A Heroes of Might and Magic: Olden Era visszarepít egy egyszerűbb világba

Nem igazán szeretek Early Access játékokról tesztet - vagy bármit - írni. Nincs semmi bajom a rendszerrel, a koncepciója csodás, viszont a modell alapvetéséből eredően általában nem egy terméket, hanem egy ígéretet kell valamilyen formában értékelnem, ami a játékipar jelenében egy furcsa feladat.

Kivételek persze vannak és szinte biztos voltam benne, hogy a Heroes of Might and Magic: Olden Era az lesz, főleg, amikor kiderült, hogy a Ubisoft kiengedi a kezéből a projektet. Ez utóbbi talán furcsán hangozhat, de ha emlékeztek, a Ubisoft sosem volt jó gazdája ennek a franchise-nak és a legtöbb, amit tehettek érte, hogy  - részben - átengedték az Olden Erát a Hooded Horse-nak, akik meglehetősen otthonosan mozognak a zsánerben és még érdekli is őket egy olyan játék, ami nem fog Assassin's Creed-pénzeket termelni.

Számomra és még meglehetősen sok magabiztosan őszülő és/vagy kopaszodó játékosnak már-már indokolatlanul fontos ennek a sorozatnak a jövője, mert sokunk gyerekkorát határozta meg, és most, hosszú idő után először az Olden Era elhitette velünk, hogy még akár lehet is neki.

1999-ben egy barna Sophie-szagú, trehányan címkézett TDK lemez volt az egyik legnagyobb kincsem, ami lényegesen több időt töltött a változatosan sikító-kattogó gépem CD ROM-jában, mint a tokjában. A Heroes of Might and Magic 3 kétes forrásokból beszerzett verziója végtelen éjszakát, lanpartyt és tanulásnak álcázott órát pörgött végig szorgalmasan bézsből megbízhatóan sárguló örökölt számítógépeimben és nem kis része van abban, hogy ma itt ülök és ezt a cikket írom. 

A Heroes of Might and Magic: Olden Era pontosan ezzel az örökséggel próbál valamit kezdeni, és hatalmassal örömmel láttam, hogy nem akarja bármi áron újraértelmezni. Az Olden Era nem remake, nem a Heroes 3 újrarajzolt, nosztalgiapontokat aranykrajcárra cserélő rókabőre, hanem egy új epizód, saját kampánnyal, új - és visszatérő - frakciókkal, modernizált rendszerekkel és tele friss ötletekkel. Nos, a látványvilág egyértelműen visszakacsint a klasszikus korszakra, de valahogy mégsem tűnik másolatnak, hanem sikerül nagyon ügyesen egyensúlyoznia az ismerős és a pofátlan utánzat közötti vékony vonalon.

Megnyugtató háború az anyaméh melegében

Az egész élmény megnyugtatóan mesekönyvszerű, a pályák ismerősek és színesek, a világot könnyed eleganciával építik és az egész Olden Erából egy olyan régimódi egyszerűség árad, ahova egyszerre jár nosztalgiázni és pihenni a csúcsra járatott idegrendszerem. 

Ennek a játéknak a csodája, hogy képes 2026-ban létezni úgy, mintha egy perc sem telt volna el 1999 óta.

39 éves vagyok. Számomra az Olden Era az, amit egyébként az életemben is keresek: a jelenkor modern kényelmének és a gyerekkorom emberi fogyasztásra alkalmas sebességének tökéletes együttállása. Egyszerre nézem irigykedve, hogy mindezt milyen könnyedséggel képes prezentálni a játék és ad reményt, hogy egyébként lehetséges úgy haladni a korral, hogy közben mesterségesen lassítod be magad körül a világot, hogy legyen időd - uram bocsá' - élvezni is.

Az egzisztenciális, Mazda MX5-öket használtautó.hu-n vágyakozva elmentegető kapuzárási pánikot egy pillanatra félretéve hadd örömködjek még egy kicsit a neoretró (???) visszatérésén és - remélhetőleg -térhódításán.

A játékmenet alapjai azonnal ismerősek lesznek, ha valaha egy percet is töltöttél valamelyik Heroes-szal és apró részletekbe nem is bocsátkoznék, mert ha idáig eljutottál ebben a cikkben, akkor valószínűleg van közös múltad a franchise-zal. Szóval az Olden Era ugyanúgy a felfedezésre és harcra épít, a hősünk a térképen lovagol, nyersanyagokat gyűjt, épületeket foglal el, kincseket szed össze, ellenfelekkel csap össze, közben pedig szépen lassan egyre komolyabb hadsereget és gazdasági hátteret épít maga köré. A csaták az ikonikus hexákon zajlanak, mai szemmel lassú körökre vannak osztva és belátható mennyiségű lehetőségünk van a kimenetelükre.

Az egyszerűségében nagyszerű Heroes mindig is abban volt zseniális, hogy az első pillanatban pofonegyszerűnek tűnt, mert valójában annyit kért tőled, hogy menj el helyekre, pofozd fel azt, aki ott van és gyűjts össze mindent, hogy még nagyobb ellenségekhez is odamehess pofozkodni, hogy aztán végül tied legyen az egész térkép. De ez csak a felszín. Ezer és egy módja van annak, hogy min-maxold az élményt, kombinálhatod a csapatodat, fejlesztheted a hőseidet és nyilván ezek közül néhány kielégítően töri szilánkosra az egész játékot azzal, hogy legyőzhetetlen uralkodót csinál belőled. Ha van kedved elmerülni ebben és százalékokkal, egymásra furcsán ható varázstárgyakkal és könnyen farmolható lényekkel bindzsizni, vagyis excel-doksiból játszani az Olden Erát, akkor tied a pálya, de alapvetően ez egy kezdőbarát élmény.

Üljetek körbe gyerekek, apa elmeséli, hogy mi az a videójácci

A kampány eleje okosan engedi, hogy az ember vissza- vagy épp belerázódjon a ritmusba, és nem dob  be azonnal egy hatalmas pályára, hogy bedaráljon az AI. A beetető epizódokban hagyja, hogy megértsük a rendszereket, korlátok közé szorít, hogy legyen időd feldolgozni, aztán egyszer csak elengedi a kezed és rád ereszti a valódi Heroes-élményt, amikor már több várost és hőst kell egyszerre menedzselned és még egy szaros kőbányád sincs, de az AI már kopogtat a sárkányaival.

Az AI egyébként nem csal olyan pofátlanul, mint a klasszikusokban, de nem is annyira könnyen kijátszható és kiszámítható, mint annak idején. Agresszív és támad, visszafoglalja a nehezen megszerzett várakat, és kihasználja a rossz döntéseinket, de láthatóan nem az az egyetlen célja, hogy az első adandó alkalommal bevigyen a váram mögé meggagyogtatni. 

A Heroes 3-on edzett lelkem rögtön azt kereste, hogyan tudom összetörni a játék gazdaságát, hogy annyi lénnyel mehessek csatába, amit már nem tud kiírni a rendszer, de sajnos-szerencsére az Olden Era már egy ügyesebb játék. Itt már nem lehet csak úgy ignorálni, hogy az erősebb egységek toborzása, a veszteségek pótlása, az épületek felhúzása és fejlesztése mind pénzt és nyersanyagokat igényel, amiből soha nincs annyi, amennyi kell.

Ez úgynevezett dilemmákat szül, mert a várost muszáj fejleszteni, de közben menni is kellene hódítani és ezek közül mindegyik kér enni is. Nem mondanám, hogy az Olden Era egy 4X lett, de néha azért azt éreztem, hogy egy kicsit talán túl sok a menedzsment és a gondolkodással töltött perc. Mármint nekem túl sok, ezt a mélységet NAGYON sokan fogják élvezni.

Ennek az egyértelmű előnye, hogy a hősfejlesztés, a felszerelések, az egységszinergiák és a morálrendszer együtt rengeteg lehetőséget adnak arra, hogy különböző módon építsük fel ugyanazt a frakciót is. Szóval a saját kis lustaságom ellenére az Olden Era összetettsége egyébként egy nettó pozitív dolog, főleg azért, mert úgy ad sok lehetőséget, hogy közben nem várja el, hogy mindent egyszerre használjunk.

A mágiarendszer szinte teljesen átalakult és őszintén szólva nem is vagyok benne biztos, hogy minden részét értem. A városokban felhúzható céhek véletlenszerűen oldanak fel varázslatokat, a hősöknek pedig el kell látogatniuk az adott városba, hogy megtanulhassák az ott elérhető bűvigéket (eddig ugye érthető) és van még egy Magic Observatory, ahol a már feloldott varázslatokat fejleszthetjük, illetve újakat is elérhetővé tehetünk, de mindezt különböző feltételekhez, nyersanyagokhoz és napi limitekhez kötve. Megértenem vagy legalább foglalkoznom vele viszont muszáj lesz, mert a magasabb szintű varázslatok konkrétan meccseket dönthetnek el, illetve ráereszteni a buffolt Armageddont valakire továbbra is remek érzés.

Szerintem vedd meg

Az Olden Era korai hozzáférésben érkezett, ezért természetesen vannak még bajok, de még így sem kellett sokkal többször újraindítanom, mint egy fulláras AAA játékot. Mégis azt mondom, hogy ezt a játékot érdemes már most megvenni, mert jelenleg is több tartalom benne, mint amennyi a Heroes 3-ban volt. A kampány mellett több játékmód is elérhető, így klasszikus meccsekbe, egyhősös kihívásokba vagy arénacsatákba is belevághatunk, a procedurálisan generált pályák hosszabb távon sok újrajátszhatóságot ígérnek, illetve ott van a Heroes legfontosabb eleme, a  pályaszerkesztő is. Ha még ezeket a sorokat is olvasod, akkor biztosan van egy elfeledett, custom Heroes-pályákkal telepakolt CD-d valahol és valószínűleg az Olden Erában is csinálsz majd egy-egy olyan mapot a lanpartykra, amik alig észrevehetően feléd lejtenek majd.

Az gondolom, hogy a fejlesztők nagyon pontosan látják és értik, hogy kiknek készítik az Olden Erát. Ez a bájosan régimódi játék nem akar mindenkinek megfelelni, hanem néhány új ötlettel, okos finomhangolásokkal és rengeteg szívvel repít vissza oda, ahol szívesen vagy.

Itt azért halkan megjegyezném, hogy egy Early Access-játék valójában egy befejezetlen termék, aminek a jövője sosem teljesen biztos. Viszont a Heroes of Might and Magic: Olden Erában már most annyi tartalom van, hogy akkor sem érzed majd magad átverve, ha bedől az egész és majd a közösség fejezi be. Mert ez bizony az a játék, amit szívesen karolunk fel.