők mentése vagy VIP-célpontok helyett hadurak védelme.
A Legends of Might and Magic legnagyobb újdonságai azonban a pályán található szörnyek voltak, amelyek legyőzésével a játékos aranyat szerezhetett, hogy aztán abból értékesebb felszereléseket vásárolva legyőzze az ellenséges csapat tagjait. Ennek köszönhetően a meccsek során nem csupán a játékosok jelentettek veszélyt egymásra, hanem egy manapság divatos PvPvE környezetben zajlottak a küzdelmek.
A kísérletezés tényleg formabontó volt, csak éppen rosszkor, rossz időben jelent meg a 3DO próbálkozása, ami ironikus módon manapság már egy lerágott csont lenne, hisz ez a piac is telítődött azóta. A rossz fogadtatás hamar átfordult egy hatalmas bukásba, különösen a Counter-Strike árnyékában, ami folyamatos viszonyítási alapként szolgált minden kritikus számára, így nagyjából esélye sem maradt a játéknak érvényesülni. A Legends esetéhez hasonlóan, egy évre rá az EA is befürdött egy ilyen jellegű játékkal, de arról majd máskor mesélek.
A 3DO tehát továbbra sem találta meg a közös hangot a Might and Magic-franchise közönségével, így 2003-ban a kiadó végleg lehúzta a rolót, de azért még 2002-ben megpróbáltak egy utolsó Might and Magic játékot kipréselni magukból Shifters címmel, ami szintén csúfos kudarcnak bizonyult.
Ami a Legends of Might and Magicet illeti, ha nagyon kíváncsiak vagytok rá, a játék a mai napig futtatható, és tartalmaz is egy offline gyakorló módot, amiben a pályákon bóklászva tudtok szörnyeket ölni, de nagyjából ennyi.
Arra a kérdésre pedig, hogy létezik-e még online közönsége a játéknak a válasz az, hogy igen, létezik, sőt vannak, akik a GOG Dreamlist programjába is beszavazták a játékot, egészen konkrétan 365-en szeretnék újraélni a Legends okozta élményeket. Viszont amennyiben szeretnétek barátokkal játszani, örömmel tudatom, hogy arra is van megoldás, ugyanis a játék LAN-támogatással érkezett, így mondanom sem kell, hogy egy gyors Hamachi letöltést követően már játszhattok is, pont mint a régi szép időkben.
