A Doom első két részének mára már saját kultúrája van. A "Can it run Doom?" jelenségen kívül számtalan gag, modifikáció vagy egyéb híres eset köthető a játék nevéhez, aminek hála nemrég sikerült azt is elérni, hogy az amerikai kultúra egyik legmeghatározóbb alkotásának is válasszák a játékot.
John Romero valószínűleg úgy volt vele, hogy száz sztori után, a százegyedik már senkit nem fog érdekelni, azonban úgy tűnik ez majdnem az egyik legjobb az összes közül.
Történt ugyanis, hogy a QuakeCon alkalmával, sikerült a legendás Romerot rábírni, hogy meséljen pár szót a Doom hőskoráról, egészen pontosan a játék Shareware változatáról, amiben a vérgőzös kaland első epizódja kapott helyet. Ezen kiadás köztudottan bejárta az egész világot, különösképpen Tajvant, ami akkortájt a kalózok mekkája volt. Elég gyakori esetnek is számított arrafelé, hogy az elképesztően hiteles üzletemberek, rendkívül olcsón kínálták a Doom ezen verzióját, ami ugyebár történetesen teljesen ingyenes volt, de ez akkoriban senkit nem zavart. Ha akartál Doomozni, fizess X összeget, aztán légy boldog ugyebár.
Az id Software ezzel teljesen képben is volt, ráadásul meglepő módon támogatták is a jelenséget.
Fontos tudni, hogy akkortájt a játékok terjesztése egyáltalán nem volt olyan kiforrott, mint például most. 1993-ról beszélünk, amikor olyan címek jelentek meg, mint például a Mega Man X vagy a Mortal Kombat II, persze, hogy nem volt senkinek sem egyszerű dolga ilyen téren. Az ipar már túl volt az első lépéseken, de azért még bőven remegett a lába alatt a talaj, ráadásul évekre voltunk a konzolos forradalomtól is, annak ellenére, hogy Japánban már egy évvel később rajtolt a PlayStation 1. Ha mindez nem lenne elég, a kifejezetten PC-ket megcélzó játékok kora sem érkezett ekkor még teljesen el, mint az évtized végére, így egyértelmű volt, hogy a viszonteladók, internetkávézó-tulajok és egyéb "ismerős arcok" által terjedtek a játékok számtalan országban.
John Romero így hát úgy döntött, hogy a kalózok elleni szélmalomharc teljesen felesleges, miért ne lehetne ebből inkább előnyt kovácsolni? Az id Software tehát felvette a kapcsolatot egy rakat digitális tengerésszel, akiknek nagyjából egy tucat, plusz két eredeti Doom dobozt kínáltak, meglehetősen olcsón. Hogy mi volt ebben az üzlet?
A kalózok számára a játék valódinak tűnt, így akár több pénzt is kérhettek érte, míg a játékos abban a hitben volt, hogy egy eredeti példány birtokosa. Az id Software alkotásának híre így már azokhoz is elért, akik nem akartak kalóz másolatot vásárolni, ráadásul ha a teljes élményre is vágyott a vásárló, kénytelen volt azt megrendelni egyenesen Romeroéktól.
Az id tehát egészen máshogy állt a Doom terjesztéséhez, valamint a kalózok kérdésköréhez, mint bárki más a piacon. Ezen mentalitás manapság konkrétan teljesen kihalt, így amíg olyan másolásvédelmek uralják a piacot, mint a Denuvo, közel esélytelen egy nagyobb stúdiótól egy olyan jellegű kijelentés, hogy "menjetek, azt csináltok, amit akartok a játékunkkal".
