A Pokémon-sorozat harmincadik évfordulója jó alkalom arra, hogy a rajongók újra visszatérjenek a kezdetekhez, és a gyakorlatban a The Pokémon Company pontosan ezt teszi a Pokémon FireRed és LeafGreen switches újrakiadásával - fontos többszörösen aláhúzni, hogy újrakiadásokról és nem remake-ekről van szó, ha valaki az utóbbira számít, az csúnyán csalódni fog. A két játék eredetileg 2004-ben jelent meg Game Boy Advance-re, az első generációs Pokémon Red és Blue modernizált remake-jei voltak. Most, több mint húsz évvel később ismét megvásárolhatók a Nintendo eShopban, ám a nosztalgikus utazás mellett az is gyorsan kiderül, hogy ez az újrakiadás inkább kényelmes, megúszós megoldás, mint nagyszabású ünneplés.
Már a megjelenési forma is megosztó lehet. A FireRed és a LeafGreen külön-külön vásárolható meg, nagyjából húsz dollárnak megfelelő áron, és nem részei a Nintendo Switch Online klasszikus Game Boy Advance kínálatának. Ez sokak számára furcsa döntés, hiszen más régi játékok az előfizetés részeként érhetők el extra funkciókkal, például mentési pontokkal. Itt viszont külön fizetni kell értük, ami könnyen azt az érzetet keltheti, hogy a jubileumi kiadásból hiányzik néhány olyan apró figyelmesség, amely jobban indokolná az árcédulát. Ennek ellenére maguk a játékok továbbra is remekül működnek. A FireRed és LeafGreen sok szempontból a legjobb módja annak, hogy a Kanto-régió klasszikus kalandját újra átéljük. Az eredeti Red és Blue sok technikai hibát, furcsa egyensúlyi problémát és lassú tempót hordozott teherként a pici kis vállain, amelyeket ezek a remake-ek kijavítottak. A Psychic-típusok például már nem immunisak a Ghost-támadásokra, a rendszer stabilabb, a grafika pedig jóval részletesebb lett a Game Boy Advance hardverének köszönhetően - oké, értem, hogy most a Switch, vagy akár Switch 2 konzolotok dolgozik alatta, de ez ugyanaz a játék, amit 2004-ben még a Game Boy Advance hajtott meg.
A switches változat tehát tulajdonképpen ezt a klasszikus remake-et hozza át modern hardverre. Nagy képernyőn vagy hordozható módban játszva a sprite-ok meglepően jól tartják magukat, még a felskálázás ellenére is. A karakterek és pokémonok apró részletei tisztán látszanak, és a nosztalgia könnyen működésbe lép a kobakokban, amikor az ember újra legyőzi Brockot vagy Mistyt a kezdő pokémonjával. A FireRed és LeafGreen egyébként mindig is különleges helyet foglalt el a Pokémon franchise történetében, mert a klasszikus Kanto-történetet kibővítette új területekkel. A Sevii Islands például a játék későbbi szakaszában nyílik meg, és további pokémonokat, kihívásokat és egy komplett extra endgame-et kínál. A Trainer Tower különböző harci kihívásokkal teszi próbára a csapatunkat, így a fő történet után is marad mit csinálni.
A Switch-verzió ráadásul olyan tartalmakat is magában foglal, amelyek korábban csak különleges eseményeken voltak elérhetők. A Birth Island és a Naval Island például olyan legendás Pokémonoknak ad otthont, mint Lugia, Ho-Oh vagy Deoxys. Ezek korábban csak promóciós események során voltak megszerezhetők, így most sok játékos először találkozhat velük a játék hivatalos keretein belül.
Van azonban néhány kompromisszum. A képernyő oldalán fekete sávok jelennek meg, hogy a játék megőrizze az eredeti képarányt, ami sokak számára kissé furcsa lehet egy modern konzolon. A legnagyobb hiányosság azonban egyértelműen az online funkciók teljes mellőzése. A pokémon-cserék csak helyi kapcsolatban működnek (ténylegesen találkozni kell egy pajtással, hogy összepárosítsátok a konzolootokat), így például az olyan evolúciók, mint a Haunterből Gengar, nehezebben érhetők el, ha nincs a közelben egy másik játékos.
A játék mechanikája pedig természetesen a maga korának szabályait követi. Ez még a fizikai és speciális támadások szétválasztása előtti korszak volt. Ez a mai szemmel furcsának tűnhet, de egyben érdekes stratégiai döntésekhez is vezet, hiszen egyes pokémonok egészen szokatlan szerepben működnek jól. Viszont ezekre az apróságokra tényleg csak a keményvonalas Pokémon-tudorok fognak odafigyelni, a legtöbbek számára ez messze radar alatt maradhat.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
A modern Pokémon-játékokhoz képest sok kényelmi funkció hiányzik. Nem látjuk a pokémonokat a térképen, nincs automatikus harc, nem lehet bármikor visszatanulni a mozdulatokat, és a csapat kezelésében is több korlát van. Mégis éppen ez az egyszerűség adja a játék varázsát. A FireRed és LeafGreen emlékeztet arra, mennyire letisztult és koncentrált volt a sorozat a korai években. Összességében a switches kiadás kissé visszafogott módon ünnepli a Pokémon harmincéves történetét. Kevés új funkció került bele, és a rajongók joggal várhattak volna valamilyen extra tartalmat, például nehezebb játékmódot vagy online lehetőségeket - az utóbbi hiánya különösen fájónak érződik 2026-ban. Ugyanakkor az immár Switchen is elérhető (és így teljes generáció számára végre-valahár pótolható) FireRed és LeafGreen még így is az egyik legkényelmesebb módja annak, hogy újra végigjárjuk Kanto klasszikus útvonalait.
