A 2000-es évek gyerekszobáiban volt valami megismételhetetlen varázs. A padlón ülve, az óriási (vagy akkor még annak gondolt) tévére meredve váltogattuk a memóriakártyát, miközben be akartuk lakni a GameCube minden egyes sarkát. Akinek volt Kirby Air Ride-ja, az tudja: ez nem volt mainstream klasszikus, nem volt Mario Kart: Double Dash szintű ikon. Ugyanakkor mégis egészen különleges kis helyet foglalt el azok szívében, akik ismerték és szerették Masahiro Sakurai játékát. Most pedig több mint húsz esztendővel később itt a kvázi folytatás.
Igen, a Kirby Air Riders bizony megérkezett (egészen pontosan a mai napon jelent meg), és az új játék nem egyszerűen csak felidézi azt az emlegetett, és nyilván emlékeinken keresztül erősen megszépült korszakot, hanem hangosabban, színesebben és kaotikusabban hozza vissza, mint valaha. Minden rezdülésében ott van a gyermeki szabadság, a hétvégi délutánok súlytalan önfeledtsége, és minden kanyar mögött megbújik egy újabb nosztalgiabonbon.
A sebesség művészete
A Kirby Air Riders első meglepetése az lehet sokak számára, hogy a járműveid maguktól száguldanak előre. Nincs gázpedál, nincs gyorsítás, csak a maga sodródás, a légáramlatok elkapása és a hangos, látványos boost, amit akkor kapsz, ha egy kicsit lefékezel. Ez az egyszerű csavar teljesen új ritmust ad a versenyeknek. Aki először ül be egy Star Machine-be, nyilván ösztönből padlózna… hogy aztán azonnal rájöjjön: az Air Riders univerzumban igazából nem a gáz, hanem a fékezés a sebesség kulcsa.
A pályák energikusabban pezsegnek, mint valaha. A csillagösvények felkapnak és előre löknek, az ellenségek felszippanthatók, hogy klasszikus Kirby-képességekhez juss, a színek pedig úgy robbannak szét a képernyőn, mint egy konfettizuhatag. A régi Air Ride-pályák újraértelmezett verziói mellé friss, vadonatúj szakaszok társulnak, így egyszerre kapunk ismerős terepeket és izgalmas újdonságot. A fenti kameranézetből követhető, apró pályákon futó Top Ride is visszatért, és ma is az a kedves kis mellékzönge, amelyet jó elővenni pár percre, majd visszatérni a fő fogáshoz. Szórakoztató, de nem ez lesz az új kedvenc játékod, pont úgy, mint 2003-ban.
A másik közkedvelt módot, a City Trialt most olyan pezsgés jellemzi, amely még az eredeti varázsát is túlszárnyalja. A városi őrület új helyszíne, Skyah szigetvárosa tiszteleg a régi Air Ride előtt, de nem akarja másolni azt. Inkább úgy működik, mint egy kedves emlék: felismered benne a régi alagutakat, a titkos átjárókat, a váratlan felfedezéseket, mégis minden új. Minden kör egy új puzzle. És igen: ugyanúgy vadászni fogod a legendás gépek alkatrészeit, mint gyerekként. Ugyanúgy ráveted magad a power-upokra - minden a régi.
Modernizált kampány, ami nem elvesz, hanem ad
Az új egyjátékos Road Trip mód egy útvonalra fűzi fel a kihívásokat. Minden megállónál három opció közül választasz:. Ez olyan elegánsan egyszerű rendszer, hogy pár perc után természetesnek érzi az ember, és már otthonosan suhan benne előre. És persze, Masahiro Sakurai stílusához híven minden néhány szakasz után kapsz egy kis, animált történeti klipet, amely megmutatja, honnan jöttek a gépek, mi mozgatja ezt a világot. Bővül a lore, tisztul a kép. Nem mély a sztori, nem grandiózus a narratíva, de azért tele van lélekkel és humorral.
A gépek újrabalanszolása talán a legnagyobb sokk a veteránoknak. A Shadow Star például már nem a pályák rettegett királya. Az Air Ridersben már nem győzhetsz minden körülmények között a régi kedvenccel. És bár ez elsőre fáj, lassan rájössz: így van ez rendjén. A játék most igazságosabb, sokoldalúbb, és taktikusabban jutalmazza a választást és a körültekintést.
Lennél a GS közösség tagja? Gyere a GS Party/Chat Facebook csoportba, dobj fel témákat, dumálj régi és új GS írókkal, olvasókkal!
Érdemes kiemelni, hogy az Air Riders kaotikussága nem stresszt okoz, inkább csak felszabadít. Egyfajta ventiláció. És mi van, ha mondjuk elbukod a Trialt? Nem számít. Elindítod újra. Mert minden kör más, minden kör új esély, és minden kör ad valami apró örömöt. A játék másik fontos oldala a lassú, megfontolt haladás. A kihívások listája (750 apró, feloldandó négyzet) ott lebeg a menüben, mint egy végtelennek tűnő adventi naptár. Minden újabb pipa egy apró dopaminrobbanás, minden új karakter, gép vagy egyéb apróság új lendületet ad.
Könnyen azon kaphatod magad, hogy órákig azt mormogod magad elé, hogy na csak még egy feloldandó kihívást elintézel, még egy versenyt lenyomsz, még egy picit haladsz a Road Trip kampánymódban, aztán hirtelen vége a napnak - ami persze nem akadálya annak, hogy másnap folytasd az egészet.
A Kirby Air Riders nem csupán remake vagy folytatás. Ez egy újra feltalált, nosztalgikusan lélekmelengető érzés, amely egyszerre szól a felnőtt játékoshoz és a gyerekhez, aki valaha voltál. Minden pálya, minden csillagösvény, minden új felfedezés arról szól, hogy a játék nem csupán szórakoztat, hanem visszaad valamit abból a korszakból, amikor minden egyszerűbb volt. A Kirby Air Riders a nosztalgia és az újdonság közötti tökéletes egyensúly. Egy kaotikus, színes, szeretettel teli kavalkád, amely újra ráébreszt: vannak játékok, amik nem öregszenek. Csak mi változunk, és jó néha visszajátszani, mit jelentett anno gondtalanul nyomkodni a GameCube kontrollerét - mondjuk a Switch 2-ét már szerencsére pár fokkal kényelmesebb.
