Volt egy időszak úgy 6-7 évvel ezelőtt, amikor a virtuális kapálás még egy vállalhatóan érdekes témának érződött. Ez volt az a mitikus korszak, amikor még nem kezdte el minden kollégánk egy hurrikán sebességével forgatni a szemeit, amint meglátott egy táblányi búzát.
Azóta a Harvest Moon és Stardew Valley klónok ellepték a virtuális boltokat, és bár minden indie csapat próbál valami különlegeset csempészni a kapálással eltöltött órák közé, a többségük sajnos hanyatt esik a saját ambíciójában. A Story of Seasons a másik utat választotta, és meg sem próbált innoválni. Egyszerűen csak nagyon jól csinálja a megszokott elemeket.
Irány a piac!
A Story of Seasons: Grand Bazaar technikailag nem egy új játék, mivel a 2008-as Harvest Moon: Grand Bazaar remake-jéről van szó. Korára való tekintettel nehéz lett volna felülmúlnia a Stardew Valley komplexitását és tartalmi variációját, így egy hatalmas homokozó felépítése helyett, a Story of Seasons arra koncentrált, amiben igazán ügyes.
A történet pont ugyanúgy kezdődik, mint bármelyik másik cozy game. Mi vagyunk a névtelen gazdák, akik jöttünk átvenni a Zephyr Town szélén álldogáló farmot. A feladatunk gondozni a földet, benépesíteni a pajtát, és új életet kezdeni ebben a mesebeli kis közösségben. Az alapkoncepció nem túl bonyolult, de van benne egy fontos csavar. Itt ugyanis nem egy ládába fogjuk beledobni a nap végén a termést, hanem gyűjtögetni fogjuk a dolgainkat, amíg a hétvégén ki nem nyílik a piac. Akkor aztán kivonulunk a termékeinkkel, felállítjuk az asztalunkat, és igyekszünk meggyőzni az arra járó népséget, hogy a mi retkünknél jobb retket aztán nem találnak sehol a megyében.
Ez az egész egy kicsit feleslegesnek érződött először. Tulajdonképpen így is adott árért adjuk el a portékánkat, de ahelyett, hogy naponta jönne a bevételünk, most kénytelenek vagyunk egy hetet várni a pénzünkre, aztán egy egész szombatot rááldozni az adás-vételre. Ahogy azonban beleszoktam Zephyr Town ritmusába egész máshogy kezdtem értékelni a struktúrát. Felesleges megkötés helyett egy izgalmas taktikai szituációnak érződik az egész, ahol a lehető legjobban kell beosztanom az időmet, erőforrásaimat és a megmaradt tőkémet a lehető legnagyobb hétvégi bevétel kedvéért. A piac ráadásul extra játékelemeket is kínál, lévén minél jobban teljesítünk, annál többen akarnak különböző árukkal kiállni, és annál több embernek kell segítenünk az üzleteik megnyitásához. Mindemellett persze cicomázhatjuk a standunkat különböző asztalokkal, eszközökkel és később segítőkkel.
Egy egyszerűbb élet
A piacon túl is van persze élet, de a Story of Seasons többi szakasza már ismerős lesz a műfaj szerelmeseinek. Zephyr Town nem a legnagyobb város, amit a virtuális gazdák bejárhattak, de tele van érdekes karakterekkel, történetekkel és egy meglepő szabadsággal bejárható szomszédsággal. A játéknak fontos része a családalapítás, és itt bizony bőséggel vannak kelendő hölgyek és urak, akik közül a karakterünk nemétől függetlenül választhatunk élettársat. A beszélgetéseink persze azokkal is érdekesek lesznek, akikkel nem akarunk ilyen szoros kötelékeket fűzni, köszönhetően a hibátlan szinkron munkának és a nagyon cuki rendezésnek. Sajnos (egy-egy nagyon erős kivételt leszámítva) a többség nem kifejezetten komplex. Aki más játékok háborús veteránjaira vagy lelki traumáira vágyna, az itt nem fogja ezt megtalálni. Zaphyr Town lakói meglepően kiegyensúlyozottak, és egy kicsit talán unalmas is.
Mondjuk nem biztos, hogy mindenki ilyen nyugodt lenne, ha tudná, mit művelünk a házaik tetőin. A játék meglepően nagy szabadságot ad arra, felugráljunk, és egy ernyő segítségével fel is repüljünk helyekre. Rengeteg kis rejtett utat fedezhetünk fel, ahol szétverni való kövek, virágok és egyéb zsákmány vár bennünket. A gyűjtögetés élményét csak az keseríti meg, hogy a zsebeink és raktárunk kellemetlenül szűkös, és el fog tartani egy darabig, amíg feloldhatjuk az extra sorokat a kényelmesebb tárgymenedzseléshez.
Ebben az sem segíti, hogy maga a gazdálkodás élménye nem túl komplex, de hamar sokrétűvé válik. Pár órával a bevezető után megkapjuk az első csirkénket, az 54 kockás termőföldünket, a kapát, kaszát, magokat, állat kaját, és a játék otthagy hogy "hajrá, szombaton piac". A Story of Season egy tényleg egyszerű kis farmjáték, de a mindennapi életet megnehezítik a fentebb említett helykorlátozások, és az ijesztően szűkös stamina csík. Mostanra már túl vagyok vagy egy tucat hasonló játékon, és egyikben sem voltam megátkozva egy nyugdíjas állóképességével: a cuki kis karakterem a reggeli kapálástól már be is ájulna, szóval vagy mehetek tele pumpálni sült hallal vagy a nap közepén leszek kénytelen úgy dönteni, hogy itt végeztünk is mára. Sajnos a stamina szintünket nagyon sokáig nem lesz alkalmunk fejleszteni, így azzal kell gazdálkodnunk, amink van. Ez már az a megkötés, amit nem tudok taktikai nehezítésként értelmezni, és csak idegesítő útakadálynak éreztem.
Nincs ez jó helyen
Minden piszkálódásom ellenére megvan itt minden, amire csak vágyhatnánk. A naptár négy évszakra leosztva határozza meg, mit mikor érdemes termeszteni, és ha elültetjük, locsolgatjuk és tápláljuk a növényeinket, akkor pár nap múlva kihúzhatjuk a termésünket, és vihetjük azt a raktárba (szombaton pedig a piacra). Ha élelemre van szükségünk, akkor mehetünk főzni, ebben pedig a horgászat sokat fog segíteni, ami egy nem túl izgalmas minijáték, de elég nyersanyagot tud biztosítani a komolyabb élelemhez is.
Rengeteg küldetés és karakterinterakció vár ránk a hét közben, melyek mind apró kis átvezetőkkel végződnek, és ahogy ismerkedünk és barátkozunk úgy új elemek, boltok és extrák nyílnak meg. A szezonális fesztiválok folyton új kihívásokat adnak, a szél állása pedig nagyban befolyásolja, hogy a város malmai és így a mi termelésünk mennyire lehet hatékony. Az élménynek van egy fejlődési görbéje, ami sajnos túl gyorsan éri el a végét (legalábbis a vetélytársakhoz képest), de ez nem is az a játék, amit 16 órás turnusokban érdemes pörgetni.
A Story of Season: Grand Bazaar egy andalítóan cuki apróság, ami tökéletes arra, hogy este, elalvás előtt 1 órát játszunk vele a Switchen, majd reggel felkeljünk a két Joy-con homlokunkba ágyazott karikáival. Tartalom van a cuccban bőséggel, de Zaphyr Town egyik utcája sem elég mély ahhoz, hogy túl sokáig elveszhessünk benne. Épp ezért nehéz ajánlani azoknak, akik valami olyat keresnek, amibe igazán belemélyeszthetik a fogaikat. Akik viszont egy könnyed kalandra vágynak irtó cuki karakterek között, egy gyönyörű kis városban, ahol kevés fejfájás és idegőrlő kihívás várja, azoknak a Grand Bazaar lesz a kedvenc új otthona a következő 50 órájában.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
