Hirdetés

Resident Evil: Teljes pusztulás filmkritika

|

Paul W.S. Anderson legújabb Resident Evil filmjénél úgy döntött, hogy amit lehet, azt összelopja az akciófilmek világából. Van itt minden: Mad Max, Tomb Raider, sőt, még Hitchcock-féle madarak is. Örülünk, Vincent?

Hirdetés

A zombik annak idején a film és játékvilág legfélelmetesebb lényei voltak, ám ingerküszöbünk oly mértékben nőtt meg, hogy a puszta hátborzongató hörgés, lassú lépkedés, illetve a rendkívül gusztustalan, rothadó test látványa már nem elég ahhoz, hogy a nézőt, illetve játékost kiverje a hideg veríték. Új, kifinomultabb eszközökhöz kellett nyúlni, ez egyértelmű volt: a játékvilágban ezért hagyta le népszerűségben a Resident Evilt anno a Silent Hill, illetve a filmvilágban a 28 nappal később ezért aratott sokkal nagyobb sikert, mint más, nagyobb költségvetéssel készült hagyományos zombifilmek. Mit tehet hát a mi Paul W.S. Andersonunk, hogy egy kicsit feldobja a megszokott elemekből építkező zombis játékok filmes adaptációjának harmadik részét, a Resident Evil: Extinctiont? Egészen más műfajú filmeket vesz elő, és onnan lop, ahonnan nem szégyelli...

 


Mel Gibson bevállalná?
Először is itt van nekünk a jó öreg Mad Max 2... Úgy látszik, ez a film virágkorát éli, hiszen három a közeljövőben megjelenő játék is többé-kevésbe ebből a klasszikusból merít (RAGE, Borderlands és Fallout 3 - igaz, utóbbi már saját univerzumot alakított ki, csak az eredeti stílus miatt említettem).
Most pedig „Mr Anderson" is úgy döntött, hogy szinte egy az egyben lekoppintja nem csak ezt a világot (a poszt-apokalipszis után egy sivatagban járunk), hanem az alapfelállást is: egy civilekből és harcosokból álló konvoj halad előre a sivatagban, egy kihalt kis városka mellett letelepedve, miközben vérszomjas zombikkal (akik lecserélték az autós banditákat, ennyi a különbség) kell harcolniuk időről-időre. Megérkezik a Magányos Hős (Alice), aki Maxhez hasonlóan csatlakozik a kis közösséghez, és fantasztikus képességei révén a zombihegyeket irtva többször is megmenti őket, ám így sem képes beilleszkedni közéjük és persze igazán nem is akar.
A konvoj számára a kiutat Alaszka jelentené, a szabad világot, ahol nincsenek zombik, ezért végső elkeseredésükben úgy döntenek, hogy a film végére elindulnak a Paradicsomba - hát komolyan, ennyire nem sikerült a Mad Max 2-é helyett másik forgatókönyvet kitalálni, srácok?

 


Lara Croft és a madarak.
Aztán itt van Alice karaktere, aki a filmsorozat egyre fantasztikusabb képességekkel bíró hősnője... Ha megnézzük a film plakátját, rögtön ordít róla a Lara Croftra való utalás: ugyanaz a tomb raideres rövidnaci, és a pisztolytáskák, illetve Alice is gyakran pontosan olyan mutatványokat hajt végre, mint miss Croft, különösen a film elején. Vicces, ha belegondolunk, hogy annak idején Milla Jovovich is a Lara Croft jelöltek között szerepelt... (Csak épp mellbőségben nem lett volna éppen ideális.)
Hogy a Tomb Raider koppintás teljes legyen: a film főgonosza ugyanaz az Iain Glen, aki Manfred Powell, vagyis Lara Croft ellensége volt az első TR filmben.
No és hogy szegény sírjában forgó Alfred Hitchcock se maradjon ki a buliból: a Madarak című filmjére való nagyon konkrét utalást is láthatunk, ahogy a zombihollók megtámadják az éppen ébredező konvoj utasait.

 


Szórakoztató, ez a lényeg...
A lopások időnként tényleg röhejesek, ettől függetlenül a film egész szórakoztató - sokkal inkább, mint Anderson korábbi filmjei. Ha az átlagos színészi alakítást és megszokott kliséket leszámítjuk, maga az akció (ami a film lényege) egész hatásos: Alice két hatalmas „böllérkéssel" ide-oda pörög, ugrándozik és remek akrobata mutatványokkal írtja a zombikat. Bizonyos helyszínek nagyon jól ki vannak dolgozva: például a lepusztult, lerombolt, elsivatagosodott Las Vegas látványa tényleg igazán ütős.
Emellett azt is nagyon tudtam értékelni, hogy a film nem próbál sokkal többet felmutatni, mint amire képes: például nincsenek hosszú érzelgős, nyálas jelenetek a hősök között, mint amilyeneket például a Spider-Man 3-ban láthattunk. Egy puszi Alice és Carlos között, pár elejtett könny, néhány másodpercnyi romantika, aztán haladjunk, kérem szépen.
Resident Evil rajongók szinte biztosan ki lesznek akadva a filmen, nekik talán 10-15%-al kevesebbet is ér meg, én viszont jól szórakoztam rajta. Elképzelhető, hogyha a Silent Hillbe ennyi marhaságot préselnek bele, akkor én is bedühödök, viszont RE-filmnek szerintem szódával elment.

 

80%

 



Hirdetés
Hirdetés
0 mp. múlva automatikusan bezár Tovább az oldalra »

Úgy tűnik, AdBlockert használsz, amivel megakadályozod a reklámok megjelenítését. Amennyiben szeretnéd támogatni a munkánkat, kérjük add hozzá az oldalt a kivételek listájához, vagy támogass minket közvetlenül! További információért kattints!

Ne maradj le a legfontosabb hírekről! Engedélyezd az értesítéseket, cserébe elsőként tudod meg, ha bejelentik a Half-Life 3-at! (Nem spamelünk, becsszó!)