A Mirror's Edge csinos női főhősét Faith-nek hívják, ami angolul szép női név, illetve „hitet" is jelent... Valahogy mi is így voltunk vele: igen sokan nem pusztán vártuk, hanem ténylegesen „hittünk" ebben a játékban, hiszen egészen eredeti játékmenete és környezete révén valami egészen forradalmira számítottunk. A többes szám nem véletlen: a Mirror's Edge-nek igen tekintélyes rajongótábora volt a megjelenés előtt, akik úgy vártak erre a játékra, mint a messiásra. Nos, ebben a tekintetben D.I.C.E. fejlesztőcsapata kicsit csalódást okozott, ugyanis az ME közel sem tökéletes, tele van bosszantó hibákkal, aki viszont ezen képes túltenni magát, az egy egész jó platformerrel gazdagodik majd.
„Meg tudod csinálni Trinity!(?)"
Bizony, a Battlefield sorozatról elhíresült fejlesztőgárda tulajdonképpen egy belső nézetes platformokon ugrálós akciójátékot hozott össze, melyben a sebesség és a tökéletes reflexek sokkal jobban számítanak, mint bárhol más. A játék tulajdonképpen parkour (vagy franciásan, amelyből az eredeti kifejezés ered: „parcour") sportját szimulálja egyfajta rendkívül érdekes játékmeneten és történeten keresztül. Ugrálni, futni és az ellenséget lelőni azonban itt nem elég: reflexeinket és logikánkat maximálisan próbára teszik a különféle akrobatikus puzzle feladatok, melyek során gyakran ketyeg az óra. Akik hajlandóak megszokni a klasszikus Prince of Persia részekre emlékeztető „trial and error" (tehát „próbálkozós" és „gyakran meghalós") típusú játékstílust, azok remekül fognak szórakozni, akiket viszont frusztrál az ilyesmi, azoknak gamepadjuk egészsége látja majd kárát Faith állandó halálának...
Fuss, Faith, fuss!
Faith munkája azonban vonzza magával az állandó veszélyt: a karcsú lány egy igazi „futár", aki nem a megrendelt sonkás pizzádat hozza házhoz, hanem a tetőkön futkosva fontos leveleket, dokumentumokat szállít a megfelelő emberekhez. A levelek tartalma nem sokat számít, az igazi konfliktus ugyanis Faith nővére körül zajlik, aki egy zsaru és egy politikus halálát rákenték. Egy politikusért sosem kár? Nos, ezért a politikus talán igen, ugyanis azt ígérte, hogy megváltoztatja azt a diktatórikus, irgalmat nem ismerő kormányt, amely irányítása alatt a Mirror's Edge világában az embereknek élnie kell. Faith-nek tehát kettős feladata van: fel kell derítenie az összeesküvés szálait és meg kell menteni a tesót. A sztoriból többet nem árulnék el, csak annyit tennék még hozzá, hogy tényleg érdekes utópisztikus sci-fibe hajló alkotás, amelynek finomságait stílusos rajzfilmrészleteken keresztül ismerhetjük meg két küldetés között.
Egy gyenge nő
Lara Crofttal, vagy más virtuális amazonokkal ellentétben Faith tényleg gyenge - legalábbis ami a közelharcot, vagy lövöldözést illeti. Ez persze reális, viszont frusztráló is: hősnőnk ugyanis leginkább csak arra képes, hogy lehetőleg egy időre leterítse ellenfeleit, épp addig, ameddig tovább tud szaladni. Ez rendkívül bosszantó tud lenni olyan pályákon, ahol többen és Faith bőrére pályáznak: ha egynél többen akarják kinyírni a lányt, akkor nagy valószínűséggel már tölthetjük is vissza az előző játékállást. Ebben a játékban tehát a lényeg a dinamikus, ugyanakkor jól megtervezett mozgáson, futáson alapszik. Aki kellő ritmusérzékkel, reflexekkel és figyelemmel rendelkezik, az a csinos karcsú futárt célba viszi majd és közben valószínűleg élvezi a játékot, a türelmetlen és nyers akcióra vágyó FPS/TPS rajongók azonban szerintem inkább hagyják ki ezt a kalandot. A teszt egyébként az Xbox 360 verzió alapján készült (lévén, még nem kaptunk PC-s review példányt a forgalmazótól), így az egérrel és billentyűvel történő eksön nagy mértékben változhat - hasznára, de akár kárára is a PC-s darabnak. A játék lényege a parcour, amit billentyűvel és egérrel nehezen tartom jól megvalósíthatónak, viszont az FPS lövöldözős rész fényévekkel kényelmesebb lehet... Hogy melyik válik hasznára, vagy kárára a PC-s verziónak és mi lesz a végső százalék, azt a következő számunkból megtudjátok!
GameStar
