Ma, az iskolapad koptatása közben, egy hirtelen ötlettől vezérelve, a nyárról kezdtem nosztalgiázni. Majd hirtelen feltűnt, hogy az egyik mondatomban két filmcím is szerepel. A nap további részében tehát tovább kerestem azokat a címeket, amelyek beleférnek egy értelmes, kerek mondatba, majd pedig papírra vetettem gondolataimat. Hazaérve már csak be kellett gépelni, majd jöhetett is ide – remélem tetszeni fog.
Nyár. Napfény, tengerpart, Szabadság, szerelem. Minden adott tehát a kiváló nyárhoz, amikor semmi sem számít, csak A következő három nap. Azonban mindent el lehet rontani, például ha egy Buliszervizelő srác partijába csöppensz, majd egy kicsit kirúgsz a hámból, és azok kapják rólad a Fülest, akiknek legkevésbé sem akartad elmondani, hogy nem a tervezett módon alakult az éjszaka. A legdühítőbb pedig az, hogy nem tudni, ki volt A tégla, örülnék, ha megmondaná valaki, Különben dühbe jövünk a haverokkal. És akkor majd meglátjuk, igaz-e, hogy A fiúk nem sírnak.
