Közel négy év telt el a Battlefield 2042 megjelenése óta, amely finoman szólva sem sikerült a legjobban. Annak ellenére, hogy időszakosan érkezetek hozzá az új térképek, fegyverek, és egyéb feloldható tartalmak, a játékosközösség egyértelmű bukásként, az elmúlt idők leggyengébb Battlefieldjeként könyvelte el. Az Electronic Arts így a Battlefield Studios égisze alá terelte a DICE, a Criterion Games, a Motive Studios és a Ripple Effect Studios csapatait, hogy közös erővel újra felépítsék azt az élményt, amitől a Battlefield a nagy léptékű háborús FPS-ek etalonja lett.
Ennek meg is lett az eredménye, ugyanis a Battlefield 6 látványos, magával ragadó atmoszférája, a kaotikus jelenetekkel teli, de mégis valamennyire realisztikus játékmenete megidézi a korábbi kedvenceinket. Rengeteg a lehetőség és kihívás a multiplayerben, az alapvetően sablonos sztorimód hoz néhány súlyos jelenetet, a visszatérő, újragondolt Portalnak köszönhetően pedig csak a fantázia és a Frostbite motor szab korlátot az egyedi játékmódok létrehozásában.
Bár a játékosok nagy többsége a Battlefieldet nem az egyjátékos kampányért veszi meg, szót érdemel a történet, amely gyakorlatilag bemelegítésként szolgál, hogy megismerjük az alapvető játékmechanikákat, kütyüket, illetve hozzászokjunk a karakterünk mozgásához és a fegyverek viselkedéséhez.
Világszintű konfliktus
A Battlefield 6 története 2027-ben veszi fel a fonalat, amikor a NATO szövetsége a szétesés szélére sodródik, és több ország beszáll a Pax Armata nevezetű privát hadsereg támogatásába. A geopolitikai válság kellős közepén a Dagger 1-3 speciális amerikai tengerészgyalogos különítménnyel kell helytállnunk, hogy megelőzzük a teljes világégést, és elvarrjuk a szükséges szálakat. A kampány 9 különálló misszión ível át, és bár a legelső küldetés gyakorlatilag tutorialként szolgál, hamar arcba vág pusztító robbanásokkal, monumentális jelenetekkel, és kellő mennyiségű darálással, hogy jól megalapozzon az egyjátékos módnak. Ahogy az egy Battlefield játéktól elvárható, négyfős osztagunk minden tagja egy-egy kasztot képvisel: Haz Carter az Assault, Dylan Murphy az Engineer, Simone "Gecko" Espina a Recon, Cliff Lopez pedig a Support. Bármelyikük is kapja az adott misszióban a főszerepet, a csapatutasításokkal törekedhetünk arra, hogy ne egyszemélyes hadseregként rohanjunk az ellenség felé, hanem átgondoltabban közelítsük meg a küldetéseket. Alacsonyabb szinteken szintre triviálissá válnak így a csaták, de a legnehezebb fokon érdemes minden eszközt bevetni a siker érdekében.
A látványos jelenetekből, rombolásokból és a körülményekhez képest szórakoztató jelenetekből nincs hiány a kampány során, de összességében egy nem túl emlékezetes, kissé sablonos történetet kapunk, ami tényleg csak azt a funkciót tölti be, hogy meghozza a kedvünk a többjátékos módhoz. Teljesen lineáris a kampány, némely esetben egészen meglepő, mennyire korlátozva van a mozgástér, és kicsit komikus, amikor a rakétákkal és a faltörő kalapáccsal bizonyos tárgyakat nem lehet elpusztítani. Sajnos technikai hibák is előfordulnak az animációk és a hangok terén - egy jelenetben például a beszédhang szinkronban volt a felirattal, de a robbanások és egyéb hangeffektek elcsúsztak, így az ütős vágóképek alatt arra próbáltam rájönni, hogy nálam van-e a hiba.
E sorok írásával egyidőben egyébként a Steam Achievementek alapján kevesebb mint a játékosok 8%-a fejezte be a kampányt, ami végülis nem meglepő, de vélhetően sokan jobban örültünk volna, ha több figyelmet kap a mód. Minden küldetés során felfedezhetünk rejtett dögcédulákat, és kapcsolódnak kihívások is bizonyos tevékenységekhez, de aki nem törekszik erre a maximalizmusra, kényelmes tempóban nagyjából 5 óra alatt simán a történet végére érhet. De csak ezután kezdődik az igazi Battlefield 6-élmény.
Pusztító csatatér
A multiplayer ugyanis a játék sava-borsa, tele hatalmas, minden frontra kiterjedő csatákkal, folyamatosan pusztuló környezettel, és őrült, vicces jelenetekkel. Az úgynevezett All-Out Warfare része a jól ismert, klasszikus BF-mód Conquest, a támadó és védő oldalakat egymással szembe állító Breakthrough, valamint a pörgősebb, kevesebb embert felvonultató Rush is. Kaptunk azonban egy új módot is: az Escalation során a nagy csapatok küzdenek az egyre fogyó objektívák elfoglalásáért, így az akció kisebb és kevesebb területre koncentrálódik. Ha bármelyik All-Out Warfare meccsen kiegyensúlyozottak az erőviszonyok, simán elhúzódhat több mint 40 percesre is az összecsapás, de ez a Battlefield-veteránok számára nem okoz majd meglepetést. Ugyanúgy lehet érvényesülni a precíz lövészeknek, mint a kiváló pilótáknak, vagy a pacifista szanitéceknek - a lényeg, hogy törekedjünk a csapatjátékra, mert bármelyik kasztot választva egyszemélyes küldetésekkel próbálkozni többször fog kudarcba fulladni, mint sikert eredményezni.
A már említett Assault, Engineer, Support, és Recon szerepek egymástól jól elkülönülnek, ugyanis nemcsak egyedi kütyüarzenállal, hanem képeségekkel is rendelkeznek, illetve mind a négy rendelkezik egy Signature Weapon tulajdonsággal is. Ennek lényege, hogy ugyan adott az a szabadság, hogy mindegyik kaszt minden típusú elsődleges fegyvert használjon, jelentős bónuszokat kap, ha a Signature Weapont használja. Az Assault gyorsabban elő tudja rántani az Assault Rifle-t, az Engineer pontosabban lő csípőből SMG-vel, a Support jobban mozog az LMG-vel, a Recon pedig sokkal precízebb és gyorsabban használja a tolózárat a Sniper Rifle fegyverekkel. Ezeken kívül a Carbine, a DMR, és a Shotgun fegyverekhez nem kapcsolódik bónusz, de érdemes velük kísérletezni. Sőt, minden kaszt két-két különböző, úgynevezett Training Path képességekkel bír, így könnyen megtalálhatja mindenki a leginkább testhezálló játékstílust.
Bár nincs hiány a folyamatos akcióból a hatalmas térképeken sem, akik inkább a kiscsapatos, rövidebb meccseket preferálják, érvényesülhetnek a Squad Deathmatch, Domination, Team Deathmatch és King of the Hill módokban. A fejlesztők természetesen a kevesebb létszámhoz igazították a térképeket, így a pörgés garantált. A klasszikus csapatjátéknak azonban kevesebb szerep jut, mert sok esetben például gyorsabb újraéledni és visszaszaladni az objektívhez, mint várni, hogy a társunk segítségünkre siessen. Kisebb jelentőséggel bírnak az egyes kasztok képességei, de például a Dominationt a legtöbben Assaultként játsszák, hiszen egyik képességének köszönhetően gyorsabban foglalja a zászlókat - ami a kicsi pályán még nagyobb előny, mint az All-Out Warfare meccseken.
Komoly kiképzés
Manapság egy multiplayer-fókuszú játék szinte mit sem érne, ha nem lennének feloldható kozmetikai cuccok, rengeteg különböző kihívás, és elhúzódó szintlépési rendszer. Fejest ugorva a multiplayerbe néhány egyszerű feladat fogad, amik arra motiválnak, hogy minden módot és kasztot kipróbáljunk, ismerkedjünk a fegyvertípusokkal, a harci eszközökkel és a járművekkel. A legtöbb eszközt hagyományos módon, a játékot játszva, vagyis a meccseken a lehető legjobban teljesítve XP-t gyűjtve szintlépésekkel szerezhetjük meg, de az egyes fegyverek és járgányok egyedi XP-csíkjai mellett kihívásokhoz rendelt feloldások is vannak, amelyekre érdemes időt szánni. Az XP-szerzés lehetne valamivel gyorsabb, de mivel a Battlefield nem csak egy éves ciklusban tervez, mint a nagy rivális Call of Duty, felesleges arra törekedni, hogy mindent a lehető leggyorsabban oldjunk fel.
A huszadik illetve huszonharmadik szinten oldjuk fel a kasztokra és a fegyverekre vonatkozó kihívásokat - tekinthetünk az addigi időnkre, mint a multiplayer bevezető szakaszára, hogy aztán kellő tapasztalatot gyűjtve fókuszáljunk a preferált kihívásokra. Mivel a játékosbázis jelentős része még viszonylag alacsony szinten van, ezért annyira nem változatosak a csatákban bevetett eszközök, de ahogy mindenki folyamatosan megszerzi a kütyüket, teszteli a fegyvereket, és elkezd kialakulni a meta, még a jelenleginél is méretesebb káosz várható a meccseken. Aki pedig arra törekszik, hogy minden küldetést teljesít, megszerzi az összes fegyverfestést, jelvényt és dögcédulát - rengeteg idő, energia, de többszáz szórakoztató játékóra vár rá.
Sőt, aki az egyedi kihívásokat keresi, belevetheti magát a megújult a Portalba is, ahol a a játékosok lehetőséget kapnak a saját szabályrendszerben, különleges módokban összecsapni. Valaki már például megalkotta a Call of Duty ikonikus Shipmentjét, de idővel biztosan várhatóak őrültebbnél őrültebb kreálmányok.
Irány a frontvonal!
A Battlefield 6 nem váltja meg a világot, hiszen sem az egyjátékos, sem a többjátékos mód nem hoz forradalmi újításokat. Viszont piszkosul jól néz ki, a beállítások nemcsak a grafikát, de az irányítást illetően is aprólékosan testreszabhatók, a különböző módokban pedig annyi változatos meccset, fegyveres, légi, vagy egyéb járműves összecsapást élhetünk át, hogy egyszerűen csak szórakoztató az egész atmoszféra és élmény. A kasztok és a fegyverek kellően eltérőek, a kozmetikai cuccok a fejlesztők igéretei szerint közelebb állnak a realizmushoz, mint az elvont és absztrakt figurákhoz, arról nem is beszélve, hogy érkeznek majd a szezonális battle passok, illetve a battle royale mód is.
Közel sem hibátlan játék a Battlefield 6, de régi fényében tündököl, és egyértelműen megéri azoknak, akik a szórakoztató, sokáig kitartó multiplayer FPS-élményt keresik. Idén végre tényleg visszatért a klasszikus Battlefield-Call of Duty rivalizálás, aminek a legnagyobb nyertesei mi, a játékosok lehetünk.