A magyar munkavállalók az Európai Unió egyik leginkább túlterhelt csoportjába tartoznak, legalábbis a Eurofound 2024-es munkakörülményeket vizsgáló jelentése alapján. A kutatás szerint Magyarországon a dolgozók több mint harmada, 37 százaléka számolt be jelentős fizikai kimerültségről, ennél magasabb arányt az uniós tagállamok közül csak Cipruson mértek. Mentális oldalon sem sokkal jobb a helyzet: a magyar válaszadók 19 százaléka mondta azt, hogy mindig vagy többnyire kimerültnek érzi magát a munkája miatt, ennél magasabb vagy hasonló arány csak néhány tagállamban, köztük Cipruson, Szlovákiában, Romániában, Luxemburgban és Csehországban volt. Ez nemcsak egészségügyi vagy életminőségi kérdés, hanem nagyon is kézzelfogható munkaerőpiaci probléma. A WHC Csoport szerint Magyarországon egyre több felmondás mögött már nem egyszerűen a magasabb bérigény áll, hanem a tartós stressz, a túlterheltség és a kiégés. A HR-szolgáltató szerint a kezeletlen mentális terhelés növeli a fluktuációt, rontja a teljesítményt, és hosszabb távon a szervezeti kultúrát is kikezdi. Ez azért különösen veszélyes, mert a kiégés sokszor nem egyik napról a másikra látszik meg: előbb csak romlik a motiváció, nő a hibázás, aztán eltűnik a lojalitás, végül a dolgozó egyszerűen kilép.
A Eurofound felmérése arra is rámutat, hogy sok magyar dolgozó nem érzi különösebben inspirálónak a munkahelyét. A jelentésben idézett adatok szerint Magyarországon a munkavállalók 61 százaléka mondta azt, hogy a munkahelye motiválja a jó munkavégzésre, ennél alacsonyabb arányt csak Cipruson, Görögországban, Csehországban és Szlovákiában mértek. Ez önmagában sem jó jel, de a magas fizikai és mentális kimerültséggel együtt már azt mutatja, hogy sokan nemcsak elfáradnak a munkában, hanem közben nem is kapnak elég visszajelzést, biztonságot vagy értelmes támogatást ahhoz, hogy hosszabb távon fenntartható legyen a teljesítményük. A túlterheltséghez a munkavédelem állapota is hozzájárulhat. A Magyar Szakszervezeti Szövetség által idézett adatok szerint tavaly 20 240-ről 21 252-re nőtt a munkabalesetek száma, vagyis öt százalékos emelkedést mértek, miközben legalább 65 dolgozó vesztette életét munkavégzés közben. A szakszervezet szerint ezek az adatok azt mutatják, hogy a hazai munkavédelemben továbbra is súlyos hiányosságok vannak, különösen a megelőzésben, az ellenőrzésben és a szabályszegések következményeiben.
A kép azért is nyugtalanító, mert a munkahelyi kimerültség sokáig láthatatlan probléma marad. Egy baleset, egy felmondási hullám vagy egy kiégett csapat már könnyebben mérhető, de addigra a kár jelentős része megtörtént. A stressz, a túlóra, a bizonytalan beosztás, a rossz vezetői kommunikáció és a gyenge munkavédelmi kultúra együtt olyan környezetet teremthet, ahol a dolgozó nem fejlődik, hanem túlél. Ez rövid távon talán még működhet egy vállalatnak, hosszabb távon viszont drága lesz: több betegszabadság, több kilépés, több hiba és kevesebb valódi teljesítmény jön belőle.
A munkahelyi körülmények javítása közben politikai szinten sem tűnik központi témának. A Telex összefoglalója szerint a Tisza Párt programjában kevés konkrét vállalás szerepel a munkavédelemről és a munkakörülmények általános javításáról, bár megjelenik benne, hogy ösztönöznék a kollektív megállapodások kiterjesztését a béreken túl a munkakörülményekre is. Magyar Péter korábban az akkumulátoripar kapcsán országos szakhatóság felállítását ígérte, de általános munkavédelmi hatósági megerősítésről a program alapján egyelőre nincs sok részlet. A számok alapján a magyar dolgozók jelentős része nem egyszerűen elfárad a munkanap végére, hanem tartósan túlterhelt rendszerben dolgozik. Ez nemcsak egyéni gond, nemcsak HR-probléma, és nem is oldható meg annyival, hogy mindenki pihenjen többet. Ha a munkaszervezés, a vezetői kultúra, a munkavédelem és a munkahelyi mentális egészség kezelése nem változik, akkor a kimerültség továbbra is csendben fogja gyengíteni a magyar munkahelyeket.
