Van egy egészséges tisztelet bennem Kojima felé. Sosem vitatkozom a kollégákkal, amikor úgy érzik, hogy a mester épp belefullad önnön nagyságába, mert felesleges is lenne tagadni, hogy egy excentrikus művészről van szó, aki nem is hajlandó másnak tettetni magát. Nekem ugyan nem mindig jönnek be a próbálkozásai a "mit is jelent videójátszani" válaszának újraértelmezésére, de amennyire megvannak a problémáim a Death Strandinggel, annyira tisztelem, hogy valaki csinált valami újszerűt. Az AAA címek kiadói évtizedes fókusztesztelés után rájöttek, hogy mik azok a struktúrák és mechanikák, amik lekötik a potenciálisan megfogható piac 80 százalékát és így már nem is engedik a kísérletezést a mozgásrendszerekkel, irányítási megoldásokkal, szerepjátékos megközelítésekkel és egyéb alapokkal. Kojimát ez nem érdekli és bizony pokollá fogja tenni neked az előre gomb nyomva tartását, ha túl sok felesleget pakolsz a hátadra. Lehet, hogy nem élvezem ennek minden következményét, de ő legalább próbálkozik valamivel. Az ilyen kísérletek pedig megérdemlik, hogy ott legyenek minden platformon.
Mielőtt azonban rátérnék a PC-s port sajátosságaira, fektessük le mi is történik itt. Nem sokkal a Death Stranding eseményei után járunk, ahol a világ Sam Porter Bridges után kutat. Samet ez nem különösebben hatja meg, mivel ő csak boldogan akarná élni nyugdíjas éveit lányával, Louval Mexikó környékén. Ez a terv természetesen a kukában landol, miután Fragile rátalál és megkéri Samet, hogy ismét kapja fel a táskát és kösse össze Mexikót a chiral hálózattal, amit az első részben segített kiépíteni. Sam felkapja a táskát, elindul felfedezni és felállítani egy újabb hálózatot, ami persze agytekerő következményekhez és rengeteg órányi gyönyörűen megrendezett átvezetőhöz és színészi alakításhoz vezet. A sztori és a játékélmény itt is remekül összeáll, de ha a különböző rendszerekre vagytok kíváncsiak, Csirke tavaly bőségesen szétszedte azokat a tavalyi tesztjében. Én a magam részéről csak annyit szeretnék hozzátenni, hogy minden, amit az első részben élveztem, itt van, az idegesítő apróságok pedig nagyrészt eltűntek. Átkelni egy homokviharon, miközben a víz sodrása lökdösi a leterhelt lábainkat és könyörögni a stamina csíkunknak, hogy tartson már ki a túlpartig olyan érzés, amit korábban csak shooterek tudtak kihozni belőlünk intenzív tűzharcok közepében.
A kérdés már csak az, hogy a PC-s port mennyire tudja áthozni ezt az élményt, vagy tudja-e esetleg feljebb tekerni azt. A válasz mindkettőre egy határozott "nagyon is", mert a Nixxes ismét remek munkát végzett az átirattal. Miután megkaptam az RTX 5060 Ti-omat, izgatottan vártam, hogy megizzaszthassam valamivel és a Death Stranding 2 volt erre a tökéletes alany. Az indítás után a játék be is állt Highra, ami sajnos mellőzi az erősebb ray tracing lehetőségeket, de már itt is lenyűgöző volt az eredmény. Rögtön az első percekben hatalmas tereket kapunk, rengeteg környezeti elemmel, mozgó éghajlati eseményekkel és lenyűgöző fény-árnyék hatásokkal. Azt nem állítom, hogy sosem esett a futási sebesség a 60 fps cél alá, de sokszor kényelmesen fölé is került, selymesen gördülékeny képet eredményezve a gyönyörű környezeti felfedezéshez. A játék már így is lenyűgözően fest PC-n, de ha még rátoljuk a ray tracing opciókat is, akkor egy közel fotórealisztikus világot kapunk, aminek minden homokszemén lecsapódnak a lekövetett sugarak és árnyékaik. Ehhez persze az én vasam már kevés volt, de a komolyabb kártyák tulajdonosainak lesz mit kiélvezniük az átiratban, miközben vállalhatóan stabil futási teljesítményt kapnak majd.
Amivel kapcsolatban nincs jó hírem, az a handheld lehetőség. A PC-alapú kézi gépek között van több különböző konfiguráció, de én a Steam Decket veszem alapul, mert egyrészt azzal rendelkezem, másrészt pedig az messze a legelterjedtebb alternatíva. Sajnos a Valve csodamasinája itt elhasalt, mert bármit csináltam a beállításokkal nem tudtam 20 fps-nél többet kisajtolni belőle, még úgy sem, hogy egyébként rendelkezik a játék dedikált "Portable" beállítási sémával. A dinamikus FSR és frame generation elérte a 30-at, de senkinek nem javasolnám, hogy így kövesse végig először Sam második útját. Itt persze nem a port az elsődleges ludas, hanem a korosodó chipkészlet, de fontosnak éreztem megemlíteni, hogy aki a kandalló előtt akarja leszállítani a világ terheit, annak a helyi streamelés lesz a legjobb opciója. Szerencsére az irányítással nincs gond: se kontrollerrel, se billentyűzet és egér párossal nem tapasztaltam semmilyen furcsaságot, sőt. Utóbbin egész természetesnek érződött a cucc, még ha a kontrollerek rezgőmotorjai nélkül ki is maradunk a rakományunk rázkódásának érzetéből.
A Death Stranding 2 PC-s változata akkor esett be, amikor az ipari bennfentesek a Sony PC-s törekvéseinek végét hirdetik. A kiadó állítólag vissza akar húzódni és mindent vissza akar zárni a nagy fehér doboz mögé, de a Death Stranding 2 átirata megmutatja, hogy ez miért lenne számunkra hatalmas veszteség. Ilyen művészi alkotásokat megvonni a lehető legnagyobb játékosbázistól kegyetlenségnek bizonyulna, pláne, amikor a Nixxes munkásságának köszönhetően a felsőkategóriás gépek tulajdonosai a PS5 Pro képességeit lepipáló vizuális orgiát kaphatnak. Értem én, hogy meg akarják őrizni a PlayStation 5 értékét, de egy évnyi távolságtartás épp elégnek tűnik ahhoz, hogy mindenki megkaphassa, amit akar. Akárhogy is, ha ez lesz az utolsó PlayStation port, amit kapunk, akkor legalább a cég büszke lehet arra a portfólióra, amit átengedett a PC-s tábor kezébe.
Videótesztek, magyarázók, érdekességek, beszélgetések, livestreamek, végigjátszások, magyar feliratos előzetesek.
