Valami megváltozott a bennem 2018. januárjában. Addig a pontig is szerettem én a verekedős játékokat, de nem mentem igazán a mélyükre addig, amíg a kezembe nem került a Dragon Ball FighterZ. Az ArcSys úgy döntött, hogy a többi licenc partner sokadik arena fightere után ő valami komolyabbat fog letenni az asztalra, és amit végül összerakott az nem csak hogy komoly volt, de megváltoztatta az egész ipart. A modern verekedős műfajnak két nagy robbanása volt: az első a Street Fighter IV-gyel jött, ami visszahozott egy akkor halottnak tűnt legendát, a második pedig DBFZ-vel, ami megmutatta, hogy hogyan lehet ügyesen csinálni az online kompetitív verekedést. Goku és a haverjai olyan jól szerepeltek, mind az FGC-ben, mind a tágabb játékosközösségben, hogy a DBFZ a mai napig kapja a frissítéseit.
Ezek után a srácok letették az asztalra a Guilty Gear Strive-ot és a Granblue Fantasy Versus Risingot, melyekkel végleg bizonyították, hogy ők a pörgős és kegyetlen, anime-stílusú fighterek királyai. Pár éve már keringtek a pletykák, hogy készülnek valami újjal, aztán a találgatásokat a bejelentés követte: együtt dolgoznak a Sonyval egy Marvel játékon. A MvC széria régóta pihenőn van, így az időzítés nem is lehetett volna jobb.
Oké, de mi is ez?
A MARVEL: Tokon Fighting Souls egy tag-team fighter, ahol mindkét játékos összeválogat egy csapatnyi karaktert, és egyszerre egyet irányítva verekszik a másik játékoséval, amíg vagy neki vagy az ellenfelének el nem fogy az élete. A felállás nem bonyolult, tulajdonképpen bármelyik 2D-s verekedőst így írhatnánk le, de a különbség itt az, hogy az életcsíkunkon 3 másik karakter is osztozik. Ezeket kedvünk szerint (kis megkötésekkel, ezekről később) hívhatjuk be, hogy vagy segítsenek meghosszabbítani egy kombót, vagy segítsenek lekaparni egy nagyon lelkesen ütlegelő ellenfelet a nyakunkról. Ha úgy döntünk, hogy valamelyik másik karakterünk hasznosabb lenne az adott helyzetben, akkor teljesen át is válthatunk rá, megkavarva ezzel a csatát.
A Tokon 4v4-es felállása még ebben a műfajban sem szokványos. Láttunk már rengeteg 2v2-es (legutóbb a 2XKO-t) és pár 3v3-as verekedős címet, de a 4v4 egyáltalán nem megszokott (bár nem is egyedi). A bejelentéskor mindenki attól tartott, hogy ennyi karakter kész káoszt fog okozni a csatatéren, de az Arc System Works mágusai kitaláltak egy nagyon okos megoldást. A csatatérre lépés pillanatában csak két karakterünk elérhető, és ahogy halad a meccs (sebzést gyűjtünk, vagy valaki átrepül egy falon) megnyílik egy-egy extra harcosunk. Ez segít felosztani a menetek tempóját, és féken tartani a káoszt a későbbi szakaszokig, amikor is mindenki bevetheti már minden eszközét.
Ami az alapvető harci mechanikákat illeti, a játék a veteránokat és az újoncokat is megpróbálja jelenleg kiszolgálni. Ez mindig egy nagyon nehéz tánc, mert nyilván a fejlesztők nem akarják elidegeníteni azokat, akik Arcade Stickkel az ölükben nőttek fel, de közben a modern közönség számára ma már nagy akadályt jelent egy jobb+le+bal+jobb+Medium+Heavy betanulása. Egyelőre létezik Quick és Command input opció is, de a Tokon érzésre sokkal inkább az egyszerűsített Quick opciót favorizálja, ahol megnyomunk egy irány és egy támadási gombot, aztán hadd szóljon a lézershow. A klasszikus megoldás szerelmesei sokat panaszkodnak a rendszer pontatlanságára, és lassúságára, viszont a gyors bevitelnek is megvannak a hátrányai.
A játék jelenleg erősen támaszkodik automata kombókra, ami nem feltétlenül rossz hír (végtére is ezek szerves részét képezik a DBFZ játékélményének is), de sokszor érezhetjük azt, hogy kiveszi a kezünkből az irányítást és a hőseink csak csinálják a maguk dolgait. Ez semmilyen játékban sem jó érzés, pláne nem egy verekedős címben.
Lapozgassunk!
A technikai részleteken túlnézve egy ütős élményt kapunk, amit gyönyörű arénák, elképesztő animációk és olyan zenei betétek vezetnek, melyeket a következő béta időszakig biztosan nem felejtünk el. Ghost Rider láncát pörgetve a képernyő túloldaláról kaphatjuk el az ellenfelet, küldhetjük fel a levegőbe, megpörgethetjük ott még párszor, aztán akár bele is vezethetjük a drága Robbie lángoló verdáját. Mindeközben Spider Man zenei témájának dallamai tartják fenn a pulzusunkat, ami nyilván tele van swing betétekkel, mert hát miért is ne lenne.
A három eddig látott aréna mindegyike gyönyörű, még ha a hármasból kettőn egy kicsit kellemetlen is verekedni. Ha ugyanis beszorítjuk az ellent a sarokba, akkor egy erősebb csapással átrepíthetjük azt az aréna egyik másik szekciójába. Ez egy nagy, látványos animáció kíséretében zajlik le, de a hype pillanaton túl azért is történik ez, hogy az ellenfél ne legyen a végtelenségig beszorítva a más 2D fighterekben oly veszélyes sarokban. A gond csak az, hogy a törés egy kicsit túl gyakran történik, így a sokadik meccsen belüli jelenetváltás egy kicsit már unalmassá teszi az egyébként menő pillanatot.
Ez, és a túl szoros auto-combók talán a legnagyobb problémái a játéknak jelenleg, mert se az online meccsek minőségével, se a lobbi rendszerrel, se semmi mással nem volt komoly gondunk. Rengeteg finomítás vár még a Fighting Soulsra: a fentiek mellett a karakter váltásoknak nagyobb hatása kellene hogy legyen, a klasszikus beviteli opcióval bőven lesz még dolga a csapatnak, és nagyon reméljük, hogy az ArcSys a lobbi rendszer mellett tradicionális meccskeresőt is tervez (ez nem mindig egyértelmű náluk). Ha ezeket rendezik, akkor jövőre egy olyan verekedős címet kaphatunk, amit minden Marvel rajongó imádni fog majd.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.