Több, mint tÃz éve már, hogy elÅ‘ször hangzottak el Ron Pearlman tolmácsolásában a minden szerepjátékos agyába azonnal beleégÅ‘ szavak: War. War never changes. A poszt-apokalpitikus környezet, a felnÅ‘tteknek szánt tartalom, az egész világot átható mélységes cinizums, a zseniális fejlÅ‘dési és harcrendszer, no meg a szabadon bebandukolhaó játékvilág mindenkit magába szippantott, aki hajlandó volt kipróbálni. A folytatás sem maradt el elÅ‘djétÅ‘l, ám annak legnagyobb hibáját (bugos) örökölte, sÅ‘t, egészen mesteri szintre fejlesztette tovább. A harmadik epizód a tervezÅ‘asztaltól egészen a pre-alfa állapodig jutott el, amikor az anyagi gondokkal küszködÅ‘ Interplay vezetÅ‘sége meghozta fennállása legrosszabb döntését, s felszámolta az egyetlen, valóban kiváló játékokat produkáló belsÅ‘ stúdióját, a Black Isle csapatát.
A hányatott sorsú licenc végül a Bethesda markában kötött ki, s az Oblivion, illetve annak kiegészÃtÅ‘i után neki is feküdtek a feladatnak. Számos fórumon hangoztatták idÅ‘közben, hogy a projekt kiválóan halad, s már jócskán túllépte az eredetileg elképzelt kereteket. Ennek ellenére tartani kÃvánják az Å‘szre becélzott megjelenést.
