Amikor a Helldivers 2 megjelent tavaly februárban, akkor azt a drága Paca vette kezelésbe, mert én az első stream után leléptem egy hangos "Nem!"-mel. Az a fajta humor és atmoszféra nem az én világom, amit az Arrowhead képvisel, de azt persze én is el tudtam ismerni, hogy egy remekül összerakott szolgáltatásalapú lövöldéről van szó. Magát a műfajt imádom, de a Helldivers egészen addig nem kapott el, amíg Sirius egyszer azt nem mondta, hogy ugorjunk.
Úgy 20 órával az első bevetésünk után is lelkesen daráltuk a bogarakat, és bár én előbb szálltam ki a szabadságharcból (Viktor, ha ezt látod, igen, túl sokat játszottál), végül csak beleszerettem Paul Verhoeven nedves álmába. Néha vissza-vissza néztem, amikor az Arrowhead tovább gurította a háború történetét, így amikor az Xbox-változat megjelent, akkor újfent fejest ugrottam a menedzselt demokrácia lángjába. Amit viszont ott találtam, az nem volt egyértelmű győzelem.
Hogy milyen zombikról beszélsz?
A Helldivers 2 rengeteg extra tartalmat és játékelemet kapott a 2024-es indulása óta, de a legnagyobb újdonság a harmadik frakció, az Illuminate érkezése volt. Az első játék "legyőzött" népe bosszúra szomjazva tért vissza, és ránk küldte drónjait és zombijait. A bogarak és a robotok után az űrlények támadása sokat segített azért, hogy felfrissítse az addigra már kicsit megfáradt darálást, és nem csak azért mert újfajta célpontokat adott a puskáinknak. Super Earth bevonása új lehetőségeket adott a pályatervezőknek, és a sokadik sivatag vagy dzsungel után kifejezetten üdítő volt belvárosi csatákat pörgetni hatalmas felhőkarcolók és leomlott hidak között.
Az új ellenség és új csatatér mellett a Helldivers 2 rengeteg izgalmas kütyüvel és fegyverrel bővült. A legutóbbi GS YouTube streamben például magamra hagyott a partnerem, így a szóló küldetést csak azért tudtam befejezni, mert valamikor az elmúlt egy évben bekerült egy Warp Pack nevű eszköz, amivel el tudtam teleportálni az ellenfelek elől, és biztos távolból szedhettem le őket. A Warbondokon keresztül hatalmasat növekedett a játékban elérhető eszközök száma, és nem csak arról van szó, hogy jött egy X fegyver, ami erősebb, mint Y pisztoly. Mindegyik flinta új taktikai lehetőségeket, összeállítási opciókat és megközelítési formákat nyitott meg. Sajnos azonban ennek megvan az ára is.
Az elmúlt év legmenőbb újdonságai Premium Warbondok mögé kerültek. Ezek tulajdonképpen a fizetős battle passek, és bár az Arrowhead rendszerének köszönhetően a bérleteknek nincs lejárati idejük, mégis csak meg kell vásárolnunk őket, ha szükségünk lenne egyik vagy másik kiegészítőre. Ez a PC-s és PS5-ös tábornak kevésbé probléma, hiszen ott a harcosok lépést tartottak a frissítésekkel, de a zöld csapatnak bizony nem ilyen egyszerű az élete.
Akkor kezdjük az elején
Megtörtént a lehetetlen, és 2025. augusztus 26-án a Sony átengedte az Xboxra a Helldivers 2-t. A port mindent tartalmaz, amit a másik két verzió, amire persze szükség is volt a cross-platform élmény megvalósításához. Mindenki együtt lövöldözhet mindenkivel, és a PC-s és PS5-ös tábor meglepő lelkesedéssel fogadja a lobbijaikba beesett xboxos csapattársakat. A cross-platform meccsek rezzenéstelenül pörögnek a frame-számmal együtt, ami mind Performance, mint Quality módban szépen tartja a 60/30 fps-t.
Itt be is csukhatnánk a szövegszerkesztőt, és közzé tehetnénk, hogy a "Helldivers 2 egy tisztességes port, jó éjszakát", de ennél egy kicsit komplikáltabb a helyzet. Amikor a játék megjelent, akkor még teljesen rendben voltunk a 10 perces bevezetőpályával, hiszen egy relatíve egyszerű TPS-ről volt szó, minimális tartalommal. Sokkal inkább támaszkodott az élmény érzetére, mint a méretére, és akik lépést tartottak a frissítésekkel és történésekkel, azok egy elegáns görbét kaptak egyre izgalmasabb és izgalmasabb bevetésekkel és eszközökkel. Ez azonban nem igaz arra, aki most felkapja az Xbox Series X|S-es verziót.
Még mindig a 2024-es oktatópálya tanít meg lövöldözni minket, utána pedig bekerülünk egy hatalmas darálóba, három frakcióval, rengeteg küldetéssel és egy tucatnyi lapozgatható Warbonddal. Ezekkel egy ma született békeőr azt sem fogja tudni, hogy mit kezdjen. Az ingyenes battle pass még mindig csak az alapokat tartalmazza, minden másért pedig fizetni kell, ami főleg az újoncoknak probléma, akik még nem tudtak korábbi missziókból vagy bérletekből félretenni prémium valutát. Az Xbox-verzió megjelenése tökéletes lehetőség lett volna egy bővített oktatómód beépítésére, és a Warbondok összerázására, de ezek nélkül a kezdés sokak számára zavaros élmény lesz. Ebben az sem segít, hogy cross-progression híján a veteránoknak is tiszta lappal kell indulniuk, és keveseknek lesz kedvük elölről kezdeni a grindot.
Akkor most örülünk vagy nem?
Ahogy fentebb említettem, én imádom az MMORPG-ket és a szolgáltatásalapú játékokat (ha jól csinálják őket), és pontosan tudom, hogy mi vár azokra, akik későn csatlakoznak egy több éve futó kalandhoz. Ha most próbálsz meg csatlakozni a WoW-hoz vagy a Destinyhez, akkor ember legyen a talpán, aki el tudja neked magyarázni, hogy mi micsoda, mert a fejlesztők aztán nem fognak neked segíteni. Ezekhez képest még mindig hatalmas előnyben van a Helldivers 2, ami az extra tartalmak mellett is egy viszonylag könnyen érthető lövölde maradt.
Egy kicsit szeretnénk, hogy az Arrowhead megkönnyítse az indulást, és simább emelkedőt biztosítson az újoncoknak, de a lényeg még mindig az, hogy a puskát a bogarak felé kell tartani, és nyomogatni kell a ravaszt, amíg a galaxis fel nem szabadul. Ez pedig pont olyan csodálatosan adrenalin pumpáló élmény Xboxon is, mint bárhol máshol.
Semmi spam, csak napi 2-3 értesítés Viberen, hogy képben maradj a játék- és filmvilág, a geek kultúra legérdekesebb híreivel.
