A Starship Troopers világa sosem a finomságról szólt. Paul Verhoeven filmje annak idején sem azért maradt meg ennyire erősen, mert visszafogottan adagolta az üzenetét, hanem azért, mert az arcodba tolta a háborús propagandát, a militarista őrületet és azt a beteg lelkesedést, amivel az emberiség saját magát is képes bedarálni. A Starship Troopers Ultimate Bug War pedig nagyon jól érzi, hogy ehhez a világhoz nem steril, komoly hangvétel kell, hanem ugyanaz a harsány, pofátlan stílus, amitől a film is működött.
Ezért telitalálat, hogy a játék nem csak a fegyverekkel, a bogárhenteléssel és a retrós lövöldés hangulatával próbálja visszahozni az alapanyag ízét, hanem az FMV-s átvezetőkkel is. Ezek a jelenetek elsőre akár olcsó trükknek is tűnhetnek, de valójában pontosan ettől áll össze az egész. Amikor élőszereplős, szándékosan mesterkélt propagandaszövegek vezetik fel a következő küldetést, az sokkal közelebb visz a Starship Troopers szelleméhez, mint bármilyen csilivili, modern átvezető. Nem azért, mert technikailag lenyűgöző, hanem azért, mert stílusban a helyén van.
A játék egyik legnagyobb erénye pont az, hogy nem akar többnek látszani annál, ami. Nem próbál komoly háborús drámát csinálni ebből az univerzumból, nem akar mély, szívszorító karakterívekkel operálni, és nem akarja újraértelmezni a filmet sem. Inkább ráfekszik arra, ami eleve benne volt ebben a világban: az államilag csomagolt hazugságokra, a hősiességnek eladott darálóra és arra a groteszk hangulatra, amikor valaki mosolyogva magyarázza el, miért nagyszerű dolog meghalni a Föderációért. Az FMV-k ezt a légkört pillanatok alatt megteremtik, és közben van bennük egyfajta kellemes gagyiság is, ami csak még jobban passzol az egészhez.
Közben maga a játék is teljesen rendben van. A boomer shooter alap jó választás ehhez a licenchez, mert ebben a formában nem kell túlbonyolítani semmit. Menni kell előre, lőni kell a bogarakat, túl kell élni a káoszt, és közben jól kell kinéznie annak, ahogy minden felrobban körülötted. A Starship Troopershez nem is nagyon kell ennél több. Az Ultimate Bug War pedig láthatóan nem azon görcsöl, hogy mindenáron újat mondjon a műfajban, hanem azon, hogy a saját tempójában, saját hangján szórakoztató legyen.
Talán ezért is működik ennyire jól az egész FMV-s vonal. A játékipar jó ideje úgy kezeli az élőszereplős átvezetőket, mintha azok valami poros, kellemetlen maradványai lennének egy régi korszaknak. Pedig néha pontosan ilyen eszköz kell ahhoz, hogy egy játék karaktert kapjon. Nem mindenhez illik, de amikor igen, akkor nagyon. Az Ultimate Bug War pont ilyen. Az átvezetői nem csak összekötik a pályákat, hanem adnak az egésznek egy külön ízt, amitől nem olvad bele a többi retrós lövöldébe.
