Az Edge magazin 1994-es számának oldalain egyszer megjelent egy Doom teszt, amiben az író azt nehezményezte, hogy "nem lehet beszélni a szörnyekkel". Az emberek akkor sokkal nagyobb ügyet csináltak ebből a cikkből, mint kellett volna (szerencsére nem történt ilyen azóta), de annak írója rátapintott egy problémára, ami a Shin Megami Tensei sorozat egyik alkotóját, Kazunari Suzukit is zavarta.
Az SMT széria egyik ikonikus sajátossága, hogy a démonoknak megvan a maguk lelke és lehet velük tárgyalni a harcok során. Ez a lehetőség azért született, mert Suzuki gyűlölte a Dungeons & Dragons kalandmesterének hozzáállását a szabályokhoz.
"Sosem értettem, hogy miért ne beszélhetnél a goblinokkal. A goblinok is rendelkeznek öntudattal, nem? Van nyelvük, megvan a maguk társadalma... Ha viszont összefutsz velük egy dungeonben, akkor nincs hely tárgyalásra, csak megölni tudod őket. Gyűlöltem ezt."
Suzuki megpróbált beszélni a kalandmesterével, hogy legyen már szíves teret hagyni a diplomáciának, de az meglepően szigorú volt.
"Átolvasta a szabálykönyvet és azt mondta, hogy erre nincsenek szabályok, szóval nem lehetséges. Kitalálhatott volna rá szabályokat, de nem."
Egy jó DM-ként az a dolgod, hogy lehetőséget teremts a játékosaidnak a fantáziáik kiéléséhez. Nem a legszebb dolog lelőni egy kezdeményezést csak így, de legalább ez feldühítette Suzukit annyira, hogy megszületett az SMT egyik legjobb funkciója. Igazából bizonyos szinten még hálás is vagyok ezért a csapnivaló kalandmesterért.
