Az It Takes Two vagy a Split Fiction után elég magasra került a léc a kizárólag két játékosra építő kalandok előtt, az Orbitals pedig már első pillantásra tud valamit, amivel kiemelkedik a tömegből. A Shapefarm Nintendo Switch 2-exkluzív játéka úgy fest, mintha valaki előásott volna egy elveszett sci-fi animét a nyolcvanas-kilencvenes évekből, majd abból készített volna videójátékot. A játék Marcos Ramos és Jakob Lundgren kreatív rendezők munkáját dicséri, és valószínűleg nem fogtok meglepődni, ha elárulom, az utóbbi a Hazelight Studiosnál dolgozott, ahol az A Way Out, az It Takes Two és a Split Fiction játékok dizájnereként tevékenykedett. Volt tehát honnan hozni a háttértudást és az ihletet.
A főszereplők Maki és Omura, két fiatal felfedező, akiknek segítséget kell találniuk a természetfeletti kozmikus vihar fogságában rekedt otthonuk megmentéséhez. És ehhez bizony mindenképpen kell egy második játékos, az Orbitalsnak nincs egyszemélyes módja, helyben és online is ketten kell végigjátszani.
Ez egyébként kifejezetten jól áll neki. A pályák folyamatosan arra építenek, hogy két ember egyszerre csináljon valamit, kommunikáljon, és időnként azt is kitalálja, mit vár tőle a másik. Az alapfelszerelések között ott van a tárgyakat megragadó Scrap Hook, a folyadékot kilövő Liquid Launcher és a Beam Cannon nevű lézer, amellyel többek között különböző felületeket melegíthetünk fel vagy olvaszthatunk meg. Ezeket a játék ügyesen kombinálja, az egyik játékos előkészíti az utat, a másik mozgat egy szerkezetet, aztán szerepet váltanak, és már egy teljesen más problémán dolgoznak. Maki és Omura képességei alapvetően azonosak, a feladatokhoz szükséges eszközök pedig nincsenek egyikükhöz sem végleg hozzárendelve, így szabadon eldönthetjük, ki mivel szeretne foglalkozni.
Jó együtt dolgozni
Az Orbitals legerősebb pillanatai azok, amikor mindketten folyamatosan elfoglaltak vagyunk. Egyikünk platformokat készít a másiknak, miközben az próbál eljutni egy kapcsolóhoz, máskor közösen kell mozgatni egy szerkezetet, és akadnak űrhajós szakaszok is, ahol az egyik játékos vezet, a másik a fegyvereket kezeli. A feladatok kellemes ütemben váltják egymást, a játék pedig ritkán ragad bele sokáig ugyanabba az ötletbe.
A rejtvények ugyanakkor többnyire könnyűek. A megoldás általában gyorsan felismerhető, ezért az Orbitals kevésbé próbálja próbára tenni az agyunkat, mint inkább azt nézi, mennyire tudunk együtt dolgozni. Ez családdal vagy kevésbé rutinos játékostárssal kifejezetten előny lehet, a Split Fiction után viszont nekem hiányzott néhány igazán gonoszul összerakott feladat. A Shapefarm kooperatív ötletei szórakoztatóak, de mechanikailag nem olyan változatosak vagy merészek, mint a Hazelight legjobb pillanatai.
Mintha tényleg egy régi animét irányítanánk
A látvány viszont elképesztően erős. Az Orbitals nem egyszerűen anime stílusú karaktereket rak egy 3D-s világba, hanem a teljes prezentációt ehhez igazítja. A mozgások szándékosan darabosabbak, a karaktereket és háttérelemeket eltérő képfrissítéssel animálják, a képet filmes szűrők borítják, az átvezetők pedig szinte észrevétlenül olvadnak át a játékmenetbe. Ehhez remek zene és hangeffektek társulnak, így az egésznek saját, azonnal felismerhető karaktere van.
Kár, hogy maga a történet nem nő fel ehhez. Maki és Omura szerethető páros, a világ tele van jópofa részletekkel, a sztori viszont eléggé kapkodóvá válik a végén, miközben kevés idő jut arra, hogy igazán megismerjük a szereplőket és motivációikat. Én is sokkal szívesebben időztem volna még ebben az univerzumban, különösen azért, mert maga a játék sem hosszú, nagyjából 6-7 órás végigjátszással érdemes számolnotok.
Akadnak apró technikai problémák is, főként kameragondok és ritkább hibák, de ezek nem általánosan teszik tönkre az élményt. Sokkal fontosabb, hogy osztott képernyőn a Switch 2 saját kijelzője már meglehetősen szűkös, ezért helyi kooperációhoz a tévés mód az ideális. Online vagy GameShare-rel viszont egyetlen példány is elegendő lehet a közös játékhoz, ami csudajó dolog. A töltési idő zavaróan hosszú, de ez van, a Nintendo konzolja még mindig nem egy PS5 Pro.
Az Orbitals végül nem taszítja le a trónról az It Takes Two és/vagy a Split Fiction párosát. Egyszerűbb náluk, rövidebb is, a története pedig nem használja ki igazán azt a fantasztikus világot, amit a Shapefarm felépített. Viszont ketten végigjátszva végig szórakoztató, vizuálisan egészen különleges, és ritkán hagyja azt, hogy valamelyik játékos csak egyszerű néző legyen. Ennél a műfajnál ez már önmagában félsiker.
