A Replaced alapötlete valójában egy beteljesült Black Mirror epizód, ami - a BBC-s érára jellemzően - egyszerre nagyon egyszerű és hátborzongató.
Mi lenne, ha egy mesterséges intelligenciát ültetnének az agyadba?
A játék egy alternatív, biztos kézzel cyberpunkosított Amerikában játszódik, valamikor a '80-as években, és egy Warren Marsh nevű tudósember történetét meséli el akinek egy REACH nevű öntudatra ébredt MI-t ültettek a fejébe. Vagyis igazából REACH története ez, mert valójában őt irányítjuk, aki pedig átvette az uralmat Marsh teste felett. Szóval furcsamód nem az a célunk, hogy visszajussunk a laborba, és megszabaduljunk az embert megfertőző kódtól, hanem a kedves mesterséges intelligenciát szabadítsuk meg az emberi gazdatesttől.
A Replaced nagyjából 10-13 órát mesél, többé-kevésbé érdekesen, de már az első percekben lenyűgöz a látványával. A játék 16 bites stílusú pixelgrafikája önmagában talán nem lenne annyira különleges, de a modern fényekkel és a mesterséges mélységgel az egyik leggyönyörűbb 2,5D-s játékká teszi, amit valaha láttam.
(Ugyanitt, valaki legyen kedves így megcsinálni az eredeti Prince of Persiát, köszi.)
A neonfényes utcák, az elhagyott laborok, undorító csatornarendszerek és az omladozó, retro-futurisztikus városrészek kivétel nélkül csodálatosan néznek ki, olyannyira, hogy még az sem érdekelt, hogy a harcot, a mozgást és a tájékozódást is lényegesen bonyolultabbá tették, mint az indokolt lenne. Ha nagyon őszinte akarok lenni - márpedig általában igen -, akkor valójában a hangulat lesz az, ami miatt végigjátszod majd a Replacedet, mert a többi játékelem és mechanika sosem tud felnőni ahhoz, hogy mennyire lélegzetelállítóan szép ez a játék.
Nem azt mondom, hogy bármelyik rendszer használhatatlan lenne, sőt, inkább csak arról van szó, hogy a maga nemében sem a harcrendszer, sem a platformer részek, sem pedig az írás nem tudja megugrani azt lécet, amit a dizájnerek állítottak neki. Nem éreztem úgy, hogy bármelyik is útban lett volna, inkább a hozzájuk kapcsolódó bugot okoztak kellemetlen pillanatokat, de ezek egy részét már javították is a fejlesztők.
A harcrendszer valójában egy oldalnézetes a Batman: Arkham Knight, ahol a kielégítően egybefűzött kombók bizsergették a lelkem, de a két szomorú dimenzió korlátai miatt sosem lett követhetetlenül összetett. REACH vagy Marsh, vagy mindketten egy pisztolyból bottá alakuló izével hadonászik, egészen addig a pontig, amíg agresszióval fel nem tölti a fegyverét, amikor is végre lőhet egyet. Egyet, de nagyot. Az ellenfelek feje felett színes jelzések mutatják, mikor kell kitérni vagy ellentámadni, de az energia csak akkor tölt, ha a Blaha aluljárójában megszokott agresszióval viszonyolunk a helyzethez, úgyhogy ügyesen be kell lőni az egyensúlyt.
A rendszer egyébként szórakoztató és van benne kihívás is, főleg amikor megjelennek a pajzsos, illetve a frusztrálóan gyors ellenfelek, akiket már egy kicsit be kell pácolni, mielőtt kikloffolhatnád őket. A harcok sosem megoldhatatlanok, kivéve, amikor a gyógyítás nem működik, vagy a karakter nem hajtja végre időben a lenyomott parancsot. Akkor hirtelen nagyon nehézzé válik minden.
Amikor épp nem szép nagy pixelekből álló rosszarcúak ellen harcolsz, akkor különböző nehézségű platformerrészeken kell átvergődnöd, amikben a legnagyobb kihívást mindig a látvány oltárán - joggal - feláldozott láthatóság jelentette. Ahogy a játék minden részébe, ide is beszivárogtak a nagyon light logikai játékok, amik feldobják egy kicsit a csöveken mászkálást és ugrálást, de ahogy a lopakodós részeknél, itt is nagyon örültem volna egy kicsivel több puzzle-nek. A Replaced nagy rajongója az instakill rendszereknek, szóval ha benézel egy ugrást, jó eséllyel meghalsz, ha a bújkálás nem jön össze, akkor viszont biztosan halott vagy. Az utóbbi eleinte végtelenül unalmas, ezerszer látott mechanikákkal operál, később viszont bejön a hackelés, ami szórakoztatóvá és nehezebbé teszi, úgyhogy nem is értem, hogy ha a fejlesztőknek volt egy jobb ötlete, akkor miért kellett majdnem végig szarul csinálni.
A Replaced fő történetszála kifejezetten érdekes, REACH egy tök érdekes program és a mellékszereplők is kinövik magukat. Ugyanezt sajnos nem tudom elmondani a mellékküldetésekről, amik nagyrészt időhúzó csicskaquestek maradtak, mert sem a dialógusok minősége, sem pedig a narratív szerepük nem tett hozzá az élményhez. Szomorú, mert a fejlesztők is fontosnak érezhették őket, hiszen bármilyen XP-rendszer hiányában ezek mögé rejtették azokat a fejlesztéseket, amik nélkül a játék második felében már a seggeden veszed a levegőt.
Tudom, hogy ez egy teljesen indokolatlan elvárás egy elsőjátékos, aprócska ciprusi stúdiótól, de nem tudtam nem arra gondolni, hogy egy teljes szinkron mekkorát dobott volna az élményen. Ez egy borzasztó drága és nagyon bonyolult része a fejlesztésnek, úgyhogy teljesen érthető, hogy a szöveges megoldás mellett döntöttek, de sok narratív problémát megoldott volna néhány tehetséges szinkronszínész.
Szóval a Replaced nem hibátlan. A harc néha pontatlan, a mellékküldetések feleslegesen nyújtják az időt, és úgy általában vannak pacing problémák. Mégsem tudtam letenni. Beszippantott a nagy pixelek gyönyörű világa, végig kíváncsi voltam, hogy milyen világot rejtegetnek előlem a fejlesztők és hova fut ki ez a történet. Biztos vagyok benne, hogy ha ma már egy teljesen más játék lenne a Replaced, ha a Sad Cat Studios most állna neki, ami egy nagyon jó jel. Első játéknak ez bizony csodálatos, látszik rajta a szeretet és a lelkesedés, a hibák pedig csak tapasztalatlanságból erednek és nem nemtörődömségből.
Nagyon kíváncsian várom a következő projektet.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
